Adam
Pokoli
hangzavarra ébredtem.
-
Mi a jó élet folyik itt? – kerestem meg a zajongás forrását. Fura látványba
ütköztem, Matt karba font kézzel figyelte, ahogyan Will félmeztelenül, éles
körmeivel éppen elkapni készült egy számomra ismeretlen vámpírcsajszit.
-
Csak játszunk – felelte Will rám sem nézve, arcán gúnyos vigyor ült.
-
Nekem mindegy, csak legyetek halkabbak – morogtam mérgesen.
-
Ugyan, Adam! Nincs kedved beszállni a buliba? – invitált Will, hangsúlya olyan
volt, mintha megmondhatná nekem mit tehetek és mit nem. Inkább parancsolt,
mintsem érdeklődött.
-
Nincs. Mellesleg mit játszod itt Jacobot? Vegyél már fel egy inget!
Hirtelen
enyhe szél támadt, a következő pillanatban pedig egy másik vámpírlány jelent
meg szorosan a kis barátnője mellett.
-
Mi a helyzet, Belly? – lökte oldalba az újonnan érkezett csaj az eddig is itt
voltat.
-
Semmi extra, csak szórakoztam – közölte, mintha nem rettegett volna eddig ettől
a három keményen kigyúrt vérfarkastól.
-
Én viszont nem szórakozom, úgyhogy ideje lenne eltűnnötök, ahelyett, hogy
szaporodtok! – háborgott Will, de mégis hátrált egy lépést.
-
Te meg ki vagy, Hófehérke? – érdeklődtem kedvesen a kettes számú vámpírcsajtól.
-
Nekem dumálsz, kutya? – villant rám a lány tekintete.
-
Kutya? Ez komoly? – vontam fel a szemöldököm haragosan, mert ez a legnagyobb
sértés, amit egy vérbeli farkasnak mondani lehet.
-
Ne haragudj. Talán megbántottam az érzéseid? Ja, hogy olyanod nincs is. – Ezt
komolyan egy vámpírtól kell hallanom?
-
Nagyon sápadt vagy. Jól érzed magad? – vigyorogtam rá önelégülten, élvezve a
zseniális poénom hatását.
-
Ilyen a bőröm, te nagyon hülye!
-
Nyugi, Kat! – csitította a hevest barátnője, aki minden bizonnyal Bella volt. A
kis nagyszájú meg ezek szerint Kat.
-
Szeretem a cicusokat – kacsintottam rá, összefüggést hozva közte és a neve
között. – Megkergetni – tettem hozzá.
-
Mit jártatod a borotválatlan szádat? Azt hiszed, te vagy az X-men? – kapta
megint felém a fejét Kat, és minden pillanatát imádtam, ahogyan idegeskedett.
-
Na, tessék! Látod, ilyen, ha valaki szőrös! – mutatott rám elégedetten Will, de
fogalmam sem volt, miről hadovál.
-
Én jobb vagyok, mint Logan – vontam vállat, gondolván, hogy a vámpírlányka is
pontosan így gondolja, csak nem meri megosztani ezt velünk.
Aztán
egyszer csak Willt valaki hátba rúgta és előre esett, majd Matt és én valahogy
egymással szembe kerültünk és összefejeltünk. Fájni nem fájt, de iszonyatosan
feldühített. Utálom a vámpírokat.
A
két csaj magát borzasztóan viccesnek találva összepacsizott, majd kihívóan
bámult ránk.
-
Belly! Nem gondolod, hogy elég unalmas itt, és ideje lenne tovább állnunk? –
csevegett szinte normális hangon Kat barátnőjével.
- Igazad van, Kat! Már nem olyan
izgalmas ez az egész, keresnünk kéne valami érdekesebb murit – értett egyet
Bella, továbbra is eljátszva ezt a „menők vagyunk és jobbak, mint ti” szerepet.
Sam
Mikor
már Kat is lelépett és fél óra múlva sem tért vissza (vámpír gyorsaság kontra
nagy távolságok), úgy döntöttem én is belemegyek ebbe a bizarr „nem tér vissza
senki” horror játékba. Szóval követtem őket a városszéli lepratelepre. Mikor
már messziről meghallottam az ordítozást unottan vettem az irányt az erdő felé.
Na persze arra nem számítottam, hogy a két lánnyal szemben ott találok három
kigyúrt vérfarkast is.
-
Na, baszki! – csúszott ki a számon mikor leesett a helyzet kínos volta. Mert,
hogy rohadtul jogosan kinyírhatnak minket, amiért a területükre léptünk.
-
Még egy?! Lánykák, ha tudtam volna, hogy jöttök, manikűrözöm egyet - sóhajtott fel
drámain a félmeztelen vérfarkas. Ah. Ez most komoly?
-
Most, hogy így felhoztad, rád férne egy
alapos nyírás is. Mondd meg őszintén Will, mikor voltál te utoljára
kutyafodrásznál? – mosolygott rá angyalian Belly.
-
Adam, Will! Lassan húznunk kell – jegyezte meg a magas sötétbarna hajú srác,
majd lassan kifújta a levegőt és gondterhelten az égre pillantott. Illetve a
holdra. A teliholdra. Csodás.
-
Nyugi van Matty fiú – mormolta halkan Adam és közben féloldalas mosollyal Katet
nézte.
-
Lányok, ez most komoly? – fordultam suttogva a két vámpírmajomhoz.
–
Belly, te követsz egy random alakot, akiről ráadásul tudod, hogy vérfarkas,
majd követed az éjszaka közepén az erdőbe pont teliholdkor, mikor tudod, hogy
teljesen megvesznek tőle, de azért te provokálod őket?
-
Jaj, ugyan már. Nézd már meg milyen unalmasak! Nem csinálnak, semmit csak
vicsorognak meg vakaróznak – biccentett az Adam nevű vérfarkas felé Kat, aki
erre gyorsan abba hagyta a füle bizgerálását.
-
Kat, te ne beszélj! Még csak meg sem próbáltad lebeszélni Bellyt az őrült
terveiről, aztán szó nélkül utána jössz és mást sem csinálsz, mint kezdettől
fogva hergeled ezeket az idiótákat!
-
Hát…ja – mondták végül teljesen egyszerre.
-
Argh. A sírba visztek! – csaptam dühösen a homlokomra, mire a két lány egymásra
nézett majd kitört belőlük a vihogás.
-
A sírba visztek, ez kész. Jó vagy Sam – törölgette a szemét Belly.
-
Ezeknek mindig is ilyen szar volt a humoruk? – morogta oda Adam Mattnek, aki
csak megvonta a vállát.
-
A sok évszázad alatt esélyes, hogy ennyire begyepesednek. Ezt persze nekik
elmagyarázni? – sóhajtott fel unottan.
-
Mint halottnak a csók – biccentett Will vigyorogva és összeöklöztek.
-
Szóval. Most, hogy ilyen szépen párosan vagyunk, nagyon szívesen kipróbálnám a
saját bőrömön, milyen gyorsan futhat egy vámpír – dörzsölte össze a tenyerét
Adam izgatottan.
-
Tetszik az ötlet, tesó! – csillant fel Will szeme is.
-
Hát nekem nem – vágtam rá rögtön.
-
Naa, vámpírlány! Ne legyél már ilyen ünneprontó – kacsintott rám Adam, majd a
lányok felé fordult.
-
Most elkaplak cicamica – és kipattintva a körmeit megindult Kat felé, aki
felismerve a helyzetet, inkább hátat fordított és sikongatva elfutott a mező felé.
Okos lány. Ha a kutyus elvesztené a fejét, akkor legalább nyílt terepen
könnyebb helyzetben van.
-
Na jó, Piroska, így sosem érsz oda nagyanyádhoz – döntött egy pillanat alatt
Matt és Belly mellé ugorva felkapta a meglepett vámpírt és beszáguldott vele az
erdőbe. Hát. Ők is leléptek.
- Úgy tűnik egyedül maradtunk.
Mit csináljak veled vámpírlány? – mosolygott rám gonoszan Will.
Belly
Komolyan. én nem vagyok egy lassú felfogású
vámpír, de percekbe telt mire leesett, hogy hol vagyok és kinek a karjaiban
ülök éppen. Azaz, hogy minek…
Már meg is érkeztünk valahova az erdő sötét fái
közé, ami nekem tök ugyanolyan volt, mint az előző kettő, de persze ha
megkérdezném erről Mattet valószínűleg kapásból meg tudná mondani, most
pontosan hol vagyunk. De hülye lennék, olyan kérdést feltenni neki, amire tudja
a választ.
- Megérkeztünk – jelentette be, mikor végre megállt.
- Jó – feleltem frappánsan, majd mikor nem
éreztem, hogy elengedne, vagy lovagiasan letenné a lábamat a földre, mérgesen néztem
rá.
- Mi az? – vigyorodott el és a holdfényben megláttam
kissé sárgásan csillogó szeméit. Szép borostyánszínű szemek. Hm. Mivan?
- Mire várunk? – kérdeztem, mert rájöttem, hogy
akkor sem fogok neki könyörögni, ha megpróbálná kiprovokálni belőlem.
- Azon gondolkodom, hogy egy kacsa vagy egy fácán
tollával azonos-e a súlyod – válaszolta pókerarccal és közben kicsit megemelt.
- És? – néztem rá felvont szemöldökkel.
- Nem tudom, nem szokásom 50 kilónál kevesebb
cuccot hordozgatni – vonta meg a vállát.
- Felvágós – forgattam a szemem. Még mindig a
nyaka köré volt fonva a karom.
- Én? Nem hinném – mosolyodott el óvatosan. – Csak
a tényeket mondom.
- Aha, nyilván – feleltem, és valahogy, nem tudom,
hogyan de az arcunk már csak fél centire volt egymástól. Elkerekedett szemmel
néztem a szemébe, mire hirtelen eltűntek a karjai körülem és a földre
pottyantam. Valamiért hideg csapott meg és elkezdtem fázni. Szerettem volna
újra valahol Matt meleg mellkasa környékén lenni. Nem! Épp csak úgy ledobott a
sárba, mert olyan kedve volt!
- Hé! Ez nem volt szép – pattantam fel rögtön.
- Aha. Figyelj csak – lépett közelebb, mire
ösztönösen hátráltam, azonban a hátam egy fának ütközött. Remek.
- Megtennéd, hogy az aurámon kívül tartózkodsz? – néztem
mindenhova csak a szemébe nem. Most, hogy megint ilyen közel volt, elkezdett
rázni a hideg. Mi a franc.
- Ne félj már. Kettőnk közül nem én harapok –
vigyorodott el.
- Dehogynem – motyogtam.
- Miért követtél? – kapta el a tekintetem én pedig
lefagytam.
To be continued...
Ááááá!
VálaszTörlésImádom!
Komolyan.
És ez a sztori lett a kedvencem. Minden tekintetben. Vicces, pörgős, igényes megfogalmazással, a szereplőket pedig nagyon nagyon szeretem! Egy szóval, imádom, de ezt már mondtam, meg azt is, hogy a kedvencem, és utálom, hogy minden részhez ugyanazt írom, de hát ez van, főleg, ha minden írásotok egy fokkal zseniálisabb, mint a másik. Nem vagyok egy nagy kritikás.
Kövi részt mikor rakjátok ki? :)
Sok puszi nektek!! :* <3
Bevallom neked, nekem is ez lett a kedvenc sztorink!:D Mellesleg köszönjük a sok szépet, nagyjából egy hét, míg jön a következő rész!:)
TörlésEgyem azt a drága szíved. Na igen, egyetértek az előttem szólóval, az egyik legjobb alkotásunk. Főleg mikor először mutatjuk meg egymásnak a részleteket:DDD
TörlésImádoom! Nagyom jóó! Mihamarabb folytassátok lyégyszi!!! ♥ ♥
VálaszTörlésÖrülüünk!! Kövi héten, pontban csütörtökön jön a rész!! ;)
Törlés"hülye lennék, olyan kérdést feltenni neki, amire tudja a választ." #legjobbmondat 😂
VálaszTörléskomolyan, mindig sikerül megnevettetnetek 😊
nagyon szeretem ezt a szrotit😍
#imádathegyek Azt hiszem, ha mi is nevetünk akkor ti is! És ez a lényeg!! :))
TörlésEnnek nagyon orulunk!!:) Es koszonjuk, egyebkent en is nagyon birom azt a mondatot!;)
TörlésWoooow nem bírok várni mire kijön az új rész!Nagyon de nagyon tetszett! :3
VálaszTörlés:) <3
TörlésNagyon jó folytasd!
VálaszTörlés