Vámpír kontra Vérfarkas 1.rész

Belly

Már negyed tizenegy is elmúlt mikor egy kihalt, gyéren megvilágított úton sétáltam végig, valahol a világ végén. Jó, tudom, ez elég parán hangzik, de na. Nehezen mondok nemet a kalandoknak.

Körös-körülöttem a csendes külvárosra oly jellemző házak, melyek ablakai sötétek voltak már, és csak az alvók halk szuszogását lehetett hallani. Na meg a lassú, ütemesen lüktető pulzusukat.

Éppen edzésről jöttem haza busszal, amikor megpillantottam pár üléssel előttem a magas, rejtélyes srácot. Nem láttam az arcát, mélyen szemébe volt húzva a kapucnija. Egyedül izmos háta rajzolódott ki a pulcsi alól és borostás álla, de az is csak a busz ablakán fel-feltűnő tükörképéből volt halványan kivehető.

Két utcával arrébb egy kutya elnyújtott vonítása hallatszott, de olyan volt, mintha közvetlenül a fülembe ugatna őnagysága. Unottan kifújtam a levegőt, és követtem a tekintetemmel, ahogy a lélegzetem fehér füstként száll az ég felé a januári hidegben. Hirtelen megakadt a tekintetem a teliholdon, ami úgy ült ott két felhő között, mintha szánt szándékkal akarna mindenkit megbabonázni. Nem túloztam el az öltözködést, a szokásos fekete pulcsi-csőgatya-vans szerelésemben olvadtam bele az éjszakai sötétségbe.

Hirtelen egy bakancs csikordulását hallottam a következő házsor végéből. Beljebb léptem a lámpafényből és elindultam. A léptek nem haltak el, én pedig próbáltam hallótávolságon belül minél távolabb követni.

Arra lettem figyelmes, hogy a lábam alatt már nem beton van. Kiértem a földútra, a távolban már csak a Hold fénye nyújtott némi világosságot. Még reményteljesen visszanéztem az utcára, hátha meghallok valami kis neszt, de nem érzékeltem semmit. Teljes csönd vont mindenütt. Majd egy másodperccel később egy erős hang harsant.

- A francba! – szitkozódtam és felkaptam a mobilom. – Majdnem szívrohamot kaptam! – suttogtam méltatlankodva.

- Hah! Ez jó volt – röhögött bele a telefonba Kat, majd rögtön le is szidott. – Mégis mi volt olyan fontos, hogy lemond a brutálisan király BVF esténket?!

- Tudom, tudom, sajnálom, és ígérem… - túrtam bele a hajamba, de ekkor hirtelen valami nagyon erősen megragadta a vállam és magához rántott. A mobilom koppanva ért földet és megszakadt a hívás.

-… hogy bepótoljuk – fejeztem be nyögve, de ekkor a semmiből megcsapta az orromat valami émelyítő szag, amitől teljesen felkavarodott a gyomrom.

- Tilosban jársz, vámpírlány – hallottam magam mögül egy mély, leginkább morgásra hasonlító hangot. Kirázott a hideg. Ösztönösen megfeszítettem az izmaimat, hogy kiszabaduljak, de semmi esélyem sem volt. Egyik karjával szorosan a nyakamat fogta át, a másikkal pedig a derekamat ölelte. Basszus. Hülye éjszakai járatok. Hülye buszos srác.  Hülye telihold. És legfőképpen. Hülye vérfarkasok!!!

Matt

Azóta követetett, hogy felszálltam a buszra. Egy ideig nem foglalkoztam ezzel, annyira megszoktam, hogy a lányok a nyomomban járnak, meg bírom is, ha szívósak és nem adják fel egykönnyen. Nyilvánvaló, hogy nem csak erre járt, hanem direkt kipécézett magának. A busz monitorjának feketeségében – mely máskor a megállók nevét jelezte ki – szemrevételeztem a mögöttem ülő hölgyet. Meg kell hagyni, nagyon tüzes csajnak látszott, élénkvörös hajával, mégis fekete, sötétbe burkolózó külsejével.

Akkor szállt le, amikor én. Abban a pillanatban megéreztem a szagát és azonnal tudtam, mire megy ki ez az egész. Kémkedik a vámpírcsaj. Vagy csak szórakozik, márpedig azt jobb, ha nem velem teszi. Úgy döntöttem hát, belemegyek a játékba, hadd örüljön. Nagyon okosnak gondolta magát és csak megfelelő távolságból követett, ám ezzel nagy hibát vétett. Jól ismerve a környéket könnyen mögé kerültem, így már nem volt más hátra, csak elkapnom.

- Tilosban jársz, vámpírlány – ragadtam meg a vállát és magamhoz rántottam. Éreztem, ahogyan megfeszülnek az izmai, de esélye sem volt a szabadulásra.

- Mit akarsz? – kérdezte mérgesen. Még neki állt feljebb!

- Te mit akarsz? – hangsúlyoztam az első szócskát, mire abbahagyta az erőlködést. Ellazult, majd a következő pillanatban már velem szemben állt, támadásra készen. Átkozott vámpírok, meg a gyorsaságuk. Erre az egy képességükre olyan büszkék.

- Nem mehetek haza anélkül, hogy egy idióta vérfarkas rám ne ugorna? – szájalt vissza a lány, nagy hevességében leesett fejéről kapucnija és elővillant vörös haja. Vámpírság ide vagy oda, jól nézett ki. Szeretem a tüzes dolgokat.

- Te nem itt laksz – feleltem, zsebembe süllyesztve kezeimet. Lassan kifújtam a levegőt, hogy lenyugodjak.

- Mi vagy te, a Miami helyszínelők? Honnan tudod, hol lakom? – De hangos.

- Nem tudnál kicsit halkabban üvöltözni? – kérdeztem, szerintem igenis kedvesen és illedelmesen, de ő persze megint csak felkapta a vizet.

- Nem vagyok hangos. Csak túl érzékeny a füled! – Ebben mondjuk volt valami igazság féle, de nem mernék megesküdni rá.

Felmerült bennem a gondolat, hogy ő Edward, és hallja a gondolataimat, de aztán gyorsan elvetettem. Ha ezt meghallotta volna, már a szememet kaparná.

- Sosem láttalak még errefelé – közöltem vele egy korábbi kérdésére válaszolva.

- Miért kellene neked magyarázkodnom? – szívta tovább a véremet. Hah, mekkora poén!

- Csak azért, mert követtél – vontam vállat, amolyan nem törődöm stílusban, amiről tudtam, hogy felidegesíti.

- Jobb dolgom is van ám, mint utánad loholni! – vágta rá rögtön, de persze ezzel nem tudott átverni.

- Erről nem tudsz meggyőzni – kacsintottam rá, hogy tovább hergeljem. – Ki lakik itt, Piroska? A nagymamád? Hozzá jöttél látogatóba?

- Persze! Úgyhogy farkas, remélem nem bánod, ha végzek veled!

Will

- Lám-lám-lám. Kit látnak szemeim! – Léptem ki az erődből és a majdhogynem egymásnak feszülő két fiatalhoz sétáltam, akik jöttemre rögtön fél méterre ugrottak egymástól.

- Will! – mordult rám Matt. Oh, hát én sem így terveztem az estém, haver.

- Engem nem is hívtok játszani? – érdeklődtem figyelmen kívül hagyva a vöröskét, aki gyanakodva méregetett, de nem hátrált tovább.

- Nem élnéd túl, ha valamiből kimaradnál, mi? – mosolyodott el gúnyosan Matt a holdra pillantva.

- Történetesen kihagytam volna az estémből ennek a társaságát itt – biccentettem hanyagul a vörös felé. Bűzlött a bőre a tömény vérszagtól. Bah.

- Hé, az erdei farkasok nem tanították meg, hogy kell rendesen viselkedni? – vigyorgott rám a vámpírlány jól láthatóan kivillantba hegyes kis szemfogait. Huu, de berezeltem.

- Most meg mit kuncogsz? – képedt el mire felröhögtem.

- Matt, kérdezd meg már tőle, hogy mit akar, aztán húzza el a csíkot. Idegesít – hagytam figyelmen kívül a felháborodását. Nem Matt az egyetlen farkas fiú, akit ingerel a telihold ma..

- Ne játszd nekem itt a falkavezért – forgatta a szemét a srác, majd hozzá tette. – Egyébként én is ezt próbáltam kideríteni az imént, míg meg nem jelentél.

- Tudod, sokkal könnyebb lenne a beszélgetés, ha mondjuk, nem játszanád az agyad és hozzám szólnál – nézett rám szem forgatva a vámpír.

- Most ha hozzád szólnék, azt mondanám, viselkedj a falkavezér jelenlétében, te málnaszörp szívó – vizsgálgattam elmélyülten a teliholdat.

- Milyen falkavezér?! – szólt már megint közbe Matt. Az én oldalamon kéne állnia! Majd később kérdőre is vonom emiatt.

- Mondja ezt a beszélő szőrgombóc – vágta rá vöröske.

- Mondd, te látsz rajtam felesleges testszőrzetet?! – kaptam felé a fejem elképedve.

- Háh, úgy tűnik mégsem ég ki a szemed, ha rám nézel. Vágod, én nem Medusa vagyok, hogy kővé válsz, maximum hiányzik majd a nyakadból egy jókora darab – nézett rám gúnyosan a vámpírlány.

- Én Matthez beszéltem – néztem egyenesen előre faarcal. Nehogymár egy ilyen kis denevér szóljon be nekem.

- Érdekes én meg épp azt éreztem, hogy kimaradtam a beszélgetésből – dünnyögte Matt unottan.

- Jó mindegy, akkor most végre megtudjuk, mit rohangászik a területünkön, aztán itt hagyjuk szépen Piroskát az erdőben. – tereltem gyorsan vissza a beszélgetést, nehogy a szőrzetem legyen a téma.

- De a sztoriban nem két farkas van, ez így nem jó. Lépj már le, Will – idegeskedett Matt mire felvontam a szemöldököm. Ha nem csal a szimatom valamit eddig sikerült kihagynom…

-  A nagymama tökéletesen illene hozzád – mért végig a vörös gúnyosan felhúzva az ínyét. Ennyi volt. Volt vámpírlány, nincs.

- Hm, talán kicsit jobban kéne tőlem tartanod, mint a nagyanyádtól – pattintottam ki öt centis körmeim és egy másodperc alatt letéptem magamról a pólóm. A holdfény gyönyörűen csillant meg kockás hasamon és izmos karjaimon. Ezt nyilván nekik kellett volna kimondani, de mivel épp a bámulásommal voltak elfoglalva, ezt gondolatban intéztem el.

- Matty fiú, nincs kedvem játszadozni, és várnak már otthon. Úgy volt, hogy ma megesszük a három kismalacot. 

 

To be continued...

>

Közleményes dolgok 2.

Sziasztok Drágák!

 Igen, jó helyen jártok, itt olvashattok a három hülyéről, Belly és Kat barátságáról, valamint Samről, Mattről és persze Evant se felejtsük ki...

A tavaszra való tekintettel bár kicsit megváltozott az oldal kinézete, természetesen minden maradt a régi. :)) 

Viszont!

Az új sorozatról pár tudnivaló...

A Főszereplői nem mások lesznek, mint Belly és Matt.

A Az ő megismerkedésük történetét fogjuk nektek elmesélni, egy kicsit extrémebb formában, mint elsőre gondolnátok. ;)

A A jól megszokott "mindenki szemszögéből" ismerjük meg a sztorit, és így halad előre a történet.

A Érdekesség, hogy most két csoportra fog oszlani a társaság, bizonyos nem elhanyagolható okok miatt... :)

Azt hiszem ennyi! Kellemes szünetet nektek, pihenjetek!:)

xxx A&B

Minden kezdet nehéz, nem?

Will

- Vészhelyzet, ismétlem, VÉSZHELYZET VAN! – szólt bele idegbeteg állapotban Adam a telefonba.

- Mi a baj, tesó? – kérdeztem érdeklődve, de választ nem kaptam, csak csapkodáshoz hasonló hangokat. – Most vagy lakberendezel, vagy húst klopfolsz… - vacilláltam a két lehetőség között, de a szavamba vágott.

- Rohadtul nem erről van szó haver, ez most tényleg komoly dolog – hallottam, hogy tényleg gáz lehet, úgyhogy komolyabbra váltottam.

- Figy, ha az ebédről van szó, én nem tudok csirkét sütni – nyugtattam meg gyorsan.

- Mi van?! Najó, úton vagyok – közvetített Adam még mindig zaklatottan.

- Mégis hova mész? – kérdeztem kíváncsian, mert ha nem arról van szó, hogy éhen marad, tippem se volt min drámázik ennyire.

- Nekem nyugodtan csinálhatsz rántottát – hallottam egy ismerős hangot megszólalni a vonalban.

- Te mióta vagy itt Thomas? Ez egy magánbeszélgetés – oktattam ki, mert hát azért mégis. Csak úgy nem léphet be más társalgásába. Főleg nem telefonon.

- Engem előbb hívott fel, tehát már eleve itt voltam, úgyhogy én meg azt nem tudom, te hogy kerültél bele – feleselt vidáman.

- Konferenciahívást indítottam, még mielőtt összevesztek – szólt közbe Adam. – Na de elmondhatnám a problémát? – idegeskedett és hallottam a hangján, hogy annyira rohan, hogy szinte fut.

- Na, halljuk – mondtuk egyszerre Thomasszal.

-  Nézzétek meg a naptárt – mondta végül.

- Nincs naptáram – jelentette ki Thomas.

- Akkor vegyél egyet – kiáltotta Adam elveszítve a türelmét.

- Megnéztem. Augusztus van. És? – kérdeztem unottan.

- Nézd tovább!

- Nincs tovább. Vége a hónapnak – értetlenkedtem.

- Épp ez az! Vége az augusztusnak! Vége a nyári szünetnek! Vége mindennek!! Holnap suli!!! – tajtékzott Adam.

- Aha, jó. És mi a terved, hova mész? – siettettem, mert kissé kezdett közhelyesnek tűnni a beszélgetés.

- Ja. Lépek az országból – tájékoztatott Adam nyugodtan.

- Mégis miért nem szóltál előbb? – akadtam ki.

- Mégis miért nem hívtál magaddal? – tette hozzá Thomas felháborodva.

- Nem, tom. Annyira bepánikoltam, hogy elindultam – védekezett Adam.

- Így semmi nélkül? Bőrönd, kaja, hamis személyi... – soroltam.

- Telefon van nálam. Meg a sármom. De az mindig – válaszolt önelégülten.

- Ez így nem jó. Ki kell dolgozni egy tervet. Gyere, át és megdumáljuk! – dőltem hátra a székben.

- Oké, fél óra és ott vagyok – egyezett bele és már majdnem letettük a telefont.

- URISTEEEN! EMBEREK! – ordított bele a telefonba Thomas.

- Mi van? – kérdeztük egyszerre Adammel.

- VETTEM NAPTÁRAT A BOLTBAN. NEM HISZITEK EL. HOLNAP SULI! NEEE – hallottuk kétségbeesett hangját. Nyilván, hogy két óra múlva leesett neki az egész, ő is megy emigrálni.

- Visszahozzuk? – kérdezte Adam most már teljesen lenyugodva.

- Á, ugyan. Egy ilyen arcot szerinted átengednek a határon?

- Jogos. Az utcán megállítják – értett egyet Adam, és máris a szemem előtt volt a kép, ahogy körbe-körbe rohangászik.

- Basszus, tényleg – csaptam a homlokomra – Még a rendőrök beviszik.

- Mi a franc! – kiáltott fel hirtelen Adam. – Valaki fel alá szaladgál a Lánchídon. Hé, ez úgy néz ki, mint Thomas. Au, épp neki szaladt egy kékruhás arcnak. Ja, hogy az egy rendőr. Az kellemetlen. Mármint a rendőrnek. Thomas épp a lábán csimpaszkodik – közvetített.  - Najó én léptem.

- Segítesz neki? – kérdeztem vihogva.

-  Francokat. Megyek videózni – röhögött, majd azért hozzátette. – De kihozom, mielőtt eljátszaná a hattyú halálát. – majd megszakította a hívást.

________________________________________________

Volt, aki így is kezdte az évet.. :) 

xxx. B&A

Először együtt 6.rész (Vége)

Evan

Kábé tizenöt perce álltunk vagy hát az én esetemben ültünk Sammel az emeleten. Szívesen mondanám, hogy közös témáink tára kimeríthetetlen volt, de hát, kit akarok én becsapni? Életem legkínosabb pillanatait éltem át.

-Hé, Sam, van egy fúród? – jelent meg Will feje a feljáróban, mire a barátnője csak döbbenten bámult rá.

- Öh, nincsen?

- Evanovics? – nézett Will ezúttal reményteljesen rám.

- Bocs – vontam vállat, majd a homlokomra csaptam. – Thomasnak van!

- Ez komoly? A rohadt életbe! – tűnt el Will, ismét kettesben hagyva minket.

- Utána megyek…

-… megkeresem Katet – szólaltunk meg tökéletes szinkronban, majd elhagytuk a hálószobánkat.

Mivel lent nem találtam senkit, csak hátulról Thomas és Will ordítozását hallottam, de annyira még én sem vagyok hülye, hogy pont hozzájuk menjek.

Így hát bekopogtam Bellyékhez.

- Ki az?

- Evan – feleltem.

- Milyen Evan?

- Hány Evant ismersz?

- Tulajdonképpen egyet – tűnődött a hang gazdája.

- Na, az vagyok én.

- Nagyapa? - hallottam a döbbent hangot az ajtó túloldaláról.

- Majdnem. Kat barátja, Evan.

- Ja, hogy Evan! – tárta ki az ajtót Belly megvilágosodottan. – Mi a helyzet?

- Nem láttad Katet?

- De.

- És merre?

- Ja. Izé. A konyhában van. Vágod, tejet iszik. Tudod, mert szomjas. Azért van ott, hogy igyon…

- Szabad az út! – robbant be mellettem Will a szobába.

Will

Csak repültem és repültem a jó puha ágyam felé. Kitártam a karjaim és elégedett sóhajtással fogadtam a puha párnáimat. Legalább két másodpercig élvezkedhettem, utána ugyanis valaki lerántott és a kemény padlón landoltam.

-Aúú! – ordítottam a mellkasomat masszírozva.

- Na. Végre – tette csípőre a kezét Matt, majd éreztem, hogy megragadják a kezeim és a lábaim.

- Nem beszélhetnénk ezt meg? – alkudoztam.

- A-a. Egy, két, há… - számoltak be, miközben himbálóztam.

- Három! – már megint repültem és egyenesen Evan karjaiba érkeztem. Majd egy másodpercet követően újra a földön, mert a srác se szó-se beszéd ott hagyott. Nem szeretnek eléggé!

Hirtelen egyedül találtam magam a verandán, így hát tervemet követve elindultam, hogy besétáljak a pokolba. Avagy Thomas barlangjába. Óvatosan lemásztam a lépcsőn, de leérkezésemkor jutott csak eszembe, hogy mióta is van lépcsője a kutamnak? Körültekintve egy komplett alagútrendszert láttam.

-Ó, helló! – jött elő Thomas bányászsapkában, fúróval a kezében.

- Hú, jól kipingáltad a helyet – bólogattam elismerően.  – Te figyelj csak! Megmutatnád az utat a szekrényembe?

- Melyikbe? Katébe vagy az otthonidba?

- Van a szekrényemhez alagutad?!

- Mi? Dehogy. Honnan veszed ezt a baromságot? Gyere, megmutatom. Kicsit szűkös a hely.

Nem sokkal később meg is érkeztünk, dobtam egy üzit Samnek, hogy jöjjön be a kútba. Sok kérdőjelet küldött válaszként, de azt írta, siet. Megpróbáltam kinyitni, de nem jártam sikerrel.

- Hagyd csak rám! Tavaly nyáron lakatosságot tanultam – büszkélkedett Thomas, és pár perc múlva valóban felnyitotta a zárat.

- Megjöttem! – ugrottam ki vidáman, de a várt hatás elmaradt, ugyanis senki nem volt a szobában.

- Francba! – szomorkodtam, majd megpillantottam Bells napszemüvegét az asztalon, felkaptam és kisétáltam.

Adam

Azt hiszem egy pillanatig állt a szívem a pincében. Az oké, hogy Kat azonnal megjelent mellettem, és a jelenlétével még jobban összezavarta szívem dobogását. Úgy döntöttem felkeresem a kardiológusomat.

-Hellósztok! Mizu? – jelent meg valahonnan a falból Thomas, majd felsikkantott.

- Nyugi van már! Ez csak egy kabát. Jesszus, de beszari vagy. –szívattam.

- Honnan a francból kerültél ide? – idegesítette magát Kat.

- Ki? Én? – kérdezett vissza Thomas értetlenkedve.

- Te, te nagyon hülye!

- Alagútrendszert ástam a telketek alá. Vagy egész Kenese alá... – tűnődött el Thomas, majd Katre vigyorgott. – Megnézed?

A lány egy pillanatig hallgatott, majd felkapott egy üveg bort és követte Thomast a járatokba, valami „nekem már úgyis mindegy” szöveggel.

Egyedül maradtam, így hát elindultam keresni egy tükröt, hogy legyen kellő társaságom.

Belly

Tudtam, hogy Katnek szüksége lesz rám, úgyhogy suttyomban Evant követtem, aki a pincéből távozott a falon át én meg utána. Ahányszor hátranézett beleolvadtam a környezetembe, tartva a három méter távolságot, szóval egy kicseszett ninja voltam. Hamarosan hangokat hallottam. Pontosabban Thomas magyarázását, Adam köhögését és Kat vihogását. Ajaj. Ez a tipikus „mindjárt kiütöm magam” röhögése volt. Agyalásomat az szakította félbe, hogy beleütköztem Evan kemény hátába.

-Áhh! – ugrott meg ijedtében, majd méltatlankodva felém fordult.  – Tudtam, hogy követ valaki!

Eközben azok hárman éppen kupaktanácsot tartottak, Kat a két fiút átölelve tartotta egybe a csoportot. Evan ordítására kapták fel a fejüket. Kat amint észrevett, elém sétált és komoly arccal a szemembe nézett.

- Belly. Ebben a szent minutumban rád hagyom a házat, a csapat felügyeletét, a tejeimet, a dugi kajámat és Adam pulcsiját… - mondanivalójának befejezését, Adam és Thomas szipogása szakította félbe.

- Ez annyira megható! – fújta ki az orrát Thomas.

- Oké, főnök, de veled mi lesz? – néztem Katre gyanakodva.

- Buli van! – tartotta fel mindkét kezét, egyikkel a borosüveget szorongatva, majd ugrándozva eltűnt az egyik járatban.

- És elvesztettük az utolsó normális emberünk – kommentálta a történteket Evan, előre-hátra hintázva a sarkán.

Thomas

Most, hogy Katet bevettük, meg kellett keresnünk Willt. A csaj még mindig főnökösödött, bár ezúttal részegen, ezáltal elviselhetőbbé téve a társaságát. De. Hát. Ez Will posztja. Csak ő vezethet minket a végtelenbe és tovább.

- Adam! – szólt Kat, megragadva a fiú kezét. – Gyere, mutatok neked egy jó kis sarkot!

Ezzel el is tűntek a járataimban. Vajon honnan ismeri az irányokat? Elvitte volna az iránytűmet? Nem, még itt van a zsebemben. Ez az! Will mindig észak felé van. Ezt súgta a fülembe a bölcs rozsomák korábbról.

Láss csodát! Mikor kiléptem a konyhaszekrényből egyenesen belé ütköztem. Mármint Willbe, nem Mr. Halálba.

Éppen bodzás tejet szürcsölt egy szivárványszínű szívószállal, fejére egy rózsaszín keretes napszemüveg volt feltolva, ami véleményem szerint szépen kiemelte a szemeit. Bár sötét volt, úgyhogy nem láttam pontosan. Épp meg akartam kóstolni az italát, mikor feleszmélt.

- Ah, te jó ég, Thomas! Honnan jöttél? – érdeklődött.

- Az alagutamból – feleltem tárgyilagosan. Tárgyilagosan? Egy fenét, azt se tudom, mit jelent ez.

Matt

Miután Belly elrohant Evannel, minden bizonnyal Kat megmentésére, úgy döntöttem összedobok valami kaját. Ránéztem a faliórára. Hajnali 2 óra volt. Tökéletes időzítés. Komótosan a konyhába sétáltam. Felkattintottam a villanyt, majd hirtelen megpillantottam Willt és Thomast, ahogy pókerarccal ülnek az ebédlőasztalnál összekulcsolt kezekkel.

- Már vártunk - dőlt előre Will, úgy mintha minimum ő lenne a Keresztapa. Szemét Belly napszemüvege takarta, így nem láttam, hogy pontosan hova néz.

- Ti meg mit játszotok itt? És hol vannak a többiek? – tettem fel tucatnyi kérdésem egyikét.

- Nem tudom. És nem tudom… - gondolkozott el Thomas. Szeretem az őszinte embereket.

- Akkor segíthettek nekem a konyhában – néztem rájuk, úgy mintha ez valami hatalmas kiváltság volna. Egymásra néztek, majd rám, majd megint egymásra.

- Megbeszéltük! – pattant fel Will, majd kinyitotta a hűtőt, majd mikor nyilvánvalóan nem látott semmit a szemüvegtől, feltolta a fejére és kérdőn rám nézett. – Mi kell?

- Hát nem a marhapörkölt – jegyeztem meg, mire Thomas rögtön visszatette az említett étket.

- Jól van, emberek. Adjatok tojást, vajat, szardíniát, zöldségeket és kenyeret – soroltam és közben Thomas bőszen jegyzetelt az asztalterítőre.

- A zöldségek a kamrában vannak – tettem hozzá.

- Én nem megyek le a kamrába! Adam azt mondta szellem lakozik ott – suttogott elborzadva Thomas.

- Miről beszélsz? Szellemek nincsenek. Na, húzzál lefelé – vesztettem el a türelmem, mert kezdtem már igencsak éhes lenni.

- Lakozik? Hol élsz te, hogy ilyen kifejezéseket használsz? – tette hozzá Will, majd inkább arrébb sunnyogott.

Kat

Olyan szép az élet! Mindenfelé csak fényt látok, nekem gyúlnak ki, ahogy haladok előre. Hallom a madárcsicsergést, az esti szél, zúgó hangját, érzem a finom illatokat magam körül, és itt van… Várjunk csak! Ez Adam. Mit keres itt Adam? És miért fogja a kezem?

- Miért vagy itt, Adam? És miért fogod a kezem? – osztom meg vele is a gondolataimat.

- Most mi van már? Te akartad, hogy barangoljunk! – háborodott fel, bizonygatva, hogy én akartam vele kettesben maradni. Jó vicc!

- Persze! Jó vicc! – jelentem ki legyintve, majd a kezemben lévő borra tévedt a tekintetem. – Te leitattál?

- Tessék? Én? Dehogy! Magadtól csináltad, odaadtad Bellynek a kulcsot, mondván, hogy most szabira mész. Velem – vigyorodott el végezetül.

- Milyen Szabira? Nem is ismerek Szabit – méltatlankodtam.

- Szabi? Ki az a Szabi? – kérdezte vissza táguló orrlyukakkal és meredő szemekkel Adam.

Most, hogy eltelt egy fél óra, szépen lassan elkezdett leülepedni az alkohol hatása és kezdtem magamhoz térni. Már láttam is mi folyik itt!

- Figyelj, Kat! Ha már így összehozott minket a sors… Beszélnünk kéne.

Beszélni? Persze, esetleg majd soha.

- Ha nem hallom, nincs is! Ha nem hallom, nincs is! Ha nem hallom, nincs is! – száguldottam el, kezeimet a fülemre tapasztva. Talán mégsem józanodtam ki teljesen.

Sam

Már vagy fél órája próbáltam felidézni, hogy vajon kinek volt, azaz eget rengető ötlete, hogy mi nyolcan elmenjünk együtt nyaralni, felügyelet nélkül egy random kis faluba, csupa idős házaspár és üdülő család közé. Gondolataimból Thomas zökkentett ki, aki éppen előttem rohant végig sikoltva, kezeit a feje fölé tartva. Nem jutott sokáig, mert egy hatalmas csattanást követően elterült a lépcsőn. Kat egy seprűvel a kezében állt a lépcső tövében, és bosszankodva meredt a fiúra.

- Egy szót se innentől! – hadonászott a seprűvel önkívületben, mire Thomas nem szólt semmit, csak elmutogatta, ahogy belakatolja a száját és a háta mögé dobja a kulcsot.

- Tudjátok, van egy olyan sejtésem… - kezdte volna a másik irányból érkező Evan, mikor egy kiáltás a szavába vágott.

- A jó ég áldjon meg titeket, hogy hajnali három órakor így randalíroztok! Mindjárt pitymallik!!  - kiáltott át a kapuban álló, fürdőköpenyt viselő alak.

- Elegem van, hogy a kutya állandóan ugat miattatok! Megyek és felhívom a szüleid, te lány, igen, az lesz!

- Nem lehetne egy kicsit később, Jenő bácsi? – egyezkedett Kat reményteljesen.

- Mit zavarja a kutyát, hogy mi mit csinálunk? – háborodott fel Thomas de lepisszegtem.

- Ugyan, ugyan. Mi csak takarítottunk! – kapta ki Kat kezéből váratlanul a seprűt Will és bőszen elkezdett söpörni. – Ha akar, a bácsi is segíthet, akkor talán napkeltére kész leszünk! – próbálta bevetni megnyerő vigyorát a drága barátom.

 – Jé, télleg mindjárt hajnalodik! – nézett csodálkozva az égre Adam tátott szájjal, mire Belly oldalba bökte, hogy csukja be.

- Gyertek srácok, a verandára, mielőtt az ipse kihívja a falusi rendfenntartókat – intett Matt röhögve, és követtük a házba.

- Thomas, te idióta! Most valószínűleg felébresztetted az egész lakosságot!! – csaptam rá a fejére egy újsággal.

- Nem, mintha az állandó lakosság nem lenne több 20 főnél – tette hozzá Belly, mire a többiek felröhögtek.

- Fene, pedig még a megnyerő mosolyomat is bevetettem – meredt értetlenül maga elé Will.

- Nyugi, biztos túl messze volt és nem látta – veregette meg a vállát együtt érzően Thomas.

- Ne már, most komolyan felhívja a szüleid? – tette fel a kérdést Evan és aggódva nézett Katre.

- Nem tudom – harapdálta a szája szélét. – Asszem dobok egy üzit nekik, és reménykedek, hogy előbb olvassák el, minthogy Jenő bá felhívná őket… - nevetett kínosan.

- Még, hogy a kutya! – puffogott magában Thomas. – Tudjátok mit? Megyek és szólok a rozsomáknak, hogy beszéljen vele. Will te is jössz? – kérdezte és már állt is fel, hogy rendet tegyen, de visszanyomtam a székre.

- Te már elég jót tettél ma, inkább maradj ott ahol, mindenki lát – néztem rá mosolyogva.

- Szerintem srácok, lépjünk – mondta hirtelen Matt és mi kérdőn néztünk rá, mire vállat vont.

- Úgy érzem nem nekünk való ez a nyugger élet, mit szólnátok, ha meglátogatnánk az egyik haveromat Füreden?

- Jaja, és van ott aqua park is meg minden – vágta rá Belly ezzel kijátszva az aduászt.

- Csúszda paaark juhuu – pattant fel Thomas, majd elgondolkozva hozzátette. – Szerintetek vihetem a rozsomákot?

- Valaki felsőnélküli lehetőséget említett nyilvános helyen? – dugta ki a fejét Will félmeztelenül, aki eközben...megfürdött? Jellemző.

A has mutogatás lehetőségére természetesen Adam és Evan is elégedetten bólintottak

- Rendben, akkor pakoljunk! – csapta össze a kezét Kat újra teljesen a helyzet magaslatán.

- Na, mi van, most már visszaszívod a végrendeletben említetteket? – nézett barátnőjére vigyorogva Belly.

- Nagyon úgy néz ki – röhögte el magát Kat és mivel Thomas megint elkezdett sikongatni, mert Adam egy vizes törölközővel csapkodta, a két fiú után indult, felkapva ő is egy darabot..

Még hátra fordult és egy „örök hálát” tátogott Mattnek és Bellynek. Evant követve elindultam én is a lépcsőn, hogy összepakoljam a cuccainkat. Hirtelen egy nedves törölköző csattanását éreztem a fejemen.

- Au! A jó ég áldjon meg Thomas!!

Szóval így voltunk mi nyolcan a Balatonon.

The End

______________________________________

Itt a vége fuss el véle ésatöbbi. :(

 Meg kell jegyezni, nagyon vicces volt írni ezt az őrült sztorit, ami amúgy teljesen normális körülmények között játszódik...Na de!

Újabb hosszú történet fog indulni, hiszen nem unatkozhatunk...Ez már valamivel misztikusabb lesz és nem a való világot dolgozza fel. Illetve ki tudja...

Természetesen ettől a témától függetlenül még lesz sok-sok spin off, külön kiadások, stb. Szóval lesz mit olvasni!;) 

xxx A&B