Kat
- Ezt nem tudom elhinni! - háborogtam a laptopom
előtt ülve.
- Mi a baj? - kérdezte Belly, aki éppen elterülve
olvasott az ágyán. Imádtuk a vámpír szállót. Kellő biztonságot és
elhatároltságot biztosított, ugyanakkor mégis közel volt mindenhez.
- Azaz
idióta kutya mindenféle baromságot kommentelget instán, a képeim alá - avattam
be Bellyt haragosan, azon töprengve, csak szimplán töröljem Adam
hozzászólásait, vagy oltsam vissza. Esetleg a saját oldalán szólogassak be
neki. Végül is az utolsó két lehetőség nem zárta ki egymást, végrehajtható volt
egyszerre is. Rögtön feldobott a dühös arcának gondolata.
- Na,
mesélj! - tette le a könyvet Belly és felkönyökölt, várva, hogy meséljek neki
néhány példát.
- Itt van,
mikor a tengerparton voltunk. Ezt a képet te készítetted rólam.
- Aha,
emlékszem. Így mai fejjel nem igazán értem, mit kerestünk mi ott.
- Akkor
még jó bulinak tűnt - vontam vállat.
- Mit írt Adam? - váltott vissza Belly.
-
"Nem látom, hogy csillogna a bőröd. Talán kikoptál az évek során" -
olvastam fel mérgesen. - Azt hiszi, hogy egyenesen a Twilight-ból léptünk ki?
- Nem
nagyon tudom értelmezni, ezeknek a farkasoknak a gondolkodásmódját - merengett
Belly. Úgy tűnt, magában felidézte a tegnap este történteket. - Nem lenne menő,
ha csillognánk? Úgy, mint Adam borostyán szemei...
Még van képe ugratni engem!
- Azt
hiszem, összekevered Mattel - vágtam vissza, majd a fejünket ingatva
felnevettünk. Abszurd. Mint a pocok vér.
-
Sápadtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál. Ja, bocs, de az vagy - osztottam meg
barátnőmmel egy újabb szánalmas kommentet.
- Az ég szerelmére, nem is így van a dal! -
forgatta a szemét Belly utalva a Nagy utazás című Presser számra.
- Egyébként mire fel volt az a nagy sietség
tegnap este? - dobtam fel egy új témát, hogy lenyugodhassak. Könnyebb lett
volna csak kinyomni az instagramot, de még frappáns visszavágásokat kellett
gyártanom.
- Fogalmam
sincs - felelte Belly és bár álcája tökéletes volt, mint mindig, valahogy mégis
észrevettem valamit a tekintetében. De jobbnak láttam egyelőre nem firtatni.
- Hülye
farkasok! - közöltem, s mint valami végszó, Sam lépett a szobába.
- Lányok!
Nem gondoljátok, hogy vissza kellene mennünk és kideríteni mi volt a srácok
tegnapi hirtelen távozási kényszere? - vonta fel a szemöldökét. Ez a beszéd!
Legalább méltó bosszút mérhetek arra az emlősre.
- Benne
vagyok! Pont ezt mondtam Bellynek - helyeseltem, majd mindketten az említett
felé fordultunk.
-
Tudjátok, hogy nem tudok nemet mondani a kalandoknak - kacsintott ránk.
„Mellesleg
egyáltalán, hogy készülhetnek rólad képek?” - jelent meg Adam legújabb
kommentje. Neki annyi.
Sam
20 perccel később az erődben osontunk hangtalanul,
akár három árnyék, a farkas komák házát keresve. Igazából rögtön megéreztük a
szagukat, mikor a területük határához értünk, de mivel az egész erdőt belengte,
nem nagyon segített a tájékozódásban. Mondhatni kifejezetten idegesítő volt.
Hirtelen a lombok közül egy egyszintes faház bukkant ki. Semmi különös nem volt
igazából benne, annyi, hogy teljesen lapos volt a teteje, nem pedig a
megszokott családi ház kinézetű.
- Itt vagyunk? – kérdezte szinte hangtalanul
Belly.
- Aha – fürkésztem a helyet.
- Biztos? Mi van, hogyha ez valami favágó háza és
nekünk támad a baltájával ésatöbbi – kotyogott bele Kat idegeskedve.
- Most komolyan. Nyilván épeszű ember nem épít
házat az erdő közepébe, ahol még rendes út sincs – szálltam vele vitába.
- Attól még lehet valami antiszociális fazon!
- Vagy inkább négy antiszociális fazon – mutatott
Belly vigyorogva az egyik ablak irányába, ami mögött éppen Evan jelent meg.
Rögtön a földre hasaltunk és próbáltunk beleolvadni a környezetbe. Néha tényleg
jól jönne ez a denevéres képesség.
- Ha jól láttam éppen a konyhában csinál valamit…
– jegyezte meg Belly. A szándékosan besötétített ablakok sem takarták el előlünk
a mögötte zajló történéseket. Egy null ide kutyusok.
- Mmm baconos rántotta! A kedvencem – nyalta meg a
szája szélét Kat, a levegőbe szippantva.
- Najó, figyeljetek – gondoltam át a tervet. – Nem
nézzük őket még fél óráig. Behatolunk!
- Azt
hittem vámpírok vagyunk, nem Smith-ék – húzta mosolyra a száját Belly, mire Kat
felröhögött.
- De jó is az a film!
- Halkabban, te vámpírmajom! Még meghallanak – csaptam
a kezem a szájára majd megmerevedetünk. Kedves vérfarkasok ide vagy oda, sosem lehet
tudni náluk, éppen milyen kedvük van…
- Héhé, mintha ablaknyitódást hallottam volna… -
hegyezte a fülét Belly. – Gyerünk, akció van!! – Azzal felpattant, mi meg utána
suhantunk. Elosontunk az ablakok alatt, de a hátsó ajtó melletti viszont
tényleg nyitva volt. Odalopóztunk a két szélére, az egyik oldalon Belly és Kat,
a másikon én.
- Tiszta a levegő? – kérdeztem, mire Kat óvatosan
kihajolt majd biccentett.
- Jól van. Egy pillanat! – mondtam, majd gyorsan
végigszaglásztam a karom, és a két lány is így tett. Felmerülhet a kérdés, hogy
nem is egy, de több vérfarkas, hogy nem veszi észre már az első pillanatban nem
is egy, de három vámpírlány illatát, amint belép az erdejébe. Nos, a válasz
egyszerű. Sisakvirágolaj. Vagy más néven farkasfű, esetleg farkasgyökér.
Magyarázatként persze mondhatnám, hogy először egy régi és poros könyvben
olvastunk a létezésérő, gyenge gyertyafénynél, éjfélkor, félelmetes
bagolyhuhogás közepette, mikor beszöktünk a Vámpír kolesz zárolt
könyvtárrészlegébe, miközben viharos szél csapkodta az ablaktáblákat… de nem. Hahó,
huszonegyedik század! A google-t nem csak az emberek használják. Szóval Kat
szépen rákeresett a neten és a laborban ügyeskedtünk egy sort, aminek
következtében magunkra kenhettük a löttyöt, ami elfedi a szagunkat a
vérfarkasok elől. Legalábbis ameddig el nem párolog a bőrünkről és a ruhánkból…
- Bevetésre készen – suttogta Kat és besurrant az
ablakon, mi pedig árnyékként követtük. És pont annyira időnk volt, hogy
fénysebességgel elrejtőzzünk valami mögé. Én a szoba túlsó felében lévő kanapé
rejtekét választottam, Kat a függöny mögé, Belly pedig az első ajtót nyitotta
ki, amit megpillantott.
- Hagyjál már a hülyeségeiddel, Thomas! Képzeld, nem
tudom, hol van a szárított vámpírköröm! Fúj! – csörtetett be Will a nappaliba
és lehuppant a nagyképernyős tv elé.
- Pedig azt hittem maradt még a pincében – követte
őt Thomas töprengve.
- Nem is akarom tudni, honnan szedsz te ilyeneket
– meredt rá Will, majd egy pillanatra megmerevedett.
– Itt valami bűzlik. - Hirtelen megfagyott a vér
az ereimben. Haha, vámpír poén. Na de akkor is. Basszus!
- Te –
vetette oda Adam elsétálva a nappali mellett, mire Will nekidobott egy párnát.
Thomas meg éppen magát szaglászta.
Thomas
Mikor éppen a szárított vámpírkörmeimet kerestem a
kanapé párnái alatt, észrevettem egy kakaófoltot az egyiken. Biztos Adam volt,
ő hisz abban, hogy amit nem lát, az nincs is ott. A jó öreg párnafordítós trükk.
Azonban nem csak ez tűnt fel, hanem a három
vámpírleány is, akik az ablak előtt haladtak el. Nocsak, nem is tudtam, hogy a
srácok mára bulit szerveztek. Ennek örömére tényleg be kell fejeznem ezt a
koktélt! Talán kérhetnék körmöt a lányoktól, aztán sebtében kiszárítom.
- Thoomas! - búgta egy ismeretlen hang a nevemet.
- Tessék? - kérdeztem vissza, majd feltekintettem,
de nem láttam a helyiségben senkit.
- Thoomaas! - ezúttal hosszan hangzott fel a
nevem, a magánhangzók jól elnyújtva.
- Mondom, hogy igen?
- Ööhm, seemmi - huhogott vissza az idegen.
- Nincs véletlen egy kis szárított vámpírkörmöd?
- Dee! Pont van!
- Szuper, akkor légy oly szíves! – Hirtelen
előttem termett a dolog, amit kívántam.
- Köszönöm. Hé, ez még friss! - akadtam ki, mikor
megfogtam.
- Rakd a radiátorra! - érkezett a válsz, én pedig
tettem, amit mondott. Ám egy kérdés nem hagyott nyugodni. Hol is hallottam ezt
a kísérteties suttogást? Kísérteties! Kísértet! Ez az! Basszus! Casper az!
Megatalált!
To be continued...
______________________________________
Kedveseim! Nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok, és szeretitek is a sztorit, mindig várva a következő részt! Szavazzatok minél többen, mert írótársammal repesve várjuk a verseny eredményét, avagy melyik páros a kedvencetek!
Kövi csütin új rész.
xxx A&B