! Belly !
És
akkor történt, hogy találkoztam önmagammal. Hát igen. Nem sok ember mondhatja
el, eme aprócska tényt magáról. A hajam vörös volt és hosszú, a bőröm és éles
szemfogaim már-már vakítóan fehérek, valamint fekete bőrdzsekiben és bakiban
feszítettem.
-
Azta – bólintottam. – Észvesztően nézek ki – nyugtáztam elégedetten.
-
Ja, szerintem is – szólalt meg Matt, aki eddig hallgatásba burkolózott.
-
Szia, Belly – mosolygott rám melegen a hasonmásom, Matt felé pedig lövellt egy
hamiskás pillantást.
-
Miért nézel ki úgy, mint a legjobb barátnőm? – lépett hozzám közelebb Kat és
bizalmatlanul méregette az előttünk álló lányt. Aki én voltam. Valami megmagyarázhatatlan
okból kifolyólag biztos voltam benne.
-
Lehet, hogy ikertestvérek? – kapott ijedten a szája elé Thomas.
-
Ne legyél már hülye – csapta tarkón Adam.
-
Minden a maga idejében – bólintott a „fura én” felém.
-
MEGJÖTTEEM! – suhant el hirtelen egy alak mellettünk és egy pislogásnyi idő
múlva, Kat csimpaszkodott Adam hátán.
-
Láhom ó a buhli – vigyorgott körbe nézve, már amennyire a szájába tömködött
pillecukornak kinéző dolgoktól tellett.
-
VÉGRE KAJÁLUNK – jelent meg újra Will egy nagy korsó valamivel a kezében. A
tekintete átsiklott rajtam, a hasonmásomon, aztán az Adam hátán trónoló Katen
és mikor tudatosult benne, hogy mellettem is egy „Kat” áll, furcsa kifejezéssel
az arcán a poharára nézett.
-
Mennyit ittam? – kérdezte leginkább magától, miközben Thomas teljesen
bepörgött.
-
Mindenkiből kettő van, mindenkiből kettő vaan – énekelte, és ez a tevékenysége még
nekem sem lett volna fura, ha ezt nem koordinálatlan gyorsulásokkal teszi. Kb.
úgy tűnt, mintha ide-oda teleportálna a házban.
-
Te is arra gondolsz amire én? – rázott kezet egy hatalmas álló óra előtt Sam
önmagával, aki gondolom időközben megérkezett. Őrület.
-
Hoztatok vérrel töltött gumicsontot? – lelkesedett Will az asztalon lévő
hatalmas zacskók között kutakodva. Olyan hihetetlenül gyorsan mozogtak, hogy
kezdtem elszédülni.
-
Mondjátok, hogy hoztatok olyan fura édes, szellem alakú cukit – sprintelt Willnek
Thomas szinte csaholva, aki persze arrébb lökte, hogy jobban hozzáférhessen az
édességekhez.
-
Annyira hiányoztam, hogy arra vetemedtél, hogy statisztákkal helyettesíts?
Szánni való vagy… - vigyorgott le gúnyosan Kat Adamre, aki erre elcsórta a Kat
kezében tartott pillecukros zacskót. A mellettem álló barátnőm tátott szájjal
bámulta őket, és szerintem azzal a gondolattal viaskodott, hogy egy tízes
skálán vajon mennyire gáz, ha shippeli önmagát. Ahogy elnéztem a párost,
teljesen olyanok voltak, mint akiket én is ismerek, csak talán kicsit
durvábbak. Vagy félelmetesebbek. És valahogy idősebbnek tűntnek nálunk,
tekintetükben évszázadok végtelensége tükröződött.
-
Kezded már kapizsgálni, igaz? – tette a vállamra a kezét az én hasonmásom, és
most, hogy közvetlenül mellettem állt, jól láthatóak voltak tűhegyes szemfogai
és az illata… Khm. Nos vérszaga volt.
-
Szerintem ideje, hogy elkezdjük a vacsorát – szólalt meg a jobb oldali ajtó előtt
álló Sam, ördögi mosollyal.
ö Kat ö
-
Itt volna az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba – fontam karba a
mellkasom előtt kezemet.
-
Inkább vért, nem? – kacsintott rám a hasonmásom.
-
Nem lehetne inkább sör? – szólt közbe Will még mindig a szatyrokat túrva.
-
Vagy töklé – emelt ki egy narancssárga trutyival megtöltött üveget Thomas
boldogan.
-
Nincs valakinél whiskey? – morogta Matt mély hangon.
-
Hát ez tuti nem Matt – röhögte el magát Belly, éppen felpróbálva a másik Belly
dzsekijét.
-
Most esett csak le? – húzta össze a szemét Sam.
-
Van egy 75-ös évjáratú a pincében – legyintett sápadt Belly.
-
Magad szedted a szőlőt hozzá, mi? – vigyorgott elégedetten majszolva valami
undormányt Will.
-
Mióta van szőlőből a whiskey, idióta? – csapta nyakon hasonmás Sam Willt.
-
Ne verekedjél, mert a végén még ember Sam lesz a kedvenc Samem. Szemem –
kacsintott remekül mulatva Will.
-
Szóval… - szólaltam meg, félbeszakítva ezzel a vitájukat. – Ez valami természetfelettiek
gyülekezete?
-
Én tuti természetfeletti vagyok – feszítette be izmait Evan mosolyogva.
-
Természetfelettien éhes – simogatta a hasát Thomas.
-
Úgy értem. Nem vagytok emberek? – pontosítottam, mert úgy vettem észre, nem
nagyon esett le nekik.
-
Tán állatnak nézek ki? – hördült fel Adam.
-
Inkább egy szép szál Pitypangnak – borzolta össze a haját a másik énem
gúnyosan.
-
Az egész palotátok egy nagy természetfeletti koncentráció? – érdeklődött Belly
a plafont vizslatva.
-
Először is, ez egy kastély – szólt közbe Will, kezében egy befőttes üveggel,
amiben egy undorító lötyiben szemgolyók úsztak. – Másodszor, megtennétek egy
pillanatra, hogy nem mozdultok? Senki.
Mindannyian
úgy tettünk, ahogy kérte, bár nem tudom, miért. Néhány másodperccel később
sötétség borult a teremre és hirtelen nem láttam mást, csak világító szemeket.
Vöröseket és sárgákat. Baromira ijesztő volt, ugyanakkor nagyon menő.
-
Meg ne mozduljatok! – Will hangja fagyos volt és parancsoló.
-
Ne merjetek! – tette hozzá Thomas komoly hangon.
Itt
fogunk meghalni. Lehunytam a szemem és nagyot sóhajtottam. Ekkor Will
felüvöltött.
-
Foszforeszkálnak a sötétben a szemgolyók!!!
To be continued...
< >