2016. április 21., csütörtök

Vámpír kontra Vérfarkas 4.rész


Kat


- Ezt nem tudom elhinni! - háborogtam a laptopom előtt ülve.
- Mi a baj? - kérdezte Belly, aki éppen elterülve olvasott az ágyán. Imádtuk a vámpír szállót. Kellő biztonságot és elhatároltságot biztosított, ugyanakkor mégis közel volt mindenhez.
  - Azaz idióta kutya mindenféle baromságot kommentelget instán, a képeim alá - avattam be Bellyt haragosan, azon töprengve, csak szimplán töröljem Adam hozzászólásait, vagy oltsam vissza. Esetleg a saját oldalán szólogassak be neki. Végül is az utolsó két lehetőség nem zárta ki egymást, végrehajtható volt egyszerre is. Rögtön feldobott a dühös arcának gondolata.
  - Na, mesélj! - tette le a könyvet Belly és felkönyökölt, várva, hogy meséljek neki néhány példát.
  - Itt van, mikor a tengerparton voltunk. Ezt a képet te készítetted rólam.
  - Aha, emlékszem. Így mai fejjel nem igazán értem, mit kerestünk mi ott.
  - Akkor még jó bulinak tűnt - vontam vállat.
  -  Mit írt Adam? - váltott vissza Belly.
  - "Nem látom, hogy csillogna a bőröd. Talán kikoptál az évek során" - olvastam fel mérgesen. - Azt hiszi, hogy egyenesen a Twilight-ból léptünk ki?
  - Nem nagyon tudom értelmezni, ezeknek a farkasoknak a gondolkodásmódját - merengett Belly. Úgy tűnt, magában felidézte a tegnap este történteket. - Nem lenne menő, ha csillognánk? Úgy, mint Adam borostyán szemei...
Még van képe ugratni engem!
  - Azt hiszem, összekevered Mattel - vágtam vissza, majd a fejünket ingatva felnevettünk. Abszurd. Mint a pocok vér.
  - Sápadtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál. Ja, bocs, de az vagy - osztottam meg barátnőmmel egy újabb szánalmas kommentet.
  -  Az ég szerelmére, nem is így van a dal! - forgatta a szemét Belly utalva a Nagy utazás című Presser számra.
  -  Egyébként mire fel volt az a nagy sietség tegnap este? - dobtam fel egy új témát, hogy lenyugodhassak. Könnyebb lett volna csak kinyomni az instagramot, de még frappáns visszavágásokat kellett gyártanom.
  - Fogalmam sincs - felelte Belly és bár álcája tökéletes volt, mint mindig, valahogy mégis észrevettem valamit a tekintetében. De jobbnak láttam egyelőre nem firtatni.
  - Hülye farkasok! - közöltem, s mint valami végszó, Sam lépett a szobába.
  - Lányok! Nem gondoljátok, hogy vissza kellene mennünk és kideríteni mi volt a srácok tegnapi hirtelen távozási kényszere? - vonta fel a szemöldökét. Ez a beszéd! Legalább méltó bosszút mérhetek arra az emlősre.
  - Benne vagyok! Pont ezt mondtam Bellynek - helyeseltem, majd mindketten az említett felé fordultunk.
  - Tudjátok, hogy nem tudok nemet mondani a kalandoknak - kacsintott ránk.
„Mellesleg egyáltalán, hogy készülhetnek rólad képek?” - jelent meg Adam legújabb kommentje. Neki annyi.

Sam

20 perccel később az erődben osontunk hangtalanul, akár három árnyék, a farkas komák házát keresve. Igazából rögtön megéreztük a szagukat, mikor a területük határához értünk, de mivel az egész erdőt belengte, nem nagyon segített a tájékozódásban. Mondhatni kifejezetten idegesítő volt. Hirtelen a lombok közül egy egyszintes faház bukkant ki. Semmi különös nem volt igazából benne, annyi, hogy teljesen lapos volt a teteje, nem pedig a megszokott családi ház kinézetű.
- Itt vagyunk? – kérdezte szinte hangtalanul Belly.
- Aha – fürkésztem a helyet.
- Biztos? Mi van, hogyha ez valami favágó háza és nekünk támad a baltájával ésatöbbi – kotyogott bele Kat idegeskedve.
- Most komolyan. Nyilván épeszű ember nem épít házat az erdő közepébe, ahol még rendes út sincs – szálltam vele vitába.
- Attól még lehet valami antiszociális fazon!
- Vagy inkább négy antiszociális fazon – mutatott Belly vigyorogva az egyik ablak irányába, ami mögött éppen Evan jelent meg. Rögtön a földre hasaltunk és próbáltunk beleolvadni a környezetbe. Néha tényleg jól jönne ez a denevéres képesség.
- Ha jól láttam éppen a konyhában csinál valamit… – jegyezte meg Belly. A szándékosan besötétített ablakok sem takarták el előlünk a mögötte zajló történéseket. Egy null ide kutyusok.
- Mmm baconos rántotta! A kedvencem – nyalta meg a szája szélét Kat, a levegőbe szippantva.
- Najó, figyeljetek – gondoltam át a tervet. – Nem nézzük őket még fél óráig. Behatolunk!
-  Azt hittem vámpírok vagyunk, nem Smith-ék – húzta mosolyra a száját Belly, mire Kat felröhögött.
- De jó is az a film!
- Halkabban, te vámpírmajom! Még meghallanak – csaptam a kezem a szájára majd megmerevedetünk. Kedves vérfarkasok ide vagy oda, sosem lehet tudni náluk, éppen milyen kedvük van…
- Héhé, mintha ablaknyitódást hallottam volna… - hegyezte a fülét Belly. – Gyerünk, akció van!! – Azzal felpattant, mi meg utána suhantunk. Elosontunk az ablakok alatt, de a hátsó ajtó melletti viszont tényleg nyitva volt. Odalopóztunk a két szélére, az egyik oldalon Belly és Kat, a másikon én.
- Tiszta a levegő? – kérdeztem, mire Kat óvatosan kihajolt majd biccentett.
- Jól van. Egy pillanat! – mondtam, majd gyorsan végigszaglásztam a karom, és a két lány is így tett. Felmerülhet a kérdés, hogy nem is egy, de több vérfarkas, hogy nem veszi észre már az első pillanatban nem is egy, de három vámpírlány illatát, amint belép az erdejébe. Nos, a válasz egyszerű. Sisakvirágolaj. Vagy más néven farkasfű, esetleg farkasgyökér. Magyarázatként persze mondhatnám, hogy először egy régi és poros könyvben olvastunk a létezésérő, gyenge gyertyafénynél, éjfélkor, félelmetes bagolyhuhogás közepette, mikor beszöktünk a Vámpír kolesz zárolt könyvtárrészlegébe, miközben viharos szél csapkodta az ablaktáblákat… de nem. Hahó, huszonegyedik század! A google-t nem csak az emberek használják. Szóval Kat szépen rákeresett a neten és a laborban ügyeskedtünk egy sort, aminek következtében magunkra kenhettük a löttyöt, ami elfedi a szagunkat a vérfarkasok elől. Legalábbis ameddig el nem párolog a bőrünkről és a ruhánkból…
- Bevetésre készen – suttogta Kat és besurrant az ablakon, mi pedig árnyékként követtük. És pont annyira időnk volt, hogy fénysebességgel elrejtőzzünk valami mögé. Én a szoba túlsó felében lévő kanapé rejtekét választottam, Kat a függöny mögé, Belly pedig az első ajtót nyitotta ki, amit megpillantott.
- Hagyjál már a hülyeségeiddel, Thomas! Képzeld, nem tudom, hol van a szárított vámpírköröm! Fúj! – csörtetett be Will a nappaliba és lehuppant a nagyképernyős tv elé.
- Pedig azt hittem maradt még a pincében – követte őt Thomas töprengve.
- Nem is akarom tudni, honnan szedsz te ilyeneket – meredt rá Will, majd egy pillanatra megmerevedett.
– Itt valami bűzlik. - Hirtelen megfagyott a vér az ereimben. Haha, vámpír poén. Na de akkor is. Basszus!
- Te – vetette oda Adam elsétálva a nappali mellett, mire Will nekidobott egy párnát. Thomas meg éppen magát szaglászta.

Thomas

Mikor éppen a szárított vámpírkörmeimet kerestem a kanapé párnái alatt, észrevettem egy kakaófoltot az egyiken. Biztos Adam volt, ő hisz abban, hogy amit nem lát, az nincs is ott. A jó öreg párnafordítós trükk.
Azonban nem csak ez tűnt fel, hanem a három vámpírleány is, akik az ablak előtt haladtak el. Nocsak, nem is tudtam, hogy a srácok mára bulit szerveztek. Ennek örömére tényleg be kell fejeznem ezt a koktélt! Talán kérhetnék körmöt a lányoktól, aztán sebtében kiszárítom.
- Thoomas! - búgta egy ismeretlen hang a nevemet.
- Tessék? - kérdeztem vissza, majd feltekintettem, de nem láttam a helyiségben senkit.
- Thoomaas! - ezúttal hosszan hangzott fel a nevem, a magánhangzók jól elnyújtva.
- Mondom, hogy igen?
- Ööhm, seemmi - huhogott vissza az idegen.
- Nincs véletlen egy kis szárított vámpírkörmöd?
- Dee! Pont van!
- Szuper, akkor légy oly szíves! – Hirtelen előttem termett a dolog, amit kívántam.
- Köszönöm. Hé, ez még friss! - akadtam ki, mikor megfogtam.
- Rakd a radiátorra! - érkezett a válsz, én pedig tettem, amit mondott. Ám egy kérdés nem hagyott nyugodni. Hol is hallottam ezt a kísérteties suttogást? Kísérteties! Kísértet! Ez az! Basszus! Casper az! Megatalált!



To be continued...
>

______________________________________
Kedveseim! Nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok, és szeretitek is a sztorit, mindig várva a következő részt! Szavazzatok minél többen, mert írótársammal repesve várjuk a verseny eredményét, avagy melyik páros a kedvencetek!
Kövi csütin új rész.
xxx A&B

1 megjegyzés:

  1. Ez rohadt jó! xDD Akkorákat envetek!Már nagyon várom a következő részt!:D

    VálaszTörlés