Awards

Ügyeskedtünk, köszönjük szépen!

Legelső történet (Part I.)

Sziasztok Srácok!!
A következő történet a legeslegelső gyöngyszem a kódexből! Tatatataaaam

Hozzá kell tennünk, hogy a sztori tartalmaz obszcén kifejezéseket és nem átallunk kitenni egy 12-es karikát sem. Igen nos enyhén morbid lett. Kellemes olvasást!
(( igen, ez a mű eredeti, original címe))                                           xoxo B&A

A

Kell neki egy cím.

Jó.

Amikor azt mondták nem lesz suli, azt hittük TÉNYLEG nem lesz. Hát rosszul hittük, mert mikor beléptünk a terem ajtaján, leesett az állunk.

-Mi a franc?  - ordított fel Belly, majd egy jól irányzott mozdulattal átesett az előtte heverő Katen. A lány a hátán fekve édesen aludt, ahogy a teremben hasonlóképpen mindenki más is.

- Hé! – bökdösött végig egyenként mindenkit Belly, de teljesen eredménytelenül.

- Halló! – unta meg a dolgot, egy erőteljeset rúgva Katbe.

- Meghalunk. Nem. FUTÁÁS! – ugrott fel a lány egy pillanat alatt.

- Te be vagy szívva? – nézett rá elképedve barátnője. – Illetve, ti mind be vagytok szívva? – bámult körbe értetlenkedve Belly.

- Ne – heem – rázták a fejüket hevesen a többiek, majd a következő pillanatban Kat odaugrott mellé és nyakon szúrta a mellette álló Willt.

- Végre elintéztelek! – törölgette Kat elégedetten a kézfejét.

- Na, jó, megértem, ha nem bírsz, de azt hittem javult egy kicsit a kapcsolatunk az utóbbi időben – húzta ki a nyakából a kést Will.

- Hát rosszul hitted.  Ő az enyém – lépett oda Evan Katre mutatva, majd fogta a kést és visszaszúrta Willbe.

- Azt hiszem, ez azért túlzás. – ingatta Kat a fejét faarccal, miközben Sam rázkódó vállal sírt kedvese megszurkált teste felett. Evan csak vállat vont, majd Katet a kezénél megragadva elhúzta onnan.

- Csak szerintem siklunk túl könnyen el a tényen, mi szerint az utóbbi egy percben kétszer szúrtunk le valakit? Na, nem mintha zavarna – vont vállat vigyorogva Belly.

- Ez az, gyerünk! Döfj egy kést a szívembe is – nézett rá drámaian Will, majd kivágta a kést az ablakon.

- Nee! Azt Adamtől kaptam!  - vetette utána magát Evan, Kat pedig a szemét forgatta az említett név hallatán, majd előhúzott egy másik kést a pólója alól.

- Hé! – fogta fel Belly Will szavait időközben. – Neked van szíved? Úgy értetted, hogy az a lyuk a bordáid között, ahol a szívednek kéne lennie, nem?

- Nincs is neki. Eladta az ördögnek – szólt oda félvállról Kat.

- Hali, ezt ki ejtette le? – toppant be az ajtón Adam egy késsel a fejében.

- Ilyen nincs, ez mit keres itt? – méltatlankodott Kat és Belly egy időben.

- Tudom, hogy szerettek, nem kell mondani – vigyorodott el Adam nagyképűen.

- Az jó, mert amúgy nem mondanánk ilyet – vágott egy pofát Kat, majd kiöltötte nyelvét a fiúra.

- Ja, nem szoktunk hazudni – helyeselt hevesen bólogatva Belly, de Adam szó nélkül hagyta, csak mosolyogva figyelte a két lányt. Illetve inkább csak az egyiket.

- Hol a francba’ van a késem? – ugrott be hirtelen az ablakon Evan üres kézzel, mérgesen.

- Ja, azt megtaláltam, tesó! – mutatott a fejére elégedetten Adam.

- És mi lenne, ha mondjuk, véletlenül kivennéd a fejedből, mert hamarosan elvérzel. Illetve elvéreznél, de mégsem, ugyanis a Démonvilágban lehetetlen az ilyesmi. Ha valaki nem tudta volna, ostoba kis barátaim – mondta Sam mosolyt erőltetve az arcára.

- Szóval szerinted ostoba vagyok? – ragadta meg a lényeget Will, majd a pólóját lekapva a kockáira mutatott. – Szerinted ostoba lennék?

- Igen! - vágta rá egyszerre Kat és Belly összenézve.

- Helló – helló, fiatalok! – libbent be vörös szárnyakkal, két kis szarvacskával Thomas.

- Mi a szar? – bámult rá egyszerre mindenki, mivel a fiú tütüben érkezett. Minden féle előzmény nélkül felkapta Katet és elszállt vele az irányba, ahonnan jött. Az utolsó pillanatban Adam kikapta a kést a fejéből és Katnek nyújtotta.

- Ezt vidd magaddal. Hogy ne felejts el. Sohasem!

- Köszönöm. Tényleg. Annyira jól esik a törődésed! – nézett mélyen a szemébe Kat, mire Adam büszkén elvigyorodott.

 – NA, MENJ A FENÉBE, MÉGIS MIT GONDOLTÁL? FIÚ VAGY, NEM?! AKKOR ÖRÜLNÉK, HA MEGMENTENÉD A KICSESZETT HÁTSÓ FELEM! – ordított teljes önkívületben Kat.

- Ez kész. És még el is repül vele – röhögött sírva Belly, majd szavaihoz hűen el is repültek.

- Nee! – ordított fel Will, Sam pedig értetlenkedve fordult felé.

- Máris hiányzik?

- Francokat. Fáj a sebem – hüppögött Will, majd Evanra nézett.

- Tervezel ma még szurkálni?

- Egy random repülő senki elrabolta, és még egy olyat se basz oda, hogy „viszlát”? – motyogott magában idegesen Evan, majd Willre bámulva visszakérdezett. – Mi van?

- Semmi, hagyjuk.  – forgatta a szemét Will, majd Bellyhez fordult. – Ne félj, én majd megvédelek, ha téged is elakarnának rabolni.

- Szerintem meg Én védelek majd meg inkább téged… - nézett végig Belly a földön vonagló Willen, majd a fiúk felé fordult. – Nem akarjátok megmenteni Katet?

- Ömm…

- Hümm…

- Nem! – vágta rá Will egyből, mire Evan a torkához szorította a kést.

- Honnan van neked késed? – nyekkent egyet Will, mire mindenki kíváncsian várta a választ.

- Kat adta, hogy ne felejtsem el – magyarázta a fiú.

- Akkor előbb mi volt az a hiszti, hogy el se köszönt? – érdeklődött Belly.

- Mi a szar?? – döbbent le teljesen Adam, majd Evannak ugrott. – Akkor én minek adtam neki a késemet, ha már volt nála egy?

- Azért, mert te egy idióta vagy, és szánalmas módon ezzel akartad közölni, hogy törődsz vele. – forgatta a szemét karba tett kézzel Belly.

- VÁÁH! – hallottak egy velőtrázó ordítást…

to be continued.