2016. június 27., hétfő

Nyár van

®A®

- Nyár van, baszki! – csapta ki a suli kapuját határtalan boldogsággal Will, őt pedig Thomas követte eufórikus hangulatban.
- Aha, mondjuk, már egy ideje az van… - dobta egyik vállára a felszabadítóan könyvmentes táskáját Kat.
 - Érzitek ezt az illatot? – szippant mélyet a levegőbe Will feltartott kézzel, Thomas pedig a példáját követve tátott szájjal szívta magába az oxigént.
- A városi szmogot? – ért melléjük Sam gúnyosan mosolyogva.
- Ez a szabadság illata! Gyerünk, próbáljátok meg! Ti mit éreztek? – hagyta továbbra is figyelmen kívül Will a lányok beszólásait.
- Oké, oké – vonta meg a vállát Belly és becsukva a szemét mélyen beszívta a levegőt. – Ah. Fagyi és új könyv illat természettel keveredve – mosolyodott el nosztalgikusan.
-  Napfényben megszáradt tempera illat – sóhajtott fel meglepően felszabadultan Sam.
- A fű illata hajnalban egy jó házibuli után… – merengett Thomas.
- Hmm – szippantott egyet Kat is csukott szemmel.  – Adam parfümje? – vágott egy grimaszt, mire kinyitva a szemét az említett srác mellkasát pillantotta meg, közvetlen az orra előtt.
- Mizujs, cicus? Nyugodt lehetsz, sokat látsz majd a nyáron – vigyorgott le rá és kacsintott egyet.
- Nem hiszem el, hogy már megint itt vagy – forgatta a szemét Kat, majd Adamet kikerülve a fiúval érkező Evant is üdvözölte.
- Merre megyünk? – kérdezte Evan zsebre vágva a kezét.
- Még sehova – szólalt fel Belly, mire a többiek kérdőn néztek rá. A következő pillanatban Matt lépett ki az iskola kapuján néhány barátja társaságában, akiktől elköszönve a kis csapat felé sietett.
- Na. Most mehetünk – biccentett a vörös, miközben Matt átölelte a derekát.
- Kik voltak ezek az arcok, Matt? – nézett szigorúan Thomas az imént elhagyott fiatalok irányába.
- A barátai? – kotyogott bele Kat felvont szemöldökkel, némiképp értetlenül.
- Igen? Igaz, ez Matt? – Thomas arcán most már leplezetlen fájdalom és féltékenység vegyes érzései keveredtek.
- Ja – adta meg a választ röviden Matt. – Végszükségletre – tette hozzá.
- Te áruló! – kiáltott fel Thomas és… és Will, úgy, mint akik tetten értek valakit.
- Most, mit sírsz, ennyi erővel nekem is vannak más barátaim – vonta fel a szemöldökét értetlenül Kat, mire Thomas tátott szájjal nézett rá.
- Halljátok ezt? – nézett körbe a fiú, úgy mintha Katet mindenkinek felelősségre kéne vonnia.
- Miért nézel úgy mintha most derült volna ki, hogy Kat nem nézte végig a HP filmeket, minimum tízszer? – röhögte ki Belly.
- Miért, nem nézte? – gyanúsította meg Thomas a lányt.
- Miért beszélünk egyáltalán erről? – nézett az égre Matt tanácstalanságában.
- Ah, nem léphetnénk túl ezen? Mindenkinek vannak más barátai is, Willt és Thomast leszámítva, szuper, megbeszéltük, téma lezárva – csattogtatta a rágóját Sam.
 – Adam? Adam, te mit szólsz ehhez? – mutogatott kétségbeesetten Will Katre, mire Belly odanyúlva elcsavarta a mutatóujját, amolyan „vagy befejezed a mutogatást, vagy letöröm” stílusban.
- Azt, hogy lépjünk – válaszolt Thomas kérdésére Adam.
- Én nem megyek veletek sehova – fonta karba a kezét a fiú és tüntetően elfordult.
- És miért is nem? – kérdezte Evan.
- Éhes vagyok – gondolkodott el Adam, majd elmosolyodva Katre nézett.
- Nincs nálam semmi – fonta karba a kezét, mire Adam közelebb lépett és utánozta a lány mozdulatát.
- Bizonyítsd – vonta fel a szemöldökét.
- Pff – fújt egyet Kat, mint akit rajtakaptak és kihúzott egy müzli szeletet a táskájából.
- Köszi – vette fel Adam és rögtön el is pusztította.
- Mekkora állat vagy, jó hogy megkínálsz, köszi – háborodott fel Kat, mert azért mégis egy csokis-mogyorós müzliről volt szó.
- Ja, bocsi, kérsz? – tátotta ki készségesen a száját Adam, odahajolva a lányhoz, a többiek röhögése közepette.
- Tuskó! – lendítette Kat a táskáját Adam arcának, aki erre majdnem félrenyelte a müzlinyi falatot.
- Na! Emberek. Megünnepeljük a suli végét, vagy mi lesz? – nézett körbe Matt ünnepélyesen.
- Jajaja, húzzunk kajolni – egyezett bele Will, akit inkább korgó gyomra, mintsem gyors megbocsátó képessége vette rá eme elhatározásra.
- Oké, de te fizeted a kajámat – lépett mellé Belly.
- És miért is kéne rád szánnom a pénzem? – méregette kegyesen a vöröst.
- Hogy törleszd a sok adósságot, amit a különböző szívességekért szereztél tőlem – vigyorgott rá lány.
- Baszki. Azt hittem elfelejti – suttogta maga elé Will, mintha senki nem hallaná amúgy.
- Akkor majd sokat leszünk együtt, ugye? – nézett fel reményteljesen Thomas melankóliájából.
- Ne aggódj, bőven. Elvégre az egész nyarat együtt töltjük – karolta át Belly és Will vállát ördögi vigyorral Kat.
- Ezt vehetem egy ígéretnek? – lépett Adam a lány látószögébe.
- Szerintem inkább fenyegetésnek – kontrázott röhögve Belly, mire Kat felröhögött, és megpróbálta meglegyintetni barátnőjét, de helyette véletlen a mögötte sétáló Mattet találta homlokon.
- Ennyi idiótát egy rakáson, basszus – röhögött Matt a fejét dörzsölve.
- Mégis sikerül mindig egy nyálas filmjelenthez méltó dolgokat összehordani – tette hozzá Sam és apró mosolyra húzódott a szája.

Később mind a nyolcan hideg üdítőjüket megemelve koccintottak a közeli gyorsbüfében.
- A nyárra! – biccentett Evan.
- A szabadságra! – kiáltotta csillogó szemmel Will.
- A kocka hasamra! – tette hozzá Adam.
- Az enyémre! – nézett rá rögtön Will.
- A vég nélküli strandolásra... – sóhajtott Kat boldogan.
- A lángosra, a hot-dogra, a hamburgerre, a hekkre…
- Thomas, nem kell minden létező strandos kaját felsorolni, így is értjük – röhögött fel Matt.
- Ah, kérlek, kérlek, ne kelljen Willt fecskében látnunk újra – koncentrált erősen Kat összefűzve mutató és középső ujját, és Adam is bőszen bólogatott.
- Vagy egyáltalán, a nélkül – tette hozzá Belly röhögések közepette.
- Hőőő – vette fel a szalagot az említett.
- Hát akkor, Will új fürdőnadrágjára! – emelte meg sörét Matt és a többiek koccintásra emelték poharukat.
- Kussoljatok!



_______________________________________________
Kellemes nyarat! Még hallotok rólunk, drágák!
xxx A&B

2016. június 13., hétfő

Vámpír kontra Vérfarkas 5.rész

Matt

Megengedtem a zuhanyt és élveztem, ahogy az egyre forrósodó vízcseppek zuhataga éri a fejbőröm. Becsuktam a szemem és próbáltam kizárni a fejemből minden zavaró gondolatot. Felidézni, milyen jó érzés egy hatalmas lejtőn rohanni lefelé az éjszaka közepén, mikor már csak pár másodperc van, ameddig át nem változunk. Körös-körül sötét van, csak az erdő zajai hallatszanak. Egy szürke villanás és apró csontok csattanása, ahogy egyik társam átroppantja valamilyen állat nyakát. A szemem sarkából meglátok egy vörös hajtincset, mire felmordulok. Hát már az álmaimba is követ ez a halhatatlan? Ezzel egy időben megcsapja az orrom valami émelyítő virágillat is és mikor felfogom, hogy még nekem sem ilyen élénk a fantáziám, kinyitom a szemem és a vörös vámpírlánnyal találom szembe magam. Szembe? Mondjuk úgy, hogy szinte hozzám tapadva.
- Baszki – mondjuk végül egymásra meredve. Ő nyilvánvalóan azért, mert meglepődött, én meg, mert úgy tűnik, képes vagyok materializálni dolgokat szimplán gondolattal.
Szóra nyitja a száját, de úgy is marad, mert nem tud mit mondani, csak a szemembe bámul. A másodpercek kínos lassúsággal telnek és a víz csak folyik és folyik és átázott pólóján már jól kivehetően látszik a hasa vonala és…
- Nem esik ki a szemed, te húsevő? – csapja a kezét Belly a szememre felháborodottan, mire kissé megtántorodom, és majdhogynem magammal rántom. Nem lesz ennek így jó vége… Mosolyra húzódik a szám.
- Már elnézést, de ha az ilyesmi idegesít, talán nem kéne random emberek zuhanyzójába teleportálni – vonom fel a szemöldököm.
- Hidd el, ha tudtam volna, hogy te vagy itt, biztos nem jövök be ide – néz rám tüzes tekintettel, amitől vérszemet kapok.
- Pedig minden vámpírlány álma, hogy egyszer egy kigyúrt, meztelen vérfarkas mellett találja magát – biccentek az állammal lefelé. A vörös követi a tekintetével a mozdulatot, és mikor meglátja a nem éppen felöltözött valómat hirtelen felkapja a fejét és kínosan megköszörüli a torkát. Már megint nem tudom, hogy mit keres a területünkön, de kezdem élvezni ezeket a váratlan belépőket.
- Tudod, most ha lenne vérem, biztos elpirulnék – mondja végül, mire hangosan felnevetek. Mikor visszanéztem rá, csak nagy szemekkel nézett rám, mintha valami nagyon szépet látott volna. Lehajtottam a fejem.
- Elzárnád a vizet? – suttogta kissé rekedten, én pedig mélyen a szemébe néztem.
- Nem. – Erre belém vájta az egyik körmét, ami amúgy nem is fájt annyira, de azért farkashoz méltóan felvonyítottam.
- Fogd be – csapta most meg a számra hűvös tenyerét, ami újra mosolygásra késztetett.
– Még meghallanak – szitkozódott suttogva.
- MINDEN OKÉ, MATTY FIÚ? – hallatszott Will ordítása a nappaliból és Adam vonyítását is hallani véltem.
- PERSZE, MINDEN TISZTA – ordítottam vissza, majd megnyitottam a csapot, miközben a karom Belly dereka köré fontam. A víz csobogása elnyomta a vámpírlány mérges sikítását és az azt követő szitokáradatot.

Adam

Egész nap, ismétlem egész nap arra vártam, hogy Will végre felálljon a kanapéról és én szépen elfoglaljam a helyét. Tegnap vettem meg a vámpír kontra vérfarkas xbox játékot, és azóta éget a vágy, hogy végre kipróbálhassam. Will azonban úgy tűnik, most pont az akaratom ellentétét szerette volna megvalósítani.
Így végül arra a sorsra jutottam, hogy bevonultam a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Kezeimet a tarkóm alatt összefonva pihentettem a párnán, s a félhomályban elmerengve vizslattam a plafont.
Jó érzés volt, így egyedül, csöndben lenni, csupán feküdni a semmibe meredve. Mondjuk nyilván xbox-ozni jobb lett volna.
- BÚ! - jött egy hang az ágyam alól.
- WÁÁ! - visítottam fel, mert piszkosul megijedtem. Felugrottam az ágyra, hogy még véletlenül se legyek azzal a valamivel egy szinten, ami alattam volt.
- Ez komoly?  Ilyen lenne egy igazi vérszomjas vérfarkas? – kúszott elő az ágy alól az idegesítő vámpírcsaj. Mindegyik idegesítő, ezért inkább nevezzük őt a legidegesítőbbnek.
- Ne felejtsük el, hogy kettőnk közül a vérszomjas nem én vagyok – pontosítottam, miközben gyorsan lemásztam az ágyról.
- Megijedtél – mutatott rám vihogva a sátán lánya.
- Maximum a vágyaidban – villantottam ki a fogaimat.
- Akkor ezt mire véljem? – tartotta fel telefonját, aminek képernyőjén egy kis mikrofon jelezte, hogy hangfelvétel lejátszása van folyamatban. Nem igaz! Felvette!
„BÚ!” – hallatszott a felvételen, majd a férfias üvöltésem következett. Igazán nem volt benne semmi kínos.
- Na, idefigyelj, denevérkém! Most szépen fogod magad és kisétálsz azon az ajtón. Elég szar volt az estém nélküled is – kezdtem tolni az említett kijárat felé.
- Ugyan már! Mi baj, nem maradt neked elég kutyakaja? – vágott szomorú fejet a vámpírcsaj, kezeivel a nem létező könnyeit törölgetve.
- Ami azt illeti, eleget fogok enni ma este, ha továbbra is itt maradsz – morogtam mérgesen, majd megragadtam a kilincset, csakhogy hiába nyomtam le, az ajtó nem nyílt ki.
- Úgy látom, a srácok rövid pórázon tartanak – folytatta a szapulásom a vámpírka.
- Én meg úgy látom, hogy nem vigyázol eléggé – indultam meg felé, amin persze berezelt, és óvatosan hátrálni kezdett. – Mit keresel itt? Betörtél a házunkba?
- Betörtünk – egészítette ki a mondatomat, célozva rá, hogy több fajtársát is magával hozta. Ez az este egyre rosszabb és rosszabb lesz.
- Akkor, akár segíthetnék is. Mi kellene, hogy minél hamarabb eltűnj? Ha kitépem a torkod az elég?
- Ettől nem fogok megijedni. Egyébként is, nem tudok kimenni – emlékeztetett a zárt ajtó problémájára.
- Will – dörmögtem dühösen.
- Ő zárt be minket? – faggatott a vámpírcsaj.
- Minek kell mindenbe belemártanod a fogad? Mi közöd van ehhez? A helyedben kussban állnék a szoba sarkában – intettem ridegen, de persze nem tudta befogni.
- Szóval, mesélj X-men. Miért tette?
- Mert nem akarja átadni nekem a TV-t – sóhajtottam végül, tudván, hogy úgysem marad csöndben, amíg meg nem tudja, amit akar.
- Micsoda komoly cicaharc – ironizált.
- Csak óvatosan, mert a végén még kieresztem a karmaimat! Egyébként is, kettőnk közül maximum te lehetsz a macska.
- Vicces vagy – forgatta a szemeit gúnyosan, majd leült egy forgós székbe, és elkezdett körbe-körbe forogni. – Minek kell ennyire a TV?
- Azért, cicám, mert megvettem a vámpír kontra vérfarkas xbox játékot, és szerettem volna még ma a földbe döngölni az összes magadfajtát – feleltem bosszúsan.
- Vámpír kontra vérfarkas? – csillant fel a lány szeme, és most először hagyta figyelmen kívül a sértésemet.
- Ja.
- Én is beszereztem, de nem tudtam kipróbálni, mert Sam elfoglalta a gépet.
- Ismered a játékot? – húztam fel a szemöldököm kételkedve.
- Persze, az eddigi összes része megvan. Mindig a te fejedet képzelem a farkasok arcának helyére, így döntöttem meg a rekordjaimat – mosolygott rám ördögien.
- Kész szerencse, hogy találkoztunk, Hófehérke!



To be continued...
>

__________________________________________
Végre valahára itt az új rész, reméljük tetszett és meghozta a kedveteket a további folytatásra! :))
xxx A&B

2016. június 9., csütörtök

Közleményes

Sziasztok Drágák!

Neem, sajnos ez még nem a Rész, csak egy egyszerű tájékoztató, hogy mi folyik itt... Avagy, hogy mi nem.
Érettségizünk. Igazából már túl vagyunk nagyjából a nehezén...szóval hamarosan már olvashatjátok a Vérfarkas kontra Vámpír következő epizódját. Időpontot nem tudok mondani, de most már tényleg hozzuk nektek!
Drága 18 rendszeres olvasónk, akik feliratkoztatok (és akik esetleg nem) kitartás, és egy ölelés amiért még vagytok és vártok. :)
Szóval, amint kitör a nyár igyekszünk többet foglalkozni a bloggal és több részt hozni. Ez majd elválik hisz a jövő útjai, mint tudjuk, kifürkészhetetlenek, de mi azért próbálkozunk.:D

Nehogy megfeledkezzetek a 8 hülyéről! Régi sztorikat visszaolvasni ér! <3


xxx. B&A