VVV
W Matt W
Lassú, megfontolt léptekkel
haladtam Kat belvárosi lakása felé. Hideg, októberi nap volt, bár az eső
szerencsére még nem esett; az ég erősen felhősnek bizonyult, a hőmérséklet
pedig nyolc fok körül ingadozott. Mi van? Oké, igazából mindezt a telómról olvastam
fel, a képernyőn éppen az időjárás előrejelzés virított. Unottan
felsóhajtottam, majd benyomtam a kaputelefon csengőjét és ráérősen hallgattam a
Für Elise hamis dallamát. Pár perc elteltével végre felvette valaki.
- Ki az?
-
Helló, Ma… - kezdtem, de félbeszakítottak.
- Nem
kérünk szórólapot, se újságot, de még pénzt sem adunk! – sorolta bőszen és
elszántan Thomas.
- Aha,
oké. És embert beengedtek? – próbálkoztam.
-
Úristen. Kat! Értem jöttek!! Mondtam, hogy Van Helsing még ma éjjel értem jön!
– sipítozott, majd egy erőteljes csattanást hallottam, aztán elfojtott
vinnyogást.
- Az
eszem megáll… - szitkozódott immár Kat. – Bocs, Matt, fáradj beljebb.
Végre
megszólalt a kapunyitó, és felsétálhattam a lépcsőkön. Még meg sem érkeztem, az
ajtó máris kivágódott és Will dugta ki a fejét vigyorogva, de azonnal el is
tűnt, mivel Kat visszarántotta.
- Végre
megérkeztél! Azt hittem, sosem érsz ide – mosolygott a lány izgatottan, én meg
bekukkantottam Bellyt keresve. Meg is pillantottam az előszoba végében, éppen
vörös haját fogta laza copfba a tarkója alatt. Mellette Thomas teljes
eksztázisba esve rohangált össze-vissza.
- Úúú,
de király jelmez! – nézett rám Evan elismerően, majd eszelősen elvigyorodott. –
Zombi leszel, mi?
-
Dehogy, fafej! Ő a fej nélküli–ló nélküli lovas – intette le Thomas.
- Öö…
mi van? – néztem rájuk teljesen tanácstalanul.
- Ah!
Vakok vagytok, vagy mi van? Egyértelmű, hogy A titokzatos tekintetű és szótlan
kalandornak öltözött – szólt közbe Will gúnyosan, majd büszkén kihúzta magát.
- Nem
igaz, mert Matt áldozatnak öltözött – fonta karba a kezét az időközben
ideérkező Belly, engem méregetve.
-
Ennyire azért neki sem lehet gyatra a fantáziája – húzta el a száját Kat, majd
gondolkodó módba kapcsolt.
-
Srácok, én… - kezdtem neki újra, de Belly leintett.
- Adam?
Az
említett kibámult a konyhából, és faarccal végig mért, végül csak ennyit
mondott:
- Az
újságos bácsi.
Ekkorra
már kissé elegem volt, hogy hagynak szóhoz jutni, pláne, hogy rohadtul nem
értettem, mi a francról beszélnek.
- Na,
jó! Szabad a gazda, mond meg ki vagy – biggyesztette le a száját Will, a
többiek pedig kíváncsian bámultak.
- Hogy
ki vagyok? Hát, Matt – tártam szét a karom, meglepetésemre mindenki egy olyan
„óóó” hangot hallatott.
- Okos…
Nagyon okos – morfondírozott magában Kat.
- Ezt
ki nem találtam volna – tette hozzá Belly röhögve.
- Kit
érdekel? Halloween van! – ugrott fel hirtelen Thomas, majd Willel elnyargaltak.
-
Halloween? He? – kapkodtam a fejem, aztán leesett.
-
Mennyi ideig tartott, míg kitaláltad ez a zseniális ötletet, hogy magadnak
öltözöl? – karolt belém Belly és Kat is vigyorogva fixírozott.
-
Ameddig fel nem vettem a ruháim – vontam meg a vállam.
' Thomas '
Bár Matt nagyszerű jelmezben
érkezett, még az övé sem volt fogható az enyémhez. Nagyon sokat filóztam, minek
is öltözhetnék, míg aztán bementem egy jelmezboltba. Már az első pillanatban
megakadt a tekintetem egy varázslatos fehér lepedőn, mely pont előttem
lengedezett.
- Ó, heló! – mondtam neki, s látván
az isteni fénysugarakat, eldöntöttem, hogy szellem leszek. Kicsit ugyan drága
volt, de megérte! Ütősen nézek ki!
- Na,
srácok! – szólalt fel Kat.
-
Ismertetnénk a tervet! – állt fel mellé az asztalra Belly. Óh, ne! Ezeknek
terve van. Biztos arról szól, hogyan csábítsanak el.
- Na,
mondjad, asszony! – terpeszkedett el a kanapén Adam.
-
Tudod, kit nevezzél te így! – dörrent rá Kat, úgy véltem érezni, némi zavar
lehet kettejük között.
-
Téged, hallottad! – vágott vissza Adam, akiből időközben kiveszett a
játékosság. Itt fognak egymásnak esni.
- Nem
hiszem el, Adam! Tudjad már, hol a helyed!
-
Hagyjál békén! – fonta karba kezeit a fiú, aki minden bizonnyal éppen ötévesnek
képzelte magát. Hol lehet Will?
-
Találtunk egy helyet a neten – magyarázta Belly, nyilván csak elterelésképp,
hogy oldja a kialakult hangulatot.
Elindultam
megkeresni Willt. Nem is értem, Adamet miért nem izgatja, hogy már egy jó ideje
nem láttuk a harmadik felünket. Már vagy tíz perce mászkáltam fel-alá a házban,
továbbra is sikertelenül. Éppen Kat ágya alá kúsztam, mikor valaki megszólított.
-
Thomas!
- Áh! –
sikkantottam fel ijedtemben.
-
Gyere, már! Indulunk – sóhajtott fáradtan Adam. Nyilván időközben észhez tért
és már ő is Willt keresi – Amúgy mit csinálsz?
- Willt
keresem – tájékoztattam, bizonyára kiment a fejéből, hogy mi ketten ugyanazt
akarjuk.
- Már
elment. Sammel egymást marják az élen – magyarázta Adam, mire azonnal karon
ragadtam és már száguldottunk is utánuk.
- Unom
magam! – visítottam a buszon, úgy tíz perc elteltével.
A Hely,
amit Katék kinéztek, nem tudom, hol vannak, de buszozni kell egy csomót. Igen a
hely neve, A Hely. Még én se alkothattam volna fantasztikusabbat. Illetve na,
jó, én nyilván igen. Will valamiért Sam mellé ült, Matt Bellyn alszik, Adam meg
Kat oldalára ügyeskedte magát. Nem értem, mi bajuk ezeknek. Nekem meg itt
maradt ez a néni. Lehet, azt hiszi, igazi szellem vagyok. Sőt, szinte biztos,
hiszen a jelmezem tökéletes. Unom magam. Vagy ezt már mondtam? Még húsz perc. A
nénit tuti érdekli az élettörténetem. Az arcára van írva.
- Na,
szóval, tessék elképzelni… - kezdtem bele izgatottan, nosztalgiázva.
N Belly N
Arra lettem figyelmes, hogy
Matt feje az ölemben landolt. Mármint nem a szó szoros értelmében, mint ahogy
Thomas képzelte volna el fej nélküli – ló nélküli lovasként. Bár nem lett volna
rossz ötlet – vigyorodtam el magamban. Gyorsan megigazítottam a kardomat az
oldalamon. Végül úgy döntöttem kalóznak öltözöm és nem kérdés, hogy
frenetikusan mutattam. Volt halálfejes kalózsapim, szemkendőm, nagy, fekete,
hosszú szárú bakancsom. Nyakamon, csuklómon ékszerek tömkelege és a hatás
kedvéért kissé bicegve jártam. Thomas kezdetben próbált rávenni, hogy kampóm is
legyen, de én hősiesen ellenálltam, mivel magamat ismerve tartottam attól, hogy
pont rajtuk fogom használni.
Hamarosan leszálltunk, és
megérkeztünk a helyszínre. Egy hatalmas kertes ház tárult a szemünk elé, és
este lévén, már meggyújtották a lámpásokat az odavezető ösvényen. A ház régi
stílusúnak tűnt, eléggé hátborzongató látványt nyújtva, tekintve, hogy nem volt
rajta semmi díszítés. Katre néztem, majd gondolatban összepacsiztunk a kiváló
választásunk végett.
- Hú,
emberek! Ez nagyon állat! – bólogatott Will elismerően és úgy tűnt, a többiek
is elégedettek.
-
Nyomás, befelé! – indult meg hirtelen Adam, de a kapuban megállítottak minket.
-
Egyesével légyszi! Csak a jelmezeseknek szabad a bejárás – mosolygott ránk egy
vámpírnak öltözött lány, kinek két oldalán két fiú ácsorgott. Nyilván a
security.
-
Szuper! – szökkent előre büszkén Thomas, de Kat visszarántotta.
- Na!
Mi van már? – nyöszörgött a fiú, de beléfojtottam a szót.
-
Lehet, hogy Matt önmagának öltözött, de ezt rajtunk kívül senki nem veszi be! –
idegeskedtem.
- Ami
azt illeti, szándékomban sem állt… - jegyezte meg a barátom, láthatóan kitörő
izgalommal.
- Jó,
akkor mi bemegyünk, ő megvár minket, utána odamegyek a kerítéshez és kiugrom
érte – ismertette elmés tervét Adam.
- Igen?
És utána, hogy jut be Matt? Átdobod a kerítésen? – vonta fel a szemöldökét
gúnyosan Sam.
- Mondj
jobbat, ha tudsz! – szállt vele vitába rögtön Adam, mire Kat felkiáltott.
- Oké,
oké! Kitaláltam! Mindenki adjon valamit a jelmezéből Mattnek és abból csak
kihozunk valamit.
- Hát,
jobb, mint a katapultos terv – vigyorodott el Sam, majd leemelte fejéről
boszorkány kalapját és átnyújtotta Mattnek.
-
Milyen kedves – fintorgott a lányra és a fejére tette.
- Tess
– nyújtotta oda a kardját nagylelkűen Adam, én meg felkötöttem rá a kalózos
szemfedőmet.
-
Tudod, mi hiányzik rólad? – érdeklődött Kat vigyorogva.
-
Tekintély? – kérdezett vissza Matt, végignézve magán.
- A-a.
Nem. Varázspor! – mondta Kat, majd Matt arcába szórt egy marék csillámport, aki
ennek következtében köhögő rohamban tört ki mellettem.
- De
király! - próbálta megkaparintani a zacskót Thomas, de sikertelenül.
- Úú,
ez mi ez? Puskapor? – lelkendezett Adam, majd kérdően Willre nézett. – Hé, te
mit pusmogsz ott?
Tényleg,
ő még semmit sem adott Mattnek.
- És
hol van Evan? – nézett körbe meglepetten Thomas.
- Will
seggében – röhögött Adam, Kat pedig rávert egyet a karjára.
-
Hallottam, te köcsög! – észleltük Evan tompa hangját valahonnan Will mögül,
mire felröhögtünk.
- Hát,
jó, ha nagyon muszáj – húzta el a száját Will és leszedte magáról a piros,
csengettyűs nyakörvét.
- Kösz,
haver! Életmentő vagy – kapta ki a kezéből Matt a hangos darabot, majd a
nyakába akasztotta.
- Na,
hogy nézek ki? – nézett rám Matt, megrezegtetve a szempilláit. Ahogy ott állt
előttem, az idétlenül félrecsúszott boszorkánykalapban, római fakarddal a
kezében, enyhén csillogva, ráadásul nyakában a csengővel, ami minden
mozdulatára megcsendült. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a röhögés.
- Mi
az? Nem találsz szavakat? Túl jól nézek ki, mi? – nézett fel az égre
tehetetlenül én meg csak átöleltem a nyakát és a fülébe suttogtam.
-
Szeretlek, én bizarr lovagom!
Hát
igen, a két biztonsági őr összehúzott szemekkel figyelt minket. Érdekes
látványt nyújthattunk.
ö Kat ö
Engem simán átengedtek a vámon,
és ha jól láttam, az egyik zombi srác elismerően füttyentett jöttömre. Nem
meglepő módon egyiptomi istennőnek öltöztem, Bastetnek, a macskák úrnőjének.
Hosszú, fehér, ujjnélküli ruhát viseltem, nyakamon tipikus színes nyaklánccal.
A bőrömet behintettem azzal a porral, amit Matt arcába is szórtam, szóval kissé
fénylettem is.
A házba belépve kissé nagy
tömeg fogadott minket. Fél füllel hallottam, hogy bemondtak valami kincskeresős
játékot, de nem igazán akartam most ezzel foglalkozni. Versenyt hirdettek!
- Most
annyi neked! – sziszegtem Adam felé, aki lazán zsebre vágta a kezét.
- Nekem
szóltál? – vetette oda félvállról.
- Neked.
- Azt
hiszed, legyőzhetsz?
- Igen,
pontosan ezt mondtam. Micsoda szövegértésed van, hihetetlen!
-
Esélyed sincs. Sose hagynálak nyerni.
- Még
szerencse, hogy nem is kell. Az az én szerepem. – vigyorogtam rá gúnyosan.
Adam
folyamatosan rajtam tartva a tekintetét, megrántotta a mellette álló Belly
karját és maga mellé húzta.
-
Lenyomunk téged! – jelentette ki magabiztosan, mivel időközben kiderült, hogy a
nevezés csak párosával elfogadott.
- Azt
lesheted! – lépett mellém Matt, ezzel megalkotva a nyerő duónkat.
-
Jesszus Kat! Féltékennyé akarsz tenni? – rázta a fejét Adam szánakozva.
- Te
választottad először Bellyt. Én is feltehetném ugyanezt a kérdést neked! –
vágtam vissza mérgesen.
Időközben
összegyűlt az összes páros. Will meg Evan természetesen együtt voltak, így
Samnek Thomas maradt.
- Az
első feladat… - kezdte volna a vámpírcsaj, de Adam közbevágott.
- Ki
kell szedni az almákat a fogunkkal! – ismertette a feladatot, majd rám
vigyorgott. – Hah! Látod, én már a feladatot is tudtam előre!
- Blee!
– öltöttem ki rá a nyelvem, majd a játék kezdetét jelző sípszó után egy határozott
mozdulattal leszorítottam Matt fejét a víz alá.
- Hé,
Adam! – szólongatta a fiút Belly, majd előhalászott egy vámpírfogsort.
-
Honnan van? – ámult Adam csodálattal.
-
Kaptam egy sráctól idefelé. Azt mondta, ez majd segít. – magyarázta Belly,
miközben Adam szájába tuszkolta azt a vackot.
-
Milyen fiútól? – kapta fel a fejét Matt.
-
Semmi, te csak harapj! – nyomtam le a fejét újból, hogy halássza már azokat a
szerencsétlen almákat.
-
Basszus, Evan! Nem tudok lehajolni miattad! – szitkozódott Will, továbbra is
száraz fejjel és nulla almával.
Az idő
lejártával Adam büszkén bejelentette, hogy kiszedték az összeset, de magabiztos
mosolya azonnal elhalványult, mikor meglátta, hogy nekünk is sikerült.
Hamiskásan rávigyorogtam, majd megdobtam az egyik almával.
-
Hagyjál már! – hajította vissza mérgelődve.
- Te
hagyjál! – passzoltam oda neki egy másikat.
-
MÁSODIK FORDULÓ! – hirdette a vámpír, mi pedig rekordsebességgel előtte
termettünk. – Össze kell rakni a csontvázat!
- Ez
könnyű – legyintettem, Adam meg csak meredt maga elé. Háh!
- Sose
figyelek bioszon – suttogta halálra váltan.
Megkezdődött
a part kettő, és arra lettem figyelmes, hogy Matt máris elkezdte
összerakosgatni a részeket.
- Ne
már, Matt! Oda a scapula* kell! – szedtem szét a művét.
- Hülye
vagy? – A pelvishez* csatlakozik a femur*, te idióta! – hadakozott újdonsült
tudásával villogva.
-
Befognátok? Valaki a saját nyelvén próbálja megoldani a feladatot! – dörrent
ránk Adam egy lábszárcsonttal hadonászva.
-
Thomas! Ne szereld már állandóan szét! – tajtékzott Sam, mert, ahogy elnéztem a
párja azzal szórakoztatta magát, hogy szabotálta a versenyüket.
- Búúú!
– reagálta le a fiú sokatmondóan.
_ Will _
- Hé, te ott! Igen, te! –
mutatott Adam egy csontváznak öltözött csávóra.
- Gyere már közelebb! Így jó,
köszi – intett, miközben a kezében lévő csontot próbálta beazonosítani a srác
ruhája alapján.
- Ez
csalás, te idióta! – hallottam Kat hangját, de nem voltam hajlandó tovább
foglalkozni ezzel a versennyel.
Sajnos
mi Evannel kiestünk az előző körben, de egyértelműen a csodás jelmezünk miatt.
Úgy
döntöttem, hogy Rudolfnak öltözöm, ami szerintem nagyon állat ötlet. Mármint
nem csak szó szerint. Mondjuk nem értettem Adam miért nem akart velem
beöltözni, de még Thomas sem. Végül Evan beadta a derekát – ezúttal már a szó
szoros értelmében – és a hátsó felem lett. Hiába, ő tudja, mi a jó.
A
versenyzők továbbra is küzdöttek, de leginkább veszekedtek, Thomas meg csak
„búúú” –zott.
Megint
bemondták, hogy verseny van itt, mintha ez eddig nem lett volna evidens. Meg
azt is, hogy valami kincset kell megtalálni, és a kincs hallatán hegyezni
kezdtem a fülem.
- … A
ház néhai tulajdonosa bízta ránk ezt a feladatot, hogy évről évre rendezzük meg
az ő tiszteletére ezt az eseményt – folytatta a hang, aztán méh mondott valamit
arról, hogy a házban van elrejtve az a valami, amit meg kell találni.
- Hé,
hé! Evan! Hallasz? – kopogtattam meg azt a részt, ahol a fejét sejtettem.
- Aú!
Igen! Mi van? – kérdezte.
- Kincs
van elrejtve a házban! Te is arra gondolsz, amire én?
- Arra,
hogy ez az egész egy kamu? Hogy valószínűleg cukorral és édességgel próbálják
kárpótolni a szerencsétleneket?
-
Téves! Nyomás, hű társam! – toppantottam határozottan, mire felnyögött. Nagy
lendülettel elindultam, de hamar nekiütköztem valakinek.
-
Vigyázz hova lépsz, te páros ujjú patás! – ordított rám a Frankenstein hasonmás.
-
Rudolf vagyok, te agyhalott! -
löktem félre sértődötten, majd Evannel útnak indultunk felkutatni a kincset.
" Evan "
Fogalmam sincs mi történt az
elmúlt nem is tudom hány órában. Sötét van és meg kell, hogy mondjam elég büdös
is. Most meg Will valami kincsről magyarázott. Teljesen kész vagyok.
f Adam f
Veszettül jól nézek ki.
Zseniális ötlet volt gladiátornak öltöznöm. Kiemeli az izmaimat. Meg minden
másomat is, ami szerepet játszik a hibátlan megjelenésemben. Kat viszont az
agyamra megy, állandóan rivalizálni akar velem. Még Mattel is megpróbált
féltékennyé tenni.
A harmadik forduló a
kincskereső játék volt. Azonnal fogtam a bányászlámpámat, meg a fémdetektoromat
és nekiálltam még Kat előtt felderíteni az arany hollétét. Fél szemmel láttam,
hogy Kat állandóan a nyomomban van. Nyilván az volt a terve, hogy ő lesz a csaj
a HP könyvekből, aki csak követi Harryt, tudván, hogy ő úgyis megtalálja a
cikeszt. Benéztem az első szobába, majd alaposan körbejártam. Mondjuk, jó lenne
tudni, mit is keresek, de az biztos, hogy itt nincs. Kat továbbra is csak
utánozott, látszólag teljesen rám hagyatkozva.
- Na,
elég legyen ebből! Mi a francért üldözöl? – fordultam vele szembe, idegesen.
- Csak
úgy – vont vállat hanyagul. Csak fel akar húzni.
- Nekem
mindegy, csak hagyd abba! – mordultam rá, de továbbra is követett. – Elég!
- Nem –
vágott egy pofát. Talán dühkezelő tanfolyamra kéne járnom. Van egyáltalán olyan?
- Hé! –
kaptam el az éppen erre lézengő Thomast, és közénk húztam. – Mondd meg neki,
hogy hagyjon békén!
- Búúú!
– búgta olyan idióta szellemhangon, majd odébb állt.
- Na,
hallod, ő is megmondta! – bizonygattam az igazamat Katnek, mire összehúzta a
szemét.
-
Értesz szellemnyelven?
- Értek
szellemnyelven – figuráztam ki a beszédstílusát, mire vállon csapott.
-
Meglesz, meglesz, meglesz! – rohant el mellettünk Will maga után vonszolva a
földön vergődő Evant.
Éppen a
mindent vagy semmit alapon tartott farkasszem párbaj közepénél jártunk Kattel,
mikor megjelent Belly, maga után húzva az előbb elrohanó szarvast, a csillámos
transzvesztitát és Samet.
-
Srácok, még nem is voltunk együtt igazán. – mutatott rá a lényegre, és beláttam
igaza lehet. Teljesen lekötött a Kattel való versenyzésem. Fel se tűnt, hogy
Belly meg Matt kilépett a játékból.
-
Mindjárt éjfél! – ujjongott Will. – Még öt perc.
-
Hurrá! Végre megvagytok! – került elő valahonnan Thomas, ezúttal már vérfarkas
szerkóban.
- Hogy
nézel ki, ember? – bámult rá Will döbbenten.
- Mi
az, hogy hogy?
- Nem
szellemnek öltöztél? – értetlenkedett Kat is.
- Ja,
de a buli kezdetekor leöntöttem a leplemet egy kis áfonyaszósszal és át kellett
öltöznöm – magyarázta a fiú.
- Akkor
ki volt velünk eddig? – kerekedett el Sam szeme, tekintve, hogy ő töltötte el a
legtöbb időt az „álthomassal”.
-
Muhahaha!! – hallottunk egy velőtrázó, hideg kacajt, melyet egy újabb „búúú”
követett.
- Áhh,
ez csak Félig Fejnélküli Nick! Már csapd le csacsiztunk a konyhában –
legyintett Will, majd a telefonja kijelzőjére pillantott. – Tíz!
-
Kilenc! – ugrándozott Thomas boldogan.
-
Nyolc! – csatlakoztam, mert hát, miért ne.
-
Hülyék, nem Szilveszter van! – nézett rám szemrehányóan Kat, mire csak
elvigyorodtam.
Láttam,
ahogyan Matt épp átkarolja Bellyt, Sam pedig már Willen csüngött.
- Azért
még jár nekem az éjféli csók? – tettem fel költői kérdésemet, mert már hajoltam
is le Kathez.
*1 lapockacsont
*2 medencecsont*3 combcsont
¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤¤
Sziasztok!:) Ez volna a halloweeni különkiadás, reméljük tetszett:) Bízunk abban, hogy mindenkinek jól telt a szünet!:) xoxo A&B
hahahaha, ez jó volt:D szegény Evan! :)
VálaszTörlésNekünk holnap lesz halloweeni buli, és ennek a résznek hála, rájöttem, minek öltözzek be, szóval köszönöm nektek!:DD <3
:DDD Jó szórakozást! Végül minek öltözöl be?:))
Törlésszarvasnak akartam, de a másik felem.... nos, nem találtam vállalkozó szellemű barátot:DD
TörlésNem hiába, nincs mindenhol egy Evan:3
TörlésNa neeeee, igy nem lehet vege ><
VálaszTörlésNe csinaljatok ezt velem :D
Pont ez benne a fantasztikus, nem gondolod?:D Gyerünk, fantáziát bele!:D
TörlésHat de az nekem nincs ilyenhez >< :'(
Törlés