Will
Úgy érzem, kezdek túl sok időt tölteni Thomasszal.
Na, mindegy. Szóval éppen megszólított minket a
nagykabátos ember.
- Jó estét, bácsi! – köszöntöttem kedvesen, mire
csak mordult egyet.
- Végre megálltatok. Teljesen megbolondítottátok
Mr. Hal Állt, a kutyámat. – mutatott az előttem csaholó ebre.
- Will, ez nem Mr. Hal Áll, hanem Mr. Halál. –
rázta vinnyogva a karom Thomas.
- Jaj, az agyamra mész a paranoiáddal! – csaptam
pofán, mire eldőlt, mint egy liszteszsák, majd boldogan felsóhajtottam. – Ah!
Végre csönd van!
- Kösz, haver a segítséget! Nyugodtan elviheti, ha
kell valami kaja Mr. Hal Állnak. – veregettem meg a bácsi vállát kedveskedve.
Úgy éreztem, ma már túl sok jót tettem, így hát
jócselekedeteim végezetével elindultam haza. Félúton azonban eszembe jutott,
hogy nem tudom, merre kell mennem, úgyhogy megfordultam és Buda felé vettem az
irányt. Ha sietek, akár reggelre oda is érhetek. Útközben összetalálkoztam
Kattel és Adammel, így hát odaköszöntem nekik.
Evan
-Tehát, Evanovics, mi nyomá lelked? – bámult rám
Belly, mire csak vállat vontam.
- Nyomja valami?
- Igen?
- És mi lenne az?
- Hát, mit tudom én, ezt kérdeztem én is.
- És mit válaszoltam?
- Arra még várok.
- Hüm.
- Mit hümmögsz, banyek? Mondd már! – csattant fel
türelmetlenül.
- Nincs semmi. – feleltem végül némi töprengés
után.
- Fenéket nincs! – jelent meg hirtelen Thomas a
semmiből, majd ugyanolyan váratlanul el is tűnt.
- Látod, mondtam, hogy van. – erősködött Belly.
- Úgy tűnik. De mi lehet az? – töprengtem
hangosan.
- Az agyamra mész. – forgatta a szemét Belly
vigyorogva.
- Az én agyamra meg Thomas megy. – termett
előttünk ezúttal Will, majd odafutott egy random emberhez.
– Hé, tudja melyik
út megyen itt Budára?
Miután valami választ kapott vagy épp elküldték
más égtájra, Will felszívódott. Pár perccel később Thomas lépett a fickóhoz.
-Tudja merre szaladt az a srác? Északnak, mi? Hát,
sejtettem.
Sam
Oké, fogalmam sincs, hogy maradtam Mattel
kettesben, de mivel Will Thomasszal lépett le, Belly meg Evannel, technikailag
mindkettőnket ejtettek.
- Szerinted aggódnom kéne? Lelépett egy vadidegen
arccal. – osztotta meg velem a problémáit Matt.
- Igen, gondolj bele, esik az eső, sötét van,
kettesben lehetnek. Tökéletes első randi.
- Te most szórakozol velem? – nézett rám.
- Állj már le! Nem lesz semmi, ha csak… -
vigyorodtam el, de akkorra már a gyerek befogott fülekkel elfutott, énekelve,
hogy nem hall semmit.
Egyszer csak beleütköztem valamibe. Na, ez bizony
a drága barátom hiperjárgánya volt, így hát arra következtettem, valahol a
közelben lehetnek.
-Ki az ott? Barát vagy ellenség? – hallottam egy
ismerős hangot, majd a semmiből hirtelen feltűnt egy köpenyes alak, fekete kalapban.
- Attól függ, ki vagy te. – húzta össze a szemét
Matt, aki időközben abbahagyta a rohangálást, majd elgondolkozott. – Sam, ez nagyon hasonlít nekem valakire…
- Sam! Hát élsz?! – ugrott rám Zorró.
- Ó, jesszus, honnan szerezted ezt a szerelést? –
húztam el a szám.
- Ez az igazi valóm! – rántotta meg köpenyét Will,
majd drámaian elviharzott.
Adam
Azt hiszem, sosem fogom megtudni, mit akart
mondani Kat. És azt is hiszem, hogy ő sem tudja majd meg az én mondandóm
lényegét. Már vagy fél órája álldogáltunk, de az eső csak nem akart elállni.
- Elegem van! – jelentette ki Kat, majd elrohant.
- Nekem is elegem van! – nyargalt el előttem Thomas,
majd hirtelen megállt, visszahátrált és rám nézett.
- Mizu?
- Semmi. – feleltem. – Mit futkostok?
- Will hazaindult. – válaszolta, mire lekerekedett
a szemem.
- Hol van most?
- Nem tudom, én is őt üldözöm. Biztosan eltévedt
és engem keres. – párásodott be a szeme.
Úgy éreztem, túl nagy rajtam a nyomás. Kat vagy
Will. Will vagy Kat. Ráadásul sosem leszek képes megbirkózni a ténnyel,
mennyire jól nézek ki.
-Thomas! Keresd meg Willt és hozd el a pályára! –
döntöttem.
- A tűzhöz. – bólintott ő.
- Milyen tűz? – kaptam fel a fejem.
- Hát ott! – mutatott valamilyen irányba, ahol
vagy tényleg volt tűz, vagy csak odaképzelte.
- Esik az eső. – jegyeztem meg, csak úgy
tárgyilagosan, jelezve, hogy víz kontra tűz. Hahó.
- Csak most tűnt fel? Hülye vagy, vagy mi van? –
meredt rám Thomas csodálkozva.
Matt
Épp idegesen csörtettem előre, mikor hirtelen
valami belém csapódott. Mármint nem a villám, hanem valaki. A lökés erejétől
mindketten egy-egy pocsolyában landoltunk.
- Ajj már! Elegem van, nem bírom! – csapkodta az
illető hisztérikusan a földet.
- Nekem mondod? Ordítani tudnék! – ugráltam egy
helyben, mint egy idióta.
- Matt? Most komolyan. Hagyd abba a toporzékolást!
– nézett rám Kat nyugodtan.
– Inkább gyere, szedjük össze a többieket.
Szóval elindultunk, és neki kezdtünk a „fogd meg a
kezem, ha elkaplak” hadműveletnek. Félelmetes, de működött! Oké, Willt nehezebb
volt sarokba szorítani, mint gondoltuk, mert kacagva menekült előlünk, de végül
őt is sikerült. Thomas önként szaladt felénk, most, hogy Will is tagja volt a
láncnak.
Így aztán rohadt vizesen, de hazaértünk. Nem is
volt szükség zuhanyra.
Kat
Éppen a teraszon üldögéltünk Bellyvel, hallgatva a
többiek vitáját fentről, mikor is Will berontott.
-Bells! Szakítanod kell Mattel! – mászott bele
teljesen a lány képébe, mire Belly a tenyerét Will arcára nyomva eltolta
magától.
- Aura… - dünnyögtem magamban szórakozottan.
- Érvek? – könyökölt fel az asztalra Belly és a
vele szemben ülő Willre meredt, mintegy alkudásképpen.
- Nem akarok fent aludni. – felelte a fiú halálra
váltan.
- Szerinted tényleg ez az egyetlen megoldás? –
bámultam Willt értetlenül, majd tekintetem Bellyre siklott, aki meglehetősen
komolynak tűnt.
- Nem tudom, miért érné ez meg nekem. – merengett,
ujjaival az asztalon dobolva.
- De értem megteszed, ugye? – nézett rá
reményteljesen, csillogó szemekkel Will.
- Ezt gondold át még egyszer. – röhögtem fel.
- Én amúgy hol alszom? – jelent meg értetlen
fejjel Thomas, mire Will karon ragadta és a hátsókertbe vezette.
- Gyere, megmutatom! – mondta kedvesen, de a hülye
is tudhatta volna, mi lesz ennek a vége.
Még beszélgettünk egy kicsit, mígnem sikoltozást
hallottunk a pincéből.
-Mivan? Mi történt? – rohantam a tett helyszínére,
ahol Adamet találtam sápadtan, egy kabátra meredve.
Belly
Nem tudtam, hogy röhögjek-e vagy inkább sírjak
Will baromságán. Így végül úgy döntöttem, röhögök. Hamarosan leléptek az
emberek, én pedig bementem a szobánkba, kinyitottam az ablakot és néztem a
műsort.
- Jaj, Will, hát mit keresünk mi itt? – nyávogott
Thomas a sötétben összehúzva a kabátját.
Alig bírtam visszatartani a nevetésemet.
-Mindjárt ott vagyunk! Még egy kicsi. – tolta maga
előtt a srácot Will.
- Ott vagyunk már?
- Pillanat. – válaszolta Will sejtelmesen.
- Tudod, csak el akartam mondani, hogy nagyon
imponáááá… - halkult Thomas hangja.
- Na! Most megérkeztél. – mondta mutató ujját
feltartva Will, miután hallottuk a tompa puffanást.
- Hazakísértél? Ez olyan aranyos! – hallatszódott
Thomas boldog hangja a gödör mélyéről, mire hangosan felröhögtem.
Ekkor vett észre Will.
-Bells! Szia! – sétált vigyorogva az ablakhoz,
mire halálra vált fejjel becsaptam az ablakot és lecsúsztam a földre.
Belépett Matt én meg idegesen ránéztem.
-Végünk van. – Mindketten felpattantunk és minden
lehetséges bejutási alternatívát bezártunk. Mikor kész lettünk, elégedetten
összepacsiztunk.
------------------------------------------------------------------
Kellemes őszi szünetet kívánunk!!! (és nem árt felnézni az oldalra, többször is a következő hét folyamán, valamint a hónap vége felé...V) xoxo B&A
:33333333
VálaszTörlés