Vámpír kontra Vérfarkas 5.rész

Matt

Megengedtem a zuhanyt és élveztem, ahogy az egyre forrósodó vízcseppek zuhataga éri a fejbőröm. Becsuktam a szemem és próbáltam kizárni a fejemből minden zavaró gondolatot. Felidézni, milyen jó érzés egy hatalmas lejtőn rohanni lefelé az éjszaka közepén, mikor már csak pár másodperc van, ameddig át nem változunk. Körös-körül sötét van, csak az erdő zajai hallatszanak. Egy szürke villanás és apró csontok csattanása, ahogy egyik társam átroppantja valamilyen állat nyakát. A szemem sarkából meglátok egy vörös hajtincset, mire felmordulok. Hát már az álmaimba is követ ez a halhatatlan? Ezzel egy időben megcsapja az orrom valami émelyítő virágillat is és mikor felfogom, hogy még nekem sem ilyen élénk a fantáziám, kinyitom a szemem és a vörös vámpírlánnyal találom szembe magam. Szembe? Mondjuk úgy, hogy szinte hozzám tapadva.

- Baszki – mondjuk végül egymásra meredve. Ő nyilvánvalóan azért, mert meglepődött, én meg, mert úgy tűnik, képes vagyok materializálni dolgokat szimplán gondolattal.

Szóra nyitja a száját, de úgy is marad, mert nem tud mit mondani, csak a szemembe bámul. A másodpercek kínos lassúsággal telnek és a víz csak folyik és folyik és átázott pólóján már jól kivehetően látszik a hasa vonala és…

- Nem esik ki a szemed, te húsevő? – csapja a kezét Belly a szememre felháborodottan, mire kissé megtántorodom, és majdhogynem magammal rántom. Nem lesz ennek így jó vége… Mosolyra húzódik a szám.

- Már elnézést, de ha az ilyesmi idegesít, talán nem kéne random emberek zuhanyzójába teleportálni – vonom fel a szemöldököm.

- Hidd el, ha tudtam volna, hogy te vagy itt, biztos nem jövök be ide – néz rám tüzes tekintettel, amitől vérszemet kapok.

- Pedig minden vámpírlány álma, hogy egyszer egy kigyúrt, meztelen vérfarkas mellett találja magát – biccentek az állammal lefelé. A vörös követi a tekintetével a mozdulatot, és mikor meglátja a nem éppen felöltözött valómat hirtelen felkapja a fejét és kínosan megköszörüli a torkát. Már megint nem tudom, hogy mit keres a területünkön, de kezdem élvezni ezeket a váratlan belépőket.

- Tudod, most ha lenne vérem, biztos elpirulnék – mondja végül, mire hangosan felnevetek. Mikor visszanéztem rá, csak nagy szemekkel nézett rám, mintha valami nagyon szépet látott volna. Lehajtottam a fejem.

- Elzárnád a vizet? – suttogta kissé rekedten, én pedig mélyen a szemébe néztem.

- Nem. – Erre belém vájta az egyik körmét, ami amúgy nem is fájt annyira, de azért farkashoz méltóan felvonyítottam.

- Fogd be – csapta most meg a számra hűvös tenyerét, ami újra mosolygásra késztetett.

– Még meghallanak – szitkozódott suttogva.

- MINDEN OKÉ, MATTY FIÚ? – hallatszott Will ordítása a nappaliból és Adam vonyítását is hallani véltem.

- PERSZE, MINDEN TISZTA – ordítottam vissza, majd megnyitottam a csapot, miközben a karom Belly dereka köré fontam. A víz csobogása elnyomta a vámpírlány mérges sikítását és az azt követő szitokáradatot.

Adam

Egész nap, ismétlem egész nap arra vártam, hogy Will végre felálljon a kanapéról és én szépen elfoglaljam a helyét. Tegnap vettem meg a vámpír kontra vérfarkas xbox játékot, és azóta éget a vágy, hogy végre kipróbálhassam. Will azonban úgy tűnik, most pont az akaratom ellentétét szerette volna megvalósítani.

Így végül arra a sorsra jutottam, hogy bevonultam a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Kezeimet a tarkóm alatt összefonva pihentettem a párnán, s a félhomályban elmerengve vizslattam a plafont.

Jó érzés volt, így egyedül, csöndben lenni, csupán feküdni a semmibe meredve. Mondjuk nyilván xbox-ozni jobb lett volna.

- BÚ! - jött egy hang az ágyam alól.

- WÁÁ! - visítottam fel, mert piszkosul megijedtem. Felugrottam az ágyra, hogy még véletlenül se legyek azzal a valamivel egy szinten, ami alattam volt.

- Ez komoly?  Ilyen lenne egy igazi vérszomjas vérfarkas? – kúszott elő az ágy alól az idegesítő vámpírcsaj. Mindegyik idegesítő, ezért inkább nevezzük őt a legidegesítőbbnek.

- Ne felejtsük el, hogy kettőnk közül a vérszomjas nem én vagyok – pontosítottam, miközben gyorsan lemásztam az ágyról.

- Megijedtél – mutatott rám vihogva a sátán lánya.

- Maximum a vágyaidban – villantottam ki a fogaimat.

- Akkor ezt mire véljem? – tartotta fel telefonját, aminek képernyőjén egy kis mikrofon jelezte, hogy hangfelvétel lejátszása van folyamatban. Nem igaz! Felvette!

„BÚ!” – hallatszott a felvételen, majd a férfias üvöltésem következett. Igazán nem volt benne semmi kínos.

- Na, idefigyelj, denevérkém! Most szépen fogod magad és kisétálsz azon az ajtón. Elég szar volt az estém nélküled is – kezdtem tolni az említett kijárat felé.

- Ugyan már! Mi baj, nem maradt neked elég kutyakaja? – vágott szomorú fejet a vámpírcsaj, kezeivel a nem létező könnyeit törölgetve.

- Ami azt illeti, eleget fogok enni ma este, ha továbbra is itt maradsz – morogtam mérgesen, majd megragadtam a kilincset, csakhogy hiába nyomtam le, az ajtó nem nyílt ki.

- Úgy látom, a srácok rövid pórázon tartanak – folytatta a szapulásom a vámpírka.

- Én meg úgy látom, hogy nem vigyázol eléggé – indultam meg felé, amin persze berezelt, és óvatosan hátrálni kezdett. – Mit keresel itt? Betörtél a házunkba?

- Betörtünk – egészítette ki a mondatomat, célozva rá, hogy több fajtársát is magával hozta. Ez az este egyre rosszabb és rosszabb lesz.

- Akkor, akár segíthetnék is. Mi kellene, hogy minél hamarabb eltűnj? Ha kitépem a torkod az elég?

- Ettől nem fogok megijedni. Egyébként is, nem tudok kimenni – emlékeztetett a zárt ajtó problémájára.

- Will – dörmögtem dühösen.

- Ő zárt be minket? – faggatott a vámpírcsaj.

- Minek kell mindenbe belemártanod a fogad? Mi közöd van ehhez? A helyedben kussban állnék a szoba sarkában – intettem ridegen, de persze nem tudta befogni.

- Szóval, mesélj X-men. Miért tette?

- Mert nem akarja átadni nekem a TV-t – sóhajtottam végül, tudván, hogy úgysem marad csöndben, amíg meg nem tudja, amit akar.

- Micsoda komoly cicaharc – ironizált.

- Csak óvatosan, mert a végén még kieresztem a karmaimat! Egyébként is, kettőnk közül maximum te lehetsz a macska.

- Vicces vagy – forgatta a szemeit gúnyosan, majd leült egy forgós székbe, és elkezdett körbe-körbe forogni. – Minek kell ennyire a TV?

- Azért, cicám, mert megvettem a vámpír kontra vérfarkas xbox játékot, és szerettem volna még ma a földbe döngölni az összes magadfajtát – feleltem bosszúsan.

- Vámpír kontra vérfarkas? – csillant fel a lány szeme, és most először hagyta figyelmen kívül a sértésemet.

- Ja.

- Én is beszereztem, de nem tudtam kipróbálni, mert Sam elfoglalta a gépet.

- Ismered a játékot? – húztam fel a szemöldököm kételkedve.

- Persze, az eddigi összes része megvan. Mindig a te fejedet képzelem a farkasok arcának helyére, így döntöttem meg a rekordjaimat – mosolygott rám ördögien.

- Kész szerencse, hogy találkoztunk, Hófehérke!

To be continued...

>

__________________________________________

Végre valahára itt az új rész, reméljük tetszett és meghozta a kedveteket a további folytatásra! :))

xxx A&B

Közleményes

Sziasztok Drágák!

Neem, sajnos ez még nem a Rész, csak egy egyszerű tájékoztató, hogy mi folyik itt... Avagy, hogy mi nem.
Érettségizünk. Igazából már túl vagyunk nagyjából a nehezén...szóval hamarosan már olvashatjátok a Vérfarkas kontra Vámpír következő epizódját. Időpontot nem tudok mondani, de most már tényleg hozzuk nektek!
Drága 18 rendszeres olvasónk, akik feliratkoztatok (és akik esetleg nem) kitartás, és egy ölelés amiért még vagytok és vártok. :)
Szóval, amint kitör a nyár igyekszünk többet foglalkozni a bloggal és több részt hozni. Ez majd elválik hisz a jövő útjai, mint tudjuk, kifürkészhetetlenek, de mi azért próbálkozunk.:D

Nehogy megfeledkezzetek a 8 hülyéről! Régi sztorikat visszaolvasni ér! <3

xxx. B&A

Vámpír kontra Vérfarkas 4.rész

Kat

- Ezt nem tudom elhinni! - háborogtam a laptopom előtt ülve.

- Mi a baj? - kérdezte Belly, aki éppen elterülve olvasott az ágyán. Imádtuk a vámpír szállót. Kellő biztonságot és elhatároltságot biztosított, ugyanakkor mégis közel volt mindenhez.

  - Azaz idióta kutya mindenféle baromságot kommentelget instán, a képeim alá - avattam be Bellyt haragosan, azon töprengve, csak szimplán töröljem Adam hozzászólásait, vagy oltsam vissza. Esetleg a saját oldalán szólogassak be neki. Végül is az utolsó két lehetőség nem zárta ki egymást, végrehajtható volt egyszerre is. Rögtön feldobott a dühös arcának gondolata.

  - Na, mesélj! - tette le a könyvet Belly és felkönyökölt, várva, hogy meséljek neki néhány példát.

  - Itt van, mikor a tengerparton voltunk. Ezt a képet te készítetted rólam.

  - Aha, emlékszem. Így mai fejjel nem igazán értem, mit kerestünk mi ott.

  - Akkor még jó bulinak tűnt - vontam vállat.

  -  Mit írt Adam? - váltott vissza Belly.

  - "Nem látom, hogy csillogna a bőröd. Talán kikoptál az évek során" - olvastam fel mérgesen. - Azt hiszi, hogy egyenesen a Twilight-ból léptünk ki?

  - Nem nagyon tudom értelmezni, ezeknek a farkasoknak a gondolkodásmódját - merengett Belly. Úgy tűnt, magában felidézte a tegnap este történteket. - Nem lenne menő, ha csillognánk? Úgy, mint Adam borostyán szemei...

Még van képe ugratni engem!

  - Azt hiszem, összekevered Mattel - vágtam vissza, majd a fejünket ingatva felnevettünk. Abszurd. Mint a pocok vér.

  - Sápadtnak tűnsz, mintha nem a régi volnál. Ja, bocs, de az vagy - osztottam meg barátnőmmel egy újabb szánalmas kommentet.

  -  Az ég szerelmére, nem is így van a dal! - forgatta a szemét Belly utalva a Nagy utazás című Presser számra.

  -  Egyébként mire fel volt az a nagy sietség tegnap este? - dobtam fel egy új témát, hogy lenyugodhassak. Könnyebb lett volna csak kinyomni az instagramot, de még frappáns visszavágásokat kellett gyártanom.

  - Fogalmam sincs - felelte Belly és bár álcája tökéletes volt, mint mindig, valahogy mégis észrevettem valamit a tekintetében. De jobbnak láttam egyelőre nem firtatni.

  - Hülye farkasok! - közöltem, s mint valami végszó, Sam lépett a szobába.

  - Lányok! Nem gondoljátok, hogy vissza kellene mennünk és kideríteni mi volt a srácok tegnapi hirtelen távozási kényszere? - vonta fel a szemöldökét. Ez a beszéd! Legalább méltó bosszút mérhetek arra az emlősre.

  - Benne vagyok! Pont ezt mondtam Bellynek - helyeseltem, majd mindketten az említett felé fordultunk.

  - Tudjátok, hogy nem tudok nemet mondani a kalandoknak - kacsintott ránk.

„Mellesleg egyáltalán, hogy készülhetnek rólad képek?” - jelent meg Adam legújabb kommentje. Neki annyi.

Sam

20 perccel később az erődben osontunk hangtalanul, akár három árnyék, a farkas komák házát keresve. Igazából rögtön megéreztük a szagukat, mikor a területük határához értünk, de mivel az egész erdőt belengte, nem nagyon segített a tájékozódásban. Mondhatni kifejezetten idegesítő volt. Hirtelen a lombok közül egy egyszintes faház bukkant ki. Semmi különös nem volt igazából benne, annyi, hogy teljesen lapos volt a teteje, nem pedig a megszokott családi ház kinézetű.

- Itt vagyunk? – kérdezte szinte hangtalanul Belly.

- Aha – fürkésztem a helyet.

- Biztos? Mi van, hogyha ez valami favágó háza és nekünk támad a baltájával ésatöbbi – kotyogott bele Kat idegeskedve.

- Most komolyan. Nyilván épeszű ember nem épít házat az erdő közepébe, ahol még rendes út sincs – szálltam vele vitába.

- Attól még lehet valami antiszociális fazon!

- Vagy inkább négy antiszociális fazon – mutatott Belly vigyorogva az egyik ablak irányába, ami mögött éppen Evan jelent meg. Rögtön a földre hasaltunk és próbáltunk beleolvadni a környezetbe. Néha tényleg jól jönne ez a denevéres képesség.

- Ha jól láttam éppen a konyhában csinál valamit… – jegyezte meg Belly. A szándékosan besötétített ablakok sem takarták el előlünk a mögötte zajló történéseket. Egy null ide kutyusok.

- Mmm baconos rántotta! A kedvencem – nyalta meg a szája szélét Kat, a levegőbe szippantva.

- Najó, figyeljetek – gondoltam át a tervet. – Nem nézzük őket még fél óráig. Behatolunk!

-  Azt hittem vámpírok vagyunk, nem Smith-ék – húzta mosolyra a száját Belly, mire Kat felröhögött.

- De jó is az a film!

- Halkabban, te vámpírmajom! Még meghallanak – csaptam a kezem a szájára majd megmerevedetünk. Kedves vérfarkasok ide vagy oda, sosem lehet tudni náluk, éppen milyen kedvük van…

- Héhé, mintha ablaknyitódást hallottam volna… - hegyezte a fülét Belly. – Gyerünk, akció van!! – Azzal felpattant, mi meg utána suhantunk. Elosontunk az ablakok alatt, de a hátsó ajtó melletti viszont tényleg nyitva volt. Odalopóztunk a két szélére, az egyik oldalon Belly és Kat, a másikon én.

- Tiszta a levegő? – kérdeztem, mire Kat óvatosan kihajolt majd biccentett.

- Jól van. Egy pillanat! – mondtam, majd gyorsan végigszaglásztam a karom, és a két lány is így tett. Felmerülhet a kérdés, hogy nem is egy, de több vérfarkas, hogy nem veszi észre már az első pillanatban nem is egy, de három vámpírlány illatát, amint belép az erdejébe. Nos, a válasz egyszerű. Sisakvirágolaj. Vagy más néven farkasfű, esetleg farkasgyökér. Magyarázatként persze mondhatnám, hogy először egy régi és poros könyvben olvastunk a létezésérő, gyenge gyertyafénynél, éjfélkor, félelmetes bagolyhuhogás közepette, mikor beszöktünk a Vámpír kolesz zárolt könyvtárrészlegébe, miközben viharos szél csapkodta az ablaktáblákat… de nem. Hahó, huszonegyedik század! A google-t nem csak az emberek használják. Szóval Kat szépen rákeresett a neten és a laborban ügyeskedtünk egy sort, aminek következtében magunkra kenhettük a löttyöt, ami elfedi a szagunkat a vérfarkasok elől. Legalábbis ameddig el nem párolog a bőrünkről és a ruhánkból…

- Bevetésre készen – suttogta Kat és besurrant az ablakon, mi pedig árnyékként követtük. És pont annyira időnk volt, hogy fénysebességgel elrejtőzzünk valami mögé. Én a szoba túlsó felében lévő kanapé rejtekét választottam, Kat a függöny mögé, Belly pedig az első ajtót nyitotta ki, amit megpillantott.

- Hagyjál már a hülyeségeiddel, Thomas! Képzeld, nem tudom, hol van a szárított vámpírköröm! Fúj! – csörtetett be Will a nappaliba és lehuppant a nagyképernyős tv elé.

- Pedig azt hittem maradt még a pincében – követte őt Thomas töprengve.

- Nem is akarom tudni, honnan szedsz te ilyeneket – meredt rá Will, majd egy pillanatra megmerevedett.

– Itt valami bűzlik. - Hirtelen megfagyott a vér az ereimben. Haha, vámpír poén. Na de akkor is. Basszus!

- Te – vetette oda Adam elsétálva a nappali mellett, mire Will nekidobott egy párnát. Thomas meg éppen magát szaglászta.

Thomas

Mikor éppen a szárított vámpírkörmeimet kerestem a kanapé párnái alatt, észrevettem egy kakaófoltot az egyiken. Biztos Adam volt, ő hisz abban, hogy amit nem lát, az nincs is ott. A jó öreg párnafordítós trükk.

Azonban nem csak ez tűnt fel, hanem a három vámpírleány is, akik az ablak előtt haladtak el. Nocsak, nem is tudtam, hogy a srácok mára bulit szerveztek. Ennek örömére tényleg be kell fejeznem ezt a koktélt! Talán kérhetnék körmöt a lányoktól, aztán sebtében kiszárítom.

- Thoomas! - búgta egy ismeretlen hang a nevemet.

- Tessék? - kérdeztem vissza, majd feltekintettem, de nem láttam a helyiségben senkit.

- Thoomaas! - ezúttal hosszan hangzott fel a nevem, a magánhangzók jól elnyújtva.

- Mondom, hogy igen?

- Ööhm, seemmi - huhogott vissza az idegen.

- Nincs véletlen egy kis szárított vámpírkörmöd?

- Dee! Pont van!

- Szuper, akkor légy oly szíves! – Hirtelen előttem termett a dolog, amit kívántam.

- Köszönöm. Hé, ez még friss! - akadtam ki, mikor megfogtam.

- Rakd a radiátorra! - érkezett a válsz, én pedig tettem, amit mondott. Ám egy kérdés nem hagyott nyugodni. Hol is hallottam ezt a kísérteties suttogást? Kísérteties! Kísértet! Ez az! Basszus! Casper az! Megatalált!

To be continued...

>

______________________________________

Kedveseim! Nagyon jól esik, hogy ennyien olvassátok, és szeretitek is a sztorit, mindig várva a következő részt! Szavazzatok minél többen, mert írótársammal repesve várjuk a verseny eredményét, avagy melyik páros a kedvencetek!

Kövi csütin új rész.

xxx A&B

Vámpír kontra Vérfarkas 3.rész

Belly

- Miért követtél? – kapta el a tekintetem Matt, én pedig lefagytam.

- Tudod, mit ne is mond. Majd kitalálom – mosolyodott el. – Tehát megláttad ezt a megkapóan jóképű, izmos srácot a buszon…

- Javítanám, ha nem gond. Nem láttam az arcod – mosolyogtam rá erőltetetten.

- Lényeg a lényeg, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag követted. Egészen… a területéig – gondolkodott el és kissé félrehajtott fejjel engem fürkészett.

- Nos, végére értél a gondolatmenetednek? Bár gondolom, még fültanúja lehetek pár egoista megnyilvánulásnak is – szájaltam.

- Tetszem neked, vámpírlány? – hajolt közelebb a fülemhez, egyik kezével a fejem fölött megtámaszkodva. Az a kis mosoly még mindig ott játszott a szája sarkában. Szép vékony ajkak…. Vérfarkas! Egy vérfarkassal flörtölök! Egy vérfarkassal, aki valószínűleg csak játszik, mert nincs jobb dolga, mint pszichopata vámpírlányokat fűzögetni.

- Majd a pokolban – sziszegtem és ellöktem magam tőle. Láttam az arcán, hogy meglepődött. Azt hitte, hogy ennyitől elolvad az agyam? Vámpír vagyok nem zombi, basszus! Pár lépést hátráltam, majd kétségbeesve elfutottam. És még a szagát is megszoktam. Francba.

Mikor már egy kiló méterre lehettem tőle, hallottam, ahogy halkan megszólal.

- Kihívás elfogadva, vámpír.

Thomas

Mikor visszaértem egy köteg gallyal a többiek már sehol sem voltak. Pedig Will azért küldött el, hogy hozzak tűzifának valót, mert megsütöttük volna a három kis malacot. Mindenesetre nem maradt más választásom, mint megkeresni a fiúkat. A szaguk egyenesen az erdő mélyébe vezetett, de valami mást is éreztem a levegőben. Először nem tudtam mi az, de aztán beugrott. Vámpírok! Biztosan ők is a malacokra pályáztak.

Hirtelen megpillantottam egyik falkatársamat, amint ijesztően közel áll egy vámpírlányhoz, de mire odaérhettem volna, hogy köszönjek nekik, már el is száguldott előbb az egyik, majd komótosan a másik. Á, szóval játszanak! Világos. Boldogan utánuk futottam a tisztás felé, ahol már megint vészesen közel kerültek egymáshoz.

- Matt?  - szólítottam meg udvariasan.

- Thomas? – ugrott hátra rögtön Matt, bizonyára a jelenlétem kizökkentette. Bármit is csinált éppen.

- Hát, szerbusz! – térdeltem le a vámpírka előtt, és csókot nyomtam csinos kis kacsójára. – Thomas vagyok! – üdvözöltem kedvesen.

- Belly – nyögte ki a lány nagy nehezen, teljesen a hatásom alá kerülve.

- Mi a jó életet művelsz, Thomas? – került elő valahonnan Adam, oldalán egy másik vámpírlánnyal.

- Téged is üdvözöllek területemen – pattantam elé és hasonlóan köszöntöttem, mint előbb Bellyt. – Szerény személyem a Thomas névre hallgat.

- Kat vagyok – mutatkozott be a lány, de nem volt időm kiélvezni, mert Adam felrántott a földről.

- Azt akartad mondani, hogy a területÜNK, igaz? – vicsorgott rám. Nem értem, miért ilyen idegbajos ma éjjel mindenki. Biztos a telihold bűvöli így meg őket.

- Mit vagy úgy oda, te haszonállat? – forgatta a szemét Kat, Adamhez intézve kérdését.

- Későre jár, cicus! Nem kellene visszavonulnod a koporsódba? – vágott vissza Adam. Meglátásaim szerint, csak úgy izzott közöttük a levegő.

- Nyilvánvaló, hogy ilyen sztereotípiák alapján ítélkezel. Ezek szerint félsz tőle, hogy megharaplak és neked annyi? – vigyorodott el gonoszul Kat.

- Vigyázz, cicus! Nehogy te legyél a lány, aki vérfarkast kiáltott! – Adam arcán lusta, ragadozó mosoly jelent meg.

- Srácok! Minek ez a cirkusz? És engem miért nem hívtatok meg fogócskázni? – érdeklődtem kissé sértetten, mire mindenki felém kapta a fejét.

- Ezek betörtek a területünkre. Szánt szándékkal – vicsorgott Adam.

- Nyilván nem csak itt ébredtünk fel – dünnyögte Kat. Úgy tűnt, nem nagyon képesek megférni egy helyen.

- Annál jobb, tartsatok velünk. A vacsora tálalva – mosolyogtam a két lányra, akik rám jóval szelídebb pillantásokat vetettek, mint a két dühöngő örültre.

- Milyen kis aranyos ez a Thomas, nem, Belly? – méregetett Kat. – Ez a beszéd!

- Most, hogy mondod valóban. Tetszik, hogy ilyen szép, sima az arca – lépett mellém Belly és hosszú körmeit végighúzta az arcomon.

- Ráadásul bámulatosan vékony - csatlakozott Kat is.

- És még azt beszélik, a vámpíroknak páratlan a látásuk – horkantott Matt féltékenyen.

- Ugyan, mégis mit vártál? Köztudott, hogy a denevérek egyáltalán nem látnak éjszaka – kontrázott Adam, mire Kat felé irányította lenéző tekintetét.

- Mi vagy te, valami biológus? Csak mert rohadtul hülyeségeket beszélsz! – Be kell, hogy valljam, kissé ijesztően hatott rám a nevetése. Mint egy alvilági gonosz kacaj. Pláne, mikor mindketten rákezdtek.

Evan

Éppen zuhanyoztam, mikor a három haverom lelépett szépen sorban. És még csak nem is szóltak! Úgy bírom, mikor az egyik a fejébe vesz valamit, elindul, és valami lehetetlen módon a másik kettő mindig tudja, hol találja. Csak én nem. Most meg tíz perc után, mire megtaláltam őket, kiderül, hogy itt szórakoznak pár vámpír csajjal. Így kellett megtudnom, hogy ezek az élőholtakra gerjednek. Hát a pofám leszakad. Éppen akkor értem oda hozzájuk és idegesen karba fontam a kezem, majd vártam, hogy észrevegyenek.

- Most mit szívózol itt velem? Inkább menjél, vegyél magadnak naptejet – szólt be éppen Adam a három közül a hosszú, sötétbarnahajú vámpírcsajnak.

- Hallottátok ezt? Hát az eszem megáll – fújtatott a lány, és vékony rózsaszín ajkai között kivillantak pici, hegyes szemfogai. Nagyon elragadó látványt nyújtott.

- Na meg a vérkeringésed – tette hozzá Matt, mire a fiúk felröhögtek.

- Hé, tesó, segíts már – nézett rám Adam. – Nem bírok vele – mosolygott a kis pukkancsra, majd, mikor leesett neki, hogy valami nem stimmel, visszakapta felém a fejét. – Evan?!

- Ő. Helló! Evan – biccentettem, lerendezve ezzel mindenki felé a bemutatkozást.

- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? – nézett rám elkerekedett szemekkel Adam.

- Kellett volna? – kérdeztem vissza meglepetten.

- Nem volt már itt kezdettől? – kérdezte elképedve Thomas, éppen a fűben ücsörögve. Na, kösz haver, én sem.

- Mondom én, hogy ezeket nem tanították meg egyáltalán az illemre – szúrta közbe a vörös hajú vámpírlány. Hát, igen ő nem tudja, hogy én vagyok mind közül a legkedvesebb.

- Veletek szemben? Biztos nem – szólt közbe Will röhögve, mire a szőke hajú lány unottan fújtatott.

- Akkor illene neked is bemutatkoznod – mosolygott rá Matt elragadóan a vörös hajú csajra, aki erre unottan az égre nézett. Önkéntelenül is követtem a tekintetét és megláttam a teliholdat, ami pont ott volt ahol nem kéne lennie.

- Srácok!

- Hm?

- Mivan?

- Le kell lépnünk – jelentettem be idegesen. Ennek nagyon nem lesz jó vége, ha nem sietünk.

- Mi? Nemár! Még csak most kezdtünk el szórakozni – fonta karba a kezét Adam.

- Most. Muszáj lesz – meglepetésében kérdőn nézett rám, mert sosem szoktam ilyen határozott lenni, de most, mikor látta rajtam, hogy nagyon komolyan gondolom, biccentett.

- Jó. Lépjünk – köszörülte meg a torkát, majd se szó se beszéd befutott az erdőbe Will után.

- Viszlát, hölgyeim! Remélem, még találkozunk – ugrándozott el Thomas.

- Hé, mi van már? – értetlenkedett Kat összeráncolt szemöldökkel.

- Ne most Kat, hagyd őket – tette a lány karjára a kezét a szőke hajú vámpírlány.

- Bocs, tényleg mennünk kell – néztem sóhajtva a kissé zavart lányokra. – A ti érdeketekben – néztem jelentőségteljesen Kat szemébe, aki Adamhez hasonlóan látott a tekintetemben valamit, ami egyetértésre késztette.

- Matt? – fordultam hátra, aki még mindig mozdulatlanul állt.

- Oké – mondta végül és megfordult. Még pár másodpercig egyhelyben állt, mintha még akarna valamit mondani, de úgy látszott meggondolja magát és hamarosan már Adamet követte az erdőbe. Az erdő szélnél bevártam mindenkit, és mielőtt elindultam volna, vettem egy utolsó pillantást a tisztáson álldogáló három vámpírlányra.

- Hát. Jól itt hagytak – jegyezte meg Kat még mindig kicsit durcásan.

- Aha – tette hozzá Belly halkan, lábával egy kavicsot rugdosva.

- Ne már csajok! Most úgy tesztek, mintha soha az életben nem látnák őket viszont – forgatta a szemét Sam.

- Miért vagy te ebben olyan biztos? – nézett rá Belly kérdő tekintete.

To be continued...

>