2017. november 3., péntek

Halloween-i kaland 4.rész


! Belly !

És akkor történt, hogy találkoztam önmagammal. Hát igen. Nem sok ember mondhatja el, eme aprócska tényt magáról. A hajam vörös volt és hosszú, a bőröm és éles szemfogaim már-már vakítóan fehérek, valamint fekete bőrdzsekiben és bakiban feszítettem.
- Azta – bólintottam. – Észvesztően nézek ki – nyugtáztam elégedetten.
- Ja, szerintem is – szólalt meg Matt, aki eddig hallgatásba burkolózott.
- Szia, Belly – mosolygott rám melegen a hasonmásom, Matt felé pedig lövellt egy hamiskás pillantást.
- Miért nézel ki úgy, mint a legjobb barátnőm? – lépett hozzám közelebb Kat és bizalmatlanul méregette az előttünk álló lányt. Aki én voltam. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag biztos voltam benne.
- Lehet, hogy ikertestvérek? – kapott ijedten a szája elé Thomas.
- Ne legyél már hülye – csapta tarkón Adam.
- Minden a maga idejében – bólintott a „fura én” felém.
- MEGJÖTTEEM! – suhant el hirtelen egy alak mellettünk és egy pislogásnyi idő múlva, Kat csimpaszkodott Adam hátán.
- Láhom ó a buhli – vigyorgott körbe nézve, már amennyire a szájába tömködött pillecukornak kinéző dolgoktól tellett.
- VÉGRE KAJÁLUNK – jelent meg újra Will egy nagy korsó valamivel a kezében. A tekintete átsiklott rajtam, a hasonmásomon, aztán az Adam hátán trónoló Katen és mikor tudatosult benne, hogy mellettem is egy „Kat” áll, furcsa kifejezéssel az arcán a poharára nézett.
- Mennyit ittam? – kérdezte leginkább magától, miközben Thomas teljesen bepörgött.
- Mindenkiből kettő van, mindenkiből kettő vaan – énekelte, és ez a tevékenysége még nekem sem lett volna fura, ha ezt nem koordinálatlan gyorsulásokkal teszi. Kb. úgy tűnt, mintha ide-oda teleportálna a házban.
- Te is arra gondolsz amire én? – rázott kezet egy hatalmas álló óra előtt Sam önmagával, aki gondolom időközben megérkezett. Őrület.
- Hoztatok vérrel töltött gumicsontot? – lelkesedett Will az asztalon lévő hatalmas zacskók között kutakodva. Olyan hihetetlenül gyorsan mozogtak, hogy kezdtem elszédülni.
- Mondjátok, hogy hoztatok olyan fura édes, szellem alakú cukit – sprintelt Willnek Thomas szinte csaholva, aki persze arrébb lökte, hogy jobban hozzáférhessen az édességekhez.
- Annyira hiányoztam, hogy arra vetemedtél, hogy statisztákkal helyettesíts? Szánni való vagy… - vigyorgott le gúnyosan Kat Adamre, aki erre elcsórta a Kat kezében tartott pillecukros zacskót. A mellettem álló barátnőm tátott szájjal bámulta őket, és szerintem azzal a gondolattal viaskodott, hogy egy tízes skálán vajon mennyire gáz, ha shippeli önmagát. Ahogy elnéztem a párost, teljesen olyanok voltak, mint akiket én is ismerek, csak talán kicsit durvábbak. Vagy félelmetesebbek. És valahogy idősebbnek tűntnek nálunk, tekintetükben évszázadok végtelensége tükröződött.
- Kezded már kapizsgálni, igaz? – tette a vállamra a kezét az én hasonmásom, és most, hogy közvetlenül mellettem állt, jól láthatóak voltak tűhegyes szemfogai és az illata… Khm. Nos vérszaga volt.
- Szerintem ideje, hogy elkezdjük a vacsorát – szólalt meg a jobb oldali ajtó előtt álló Sam, ördögi mosollyal.

ö Kat ö

- Itt volna az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba – fontam karba a mellkasom előtt kezemet.
- Inkább vért, nem? – kacsintott rám a hasonmásom.
- Nem lehetne inkább sör? – szólt közbe Will még mindig a szatyrokat túrva.
- Vagy töklé – emelt ki egy narancssárga trutyival megtöltött üveget Thomas boldogan.
- Nincs valakinél whiskey? – morogta Matt mély hangon.
- Hát ez tuti nem Matt – röhögte el magát Belly, éppen felpróbálva a másik Belly dzsekijét.
- Most esett csak le? – húzta össze a szemét Sam.
- Van egy 75-ös évjáratú a pincében – legyintett sápadt Belly.
- Magad szedted a szőlőt hozzá, mi? – vigyorgott elégedetten majszolva valami undormányt Will.
- Mióta van szőlőből a whiskey, idióta? – csapta nyakon hasonmás Sam Willt.
- Ne verekedjél, mert a végén még ember Sam lesz a kedvenc Samem. Szemem – kacsintott remekül mulatva Will.
- Szóval… - szólaltam meg, félbeszakítva ezzel a vitájukat. – Ez valami természetfelettiek gyülekezete?
- Én tuti természetfeletti vagyok – feszítette be izmait Evan mosolyogva.
- Természetfelettien éhes – simogatta a hasát Thomas.
- Úgy értem. Nem vagytok emberek? – pontosítottam, mert úgy vettem észre, nem nagyon esett le nekik.
- Tán állatnak nézek ki? – hördült fel Adam.
- Inkább egy szép szál Pitypangnak – borzolta össze a haját a másik énem gúnyosan.
- Az egész palotátok egy nagy természetfeletti koncentráció? – érdeklődött Belly a plafont vizslatva.
- Először is, ez egy kastély – szólt közbe Will, kezében egy befőttes üveggel, amiben egy undorító lötyiben szemgolyók úsztak. – Másodszor, megtennétek egy pillanatra, hogy nem mozdultok? Senki.
Mindannyian úgy tettünk, ahogy kérte, bár nem tudom, miért. Néhány másodperccel később sötétség borult a teremre és hirtelen nem láttam mást, csak világító szemeket. Vöröseket és sárgákat. Baromira ijesztő volt, ugyanakkor nagyon menő.
- Meg ne mozduljatok! – Will hangja fagyos volt és parancsoló.
- Ne merjetek! – tette hozzá Thomas komoly hangon.
Itt fogunk meghalni. Lehunytam a szemem és nagyot sóhajtottam. Ekkor Will felüvöltött.
- Foszforeszkálnak a sötétben a szemgolyók!!!


To be continued...
<                                                                               >

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése