Vámpír kontra Vérfarkas 3.rész

Belly

- Miért követtél? – kapta el a tekintetem Matt, én pedig lefagytam.

- Tudod, mit ne is mond. Majd kitalálom – mosolyodott el. – Tehát megláttad ezt a megkapóan jóképű, izmos srácot a buszon…

- Javítanám, ha nem gond. Nem láttam az arcod – mosolyogtam rá erőltetetten.

- Lényeg a lényeg, valamilyen rejtélyes okból kifolyólag követted. Egészen… a területéig – gondolkodott el és kissé félrehajtott fejjel engem fürkészett.

- Nos, végére értél a gondolatmenetednek? Bár gondolom, még fültanúja lehetek pár egoista megnyilvánulásnak is – szájaltam.

- Tetszem neked, vámpírlány? – hajolt közelebb a fülemhez, egyik kezével a fejem fölött megtámaszkodva. Az a kis mosoly még mindig ott játszott a szája sarkában. Szép vékony ajkak…. Vérfarkas! Egy vérfarkassal flörtölök! Egy vérfarkassal, aki valószínűleg csak játszik, mert nincs jobb dolga, mint pszichopata vámpírlányokat fűzögetni.

- Majd a pokolban – sziszegtem és ellöktem magam tőle. Láttam az arcán, hogy meglepődött. Azt hitte, hogy ennyitől elolvad az agyam? Vámpír vagyok nem zombi, basszus! Pár lépést hátráltam, majd kétségbeesve elfutottam. És még a szagát is megszoktam. Francba.

Mikor már egy kiló méterre lehettem tőle, hallottam, ahogy halkan megszólal.

- Kihívás elfogadva, vámpír.

Thomas

Mikor visszaértem egy köteg gallyal a többiek már sehol sem voltak. Pedig Will azért küldött el, hogy hozzak tűzifának valót, mert megsütöttük volna a három kis malacot. Mindenesetre nem maradt más választásom, mint megkeresni a fiúkat. A szaguk egyenesen az erdő mélyébe vezetett, de valami mást is éreztem a levegőben. Először nem tudtam mi az, de aztán beugrott. Vámpírok! Biztosan ők is a malacokra pályáztak.

Hirtelen megpillantottam egyik falkatársamat, amint ijesztően közel áll egy vámpírlányhoz, de mire odaérhettem volna, hogy köszönjek nekik, már el is száguldott előbb az egyik, majd komótosan a másik. Á, szóval játszanak! Világos. Boldogan utánuk futottam a tisztás felé, ahol már megint vészesen közel kerültek egymáshoz.

- Matt?  - szólítottam meg udvariasan.

- Thomas? – ugrott hátra rögtön Matt, bizonyára a jelenlétem kizökkentette. Bármit is csinált éppen.

- Hát, szerbusz! – térdeltem le a vámpírka előtt, és csókot nyomtam csinos kis kacsójára. – Thomas vagyok! – üdvözöltem kedvesen.

- Belly – nyögte ki a lány nagy nehezen, teljesen a hatásom alá kerülve.

- Mi a jó életet művelsz, Thomas? – került elő valahonnan Adam, oldalán egy másik vámpírlánnyal.

- Téged is üdvözöllek területemen – pattantam elé és hasonlóan köszöntöttem, mint előbb Bellyt. – Szerény személyem a Thomas névre hallgat.

- Kat vagyok – mutatkozott be a lány, de nem volt időm kiélvezni, mert Adam felrántott a földről.

- Azt akartad mondani, hogy a területÜNK, igaz? – vicsorgott rám. Nem értem, miért ilyen idegbajos ma éjjel mindenki. Biztos a telihold bűvöli így meg őket.

- Mit vagy úgy oda, te haszonállat? – forgatta a szemét Kat, Adamhez intézve kérdését.

- Későre jár, cicus! Nem kellene visszavonulnod a koporsódba? – vágott vissza Adam. Meglátásaim szerint, csak úgy izzott közöttük a levegő.

- Nyilvánvaló, hogy ilyen sztereotípiák alapján ítélkezel. Ezek szerint félsz tőle, hogy megharaplak és neked annyi? – vigyorodott el gonoszul Kat.

- Vigyázz, cicus! Nehogy te legyél a lány, aki vérfarkast kiáltott! – Adam arcán lusta, ragadozó mosoly jelent meg.

- Srácok! Minek ez a cirkusz? És engem miért nem hívtatok meg fogócskázni? – érdeklődtem kissé sértetten, mire mindenki felém kapta a fejét.

- Ezek betörtek a területünkre. Szánt szándékkal – vicsorgott Adam.

- Nyilván nem csak itt ébredtünk fel – dünnyögte Kat. Úgy tűnt, nem nagyon képesek megférni egy helyen.

- Annál jobb, tartsatok velünk. A vacsora tálalva – mosolyogtam a két lányra, akik rám jóval szelídebb pillantásokat vetettek, mint a két dühöngő örültre.

- Milyen kis aranyos ez a Thomas, nem, Belly? – méregetett Kat. – Ez a beszéd!

- Most, hogy mondod valóban. Tetszik, hogy ilyen szép, sima az arca – lépett mellém Belly és hosszú körmeit végighúzta az arcomon.

- Ráadásul bámulatosan vékony - csatlakozott Kat is.

- És még azt beszélik, a vámpíroknak páratlan a látásuk – horkantott Matt féltékenyen.

- Ugyan, mégis mit vártál? Köztudott, hogy a denevérek egyáltalán nem látnak éjszaka – kontrázott Adam, mire Kat felé irányította lenéző tekintetét.

- Mi vagy te, valami biológus? Csak mert rohadtul hülyeségeket beszélsz! – Be kell, hogy valljam, kissé ijesztően hatott rám a nevetése. Mint egy alvilági gonosz kacaj. Pláne, mikor mindketten rákezdtek.

Evan

Éppen zuhanyoztam, mikor a három haverom lelépett szépen sorban. És még csak nem is szóltak! Úgy bírom, mikor az egyik a fejébe vesz valamit, elindul, és valami lehetetlen módon a másik kettő mindig tudja, hol találja. Csak én nem. Most meg tíz perc után, mire megtaláltam őket, kiderül, hogy itt szórakoznak pár vámpír csajjal. Így kellett megtudnom, hogy ezek az élőholtakra gerjednek. Hát a pofám leszakad. Éppen akkor értem oda hozzájuk és idegesen karba fontam a kezem, majd vártam, hogy észrevegyenek.

- Most mit szívózol itt velem? Inkább menjél, vegyél magadnak naptejet – szólt be éppen Adam a három közül a hosszú, sötétbarnahajú vámpírcsajnak.

- Hallottátok ezt? Hát az eszem megáll – fújtatott a lány, és vékony rózsaszín ajkai között kivillantak pici, hegyes szemfogai. Nagyon elragadó látványt nyújtott.

- Na meg a vérkeringésed – tette hozzá Matt, mire a fiúk felröhögtek.

- Hé, tesó, segíts már – nézett rám Adam. – Nem bírok vele – mosolygott a kis pukkancsra, majd, mikor leesett neki, hogy valami nem stimmel, visszakapta felém a fejét. – Evan?!

- Ő. Helló! Evan – biccentettem, lerendezve ezzel mindenki felé a bemutatkozást.

- Miért nem szóltál, hogy itt vagy? – nézett rám elkerekedett szemekkel Adam.

- Kellett volna? – kérdeztem vissza meglepetten.

- Nem volt már itt kezdettől? – kérdezte elképedve Thomas, éppen a fűben ücsörögve. Na, kösz haver, én sem.

- Mondom én, hogy ezeket nem tanították meg egyáltalán az illemre – szúrta közbe a vörös hajú vámpírlány. Hát, igen ő nem tudja, hogy én vagyok mind közül a legkedvesebb.

- Veletek szemben? Biztos nem – szólt közbe Will röhögve, mire a szőke hajú lány unottan fújtatott.

- Akkor illene neked is bemutatkoznod – mosolygott rá Matt elragadóan a vörös hajú csajra, aki erre unottan az égre nézett. Önkéntelenül is követtem a tekintetét és megláttam a teliholdat, ami pont ott volt ahol nem kéne lennie.

- Srácok!

- Hm?

- Mivan?

- Le kell lépnünk – jelentettem be idegesen. Ennek nagyon nem lesz jó vége, ha nem sietünk.

- Mi? Nemár! Még csak most kezdtünk el szórakozni – fonta karba a kezét Adam.

- Most. Muszáj lesz – meglepetésében kérdőn nézett rám, mert sosem szoktam ilyen határozott lenni, de most, mikor látta rajtam, hogy nagyon komolyan gondolom, biccentett.

- Jó. Lépjünk – köszörülte meg a torkát, majd se szó se beszéd befutott az erdőbe Will után.

- Viszlát, hölgyeim! Remélem, még találkozunk – ugrándozott el Thomas.

- Hé, mi van már? – értetlenkedett Kat összeráncolt szemöldökkel.

- Ne most Kat, hagyd őket – tette a lány karjára a kezét a szőke hajú vámpírlány.

- Bocs, tényleg mennünk kell – néztem sóhajtva a kissé zavart lányokra. – A ti érdeketekben – néztem jelentőségteljesen Kat szemébe, aki Adamhez hasonlóan látott a tekintetemben valamit, ami egyetértésre késztette.

- Matt? – fordultam hátra, aki még mindig mozdulatlanul állt.

- Oké – mondta végül és megfordult. Még pár másodpercig egyhelyben állt, mintha még akarna valamit mondani, de úgy látszott meggondolja magát és hamarosan már Adamet követte az erdőbe. Az erdő szélnél bevártam mindenkit, és mielőtt elindultam volna, vettem egy utolsó pillantást a tisztáson álldogáló három vámpírlányra.

- Hát. Jól itt hagytak – jegyezte meg Kat még mindig kicsit durcásan.

- Aha – tette hozzá Belly halkan, lábával egy kavicsot rugdosva.

- Ne már csajok! Most úgy tesztek, mintha soha az életben nem látnák őket viszont – forgatta a szemét Sam.

- Miért vagy te ebben olyan biztos? – nézett rá Belly kérdő tekintete.

To be continued...

>

Vámpír kontra Vérfarkas 2.rész

Adam

Pokoli hangzavarra ébredtem.

- Mi a jó élet folyik itt? – kerestem meg a zajongás forrását. Fura látványba ütköztem, Matt karba font kézzel figyelte, ahogyan Will félmeztelenül, éles körmeivel éppen elkapni készült egy számomra ismeretlen vámpírcsajszit.

- Csak játszunk – felelte Will rám sem nézve, arcán gúnyos vigyor ült.

- Nekem mindegy, csak legyetek halkabbak – morogtam mérgesen.

- Ugyan, Adam! Nincs kedved beszállni a buliba? – invitált Will, hangsúlya olyan volt, mintha megmondhatná nekem mit tehetek és mit nem. Inkább parancsolt, mintsem érdeklődött.

- Nincs. Mellesleg mit játszod itt Jacobot? Vegyél már fel egy inget!

Hirtelen enyhe szél támadt, a következő pillanatban pedig egy másik vámpírlány jelent meg szorosan a kis barátnője mellett.

- Mi a helyzet, Belly? – lökte oldalba az újonnan érkezett csaj az eddig is itt voltat.

- Semmi extra, csak szórakoztam – közölte, mintha nem rettegett volna eddig ettől a három keményen kigyúrt vérfarkastól.

- Én viszont nem szórakozom, úgyhogy ideje lenne eltűnnötök, ahelyett, hogy szaporodtok! – háborgott Will, de mégis hátrált egy lépést.

- Te meg ki vagy, Hófehérke? – érdeklődtem kedvesen a kettes számú vámpírcsajtól.

- Nekem dumálsz, kutya? – villant rám a lány tekintete.

- Kutya? Ez komoly? – vontam fel a szemöldököm haragosan, mert ez a legnagyobb sértés, amit egy vérbeli farkasnak mondani lehet.

- Ne haragudj. Talán megbántottam az érzéseid? Ja, hogy olyanod nincs is. – Ezt komolyan egy vámpírtól kell hallanom?

- Nagyon sápadt vagy. Jól érzed magad? – vigyorogtam rá önelégülten, élvezve a zseniális poénom hatását.

- Ilyen a bőröm, te nagyon hülye!

- Nyugi, Kat! – csitította a hevest barátnője, aki minden bizonnyal Bella volt. A kis nagyszájú meg ezek szerint Kat.

- Szeretem a cicusokat – kacsintottam rá, összefüggést hozva közte és a neve között. – Megkergetni – tettem hozzá.

- Mit jártatod a borotválatlan szádat? Azt hiszed, te vagy az X-men? – kapta megint felém a fejét Kat, és minden pillanatát imádtam, ahogyan idegeskedett.

- Na, tessék! Látod, ilyen, ha valaki szőrös! – mutatott rám elégedetten Will, de fogalmam sem volt, miről hadovál.

- Én jobb vagyok, mint Logan – vontam vállat, gondolván, hogy a vámpírlányka is pontosan így gondolja, csak nem meri megosztani ezt velünk.

Aztán egyszer csak Willt valaki hátba rúgta és előre esett, majd Matt és én valahogy egymással szembe kerültünk és összefejeltünk. Fájni nem fájt, de iszonyatosan feldühített. Utálom a vámpírokat.

A két csaj magát borzasztóan viccesnek találva összepacsizott, majd kihívóan bámult ránk.

- Belly! Nem gondolod, hogy elég unalmas itt, és ideje lenne tovább állnunk? – csevegett szinte normális hangon Kat barátnőjével.

- Igazad van, Kat! Már nem olyan izgalmas ez az egész, keresnünk kéne valami érdekesebb murit – értett egyet Bella, továbbra is eljátszva ezt a „menők vagyunk és jobbak, mint ti” szerepet.

Sam

Mikor már Kat is lelépett és fél óra múlva sem tért vissza (vámpír gyorsaság kontra nagy távolságok), úgy döntöttem én is belemegyek ebbe a bizarr „nem tér vissza senki” horror játékba. Szóval követtem őket a városszéli lepratelepre. Mikor már messziről meghallottam az ordítozást unottan vettem az irányt az erdő felé. Na persze arra nem számítottam, hogy a két lánnyal szemben ott találok három kigyúrt vérfarkast is.

- Na, baszki! – csúszott ki a számon mikor leesett a helyzet kínos volta. Mert, hogy rohadtul jogosan kinyírhatnak minket, amiért a területükre léptünk.

- Még egy?! Lánykák, ha tudtam volna, hogy jöttök, manikűrözöm egyet - sóhajtott fel drámain a félmeztelen vérfarkas. Ah. Ez most komoly?

-  Most, hogy így felhoztad, rád férne egy alapos nyírás is. Mondd meg őszintén Will, mikor voltál te utoljára kutyafodrásznál? – mosolygott rá angyalian Belly.

- Adam, Will! Lassan húznunk kell – jegyezte meg a magas sötétbarna hajú srác, majd lassan kifújta a levegőt és gondterhelten az égre pillantott. Illetve a holdra. A teliholdra. Csodás.

- Nyugi van Matty fiú – mormolta halkan Adam és közben féloldalas mosollyal Katet nézte.

- Lányok, ez most komoly? – fordultam suttogva a két vámpírmajomhoz.

– Belly, te követsz egy random alakot, akiről ráadásul tudod, hogy vérfarkas, majd követed az éjszaka közepén az erdőbe pont teliholdkor, mikor tudod, hogy teljesen megvesznek tőle, de azért te provokálod őket?

- Jaj, ugyan már. Nézd már meg milyen unalmasak! Nem csinálnak, semmit csak vicsorognak meg vakaróznak – biccentett az Adam nevű vérfarkas felé Kat, aki erre gyorsan abba hagyta a füle bizgerálását.

- Kat, te ne beszélj! Még csak meg sem próbáltad lebeszélni Bellyt az őrült terveiről, aztán szó nélkül utána jössz és mást sem csinálsz, mint kezdettől fogva hergeled ezeket az idiótákat!

- Hát…ja – mondták végül teljesen egyszerre.

- Argh. A sírba visztek! – csaptam dühösen a homlokomra, mire a két lány egymásra nézett majd kitört belőlük a vihogás.

- A sírba visztek, ez kész. Jó vagy Sam – törölgette a szemét Belly.

- Ezeknek mindig is ilyen szar volt a humoruk? – morogta oda Adam Mattnek, aki csak megvonta a vállát.

- A sok évszázad alatt esélyes, hogy ennyire begyepesednek. Ezt persze nekik elmagyarázni? – sóhajtott fel unottan.

- Mint halottnak a csók – biccentett Will vigyorogva és összeöklöztek.

- Szóval. Most, hogy ilyen szépen párosan vagyunk, nagyon szívesen kipróbálnám a saját bőrömön, milyen gyorsan futhat egy vámpír – dörzsölte össze a tenyerét Adam izgatottan.

- Tetszik az ötlet, tesó! – csillant fel Will szeme is.

- Hát nekem nem – vágtam rá rögtön.

- Naa, vámpírlány! Ne legyél már ilyen ünneprontó – kacsintott rám Adam, majd a lányok felé fordult.

- Most elkaplak cicamica – és kipattintva a körmeit megindult Kat felé, aki felismerve a helyzetet, inkább hátat fordított és sikongatva elfutott a mező felé. Okos lány. Ha a kutyus elvesztené a fejét, akkor legalább nyílt terepen könnyebb helyzetben van.

- Na jó, Piroska, így sosem érsz oda nagyanyádhoz – döntött egy pillanat alatt Matt és Belly mellé ugorva felkapta a meglepett vámpírt és beszáguldott vele az erdőbe. Hát. Ők is leléptek.

- Úgy tűnik egyedül maradtunk. Mit csináljak veled vámpírlány? – mosolygott rám gonoszan Will.

Belly

Komolyan. én nem vagyok egy lassú felfogású vámpír, de percekbe telt mire leesett, hogy hol vagyok és kinek a karjaiban ülök éppen. Azaz, hogy minek…

Már meg is érkeztünk valahova az erdő sötét fái közé, ami nekem tök ugyanolyan volt, mint az előző kettő, de persze ha megkérdezném erről Mattet valószínűleg kapásból meg tudná mondani, most pontosan hol vagyunk. De hülye lennék, olyan kérdést feltenni neki, amire tudja a választ.

- Megérkeztünk – jelentette be, mikor végre megállt.

- Jó – feleltem frappánsan, majd mikor nem éreztem, hogy elengedne, vagy lovagiasan letenné a lábamat a földre, mérgesen néztem rá.

- Mi az? – vigyorodott el és a holdfényben megláttam kissé sárgásan csillogó szeméit. Szép borostyánszínű szemek. Hm. Mivan?

- Mire várunk? – kérdeztem, mert rájöttem, hogy akkor sem fogok neki könyörögni, ha megpróbálná kiprovokálni belőlem.

- Azon gondolkodom, hogy egy kacsa vagy egy fácán tollával azonos-e a súlyod – válaszolta pókerarccal és közben kicsit megemelt.

- És? – néztem rá felvont szemöldökkel.

- Nem tudom, nem szokásom 50 kilónál kevesebb cuccot hordozgatni – vonta meg a vállát.

- Felvágós – forgattam a szemem. Még mindig a nyaka köré volt fonva a karom.

- Én? Nem hinném – mosolyodott el óvatosan. – Csak a tényeket mondom.

- Aha, nyilván – feleltem, és valahogy, nem tudom, hogyan de az arcunk már csak fél centire volt egymástól. Elkerekedett szemmel néztem a szemébe, mire hirtelen eltűntek a karjai körülem és a földre pottyantam. Valamiért hideg csapott meg és elkezdtem fázni. Szerettem volna újra valahol Matt meleg mellkasa környékén lenni. Nem! Épp csak úgy ledobott a sárba, mert olyan kedve volt!

- Hé! Ez nem volt szép – pattantam fel rögtön.

- Aha. Figyelj csak – lépett közelebb, mire ösztönösen hátráltam, azonban a hátam egy fának ütközött. Remek.

- Megtennéd, hogy az aurámon kívül tartózkodsz? – néztem mindenhova csak a szemébe nem. Most, hogy megint ilyen közel volt, elkezdett rázni a hideg. Mi a franc.

- Ne félj már. Kettőnk közül nem én harapok – vigyorodott el.

- Dehogynem – motyogtam.

- Miért követtél? – kapta el a tekintetem én pedig lefagytam.

To be continued...

>

Vámpír kontra Vérfarkas 1.rész

Belly

Már negyed tizenegy is elmúlt mikor egy kihalt, gyéren megvilágított úton sétáltam végig, valahol a világ végén. Jó, tudom, ez elég parán hangzik, de na. Nehezen mondok nemet a kalandoknak.

Körös-körülöttem a csendes külvárosra oly jellemző házak, melyek ablakai sötétek voltak már, és csak az alvók halk szuszogását lehetett hallani. Na meg a lassú, ütemesen lüktető pulzusukat.

Éppen edzésről jöttem haza busszal, amikor megpillantottam pár üléssel előttem a magas, rejtélyes srácot. Nem láttam az arcát, mélyen szemébe volt húzva a kapucnija. Egyedül izmos háta rajzolódott ki a pulcsi alól és borostás álla, de az is csak a busz ablakán fel-feltűnő tükörképéből volt halványan kivehető.

Két utcával arrébb egy kutya elnyújtott vonítása hallatszott, de olyan volt, mintha közvetlenül a fülembe ugatna őnagysága. Unottan kifújtam a levegőt, és követtem a tekintetemmel, ahogy a lélegzetem fehér füstként száll az ég felé a januári hidegben. Hirtelen megakadt a tekintetem a teliholdon, ami úgy ült ott két felhő között, mintha szánt szándékkal akarna mindenkit megbabonázni. Nem túloztam el az öltözködést, a szokásos fekete pulcsi-csőgatya-vans szerelésemben olvadtam bele az éjszakai sötétségbe.

Hirtelen egy bakancs csikordulását hallottam a következő házsor végéből. Beljebb léptem a lámpafényből és elindultam. A léptek nem haltak el, én pedig próbáltam hallótávolságon belül minél távolabb követni.

Arra lettem figyelmes, hogy a lábam alatt már nem beton van. Kiértem a földútra, a távolban már csak a Hold fénye nyújtott némi világosságot. Még reményteljesen visszanéztem az utcára, hátha meghallok valami kis neszt, de nem érzékeltem semmit. Teljes csönd vont mindenütt. Majd egy másodperccel később egy erős hang harsant.

- A francba! – szitkozódtam és felkaptam a mobilom. – Majdnem szívrohamot kaptam! – suttogtam méltatlankodva.

- Hah! Ez jó volt – röhögött bele a telefonba Kat, majd rögtön le is szidott. – Mégis mi volt olyan fontos, hogy lemond a brutálisan király BVF esténket?!

- Tudom, tudom, sajnálom, és ígérem… - túrtam bele a hajamba, de ekkor hirtelen valami nagyon erősen megragadta a vállam és magához rántott. A mobilom koppanva ért földet és megszakadt a hívás.

-… hogy bepótoljuk – fejeztem be nyögve, de ekkor a semmiből megcsapta az orromat valami émelyítő szag, amitől teljesen felkavarodott a gyomrom.

- Tilosban jársz, vámpírlány – hallottam magam mögül egy mély, leginkább morgásra hasonlító hangot. Kirázott a hideg. Ösztönösen megfeszítettem az izmaimat, hogy kiszabaduljak, de semmi esélyem sem volt. Egyik karjával szorosan a nyakamat fogta át, a másikkal pedig a derekamat ölelte. Basszus. Hülye éjszakai járatok. Hülye buszos srác.  Hülye telihold. És legfőképpen. Hülye vérfarkasok!!!

Matt

Azóta követetett, hogy felszálltam a buszra. Egy ideig nem foglalkoztam ezzel, annyira megszoktam, hogy a lányok a nyomomban járnak, meg bírom is, ha szívósak és nem adják fel egykönnyen. Nyilvánvaló, hogy nem csak erre járt, hanem direkt kipécézett magának. A busz monitorjának feketeségében – mely máskor a megállók nevét jelezte ki – szemrevételeztem a mögöttem ülő hölgyet. Meg kell hagyni, nagyon tüzes csajnak látszott, élénkvörös hajával, mégis fekete, sötétbe burkolózó külsejével.

Akkor szállt le, amikor én. Abban a pillanatban megéreztem a szagát és azonnal tudtam, mire megy ki ez az egész. Kémkedik a vámpírcsaj. Vagy csak szórakozik, márpedig azt jobb, ha nem velem teszi. Úgy döntöttem hát, belemegyek a játékba, hadd örüljön. Nagyon okosnak gondolta magát és csak megfelelő távolságból követett, ám ezzel nagy hibát vétett. Jól ismerve a környéket könnyen mögé kerültem, így már nem volt más hátra, csak elkapnom.

- Tilosban jársz, vámpírlány – ragadtam meg a vállát és magamhoz rántottam. Éreztem, ahogyan megfeszülnek az izmai, de esélye sem volt a szabadulásra.

- Mit akarsz? – kérdezte mérgesen. Még neki állt feljebb!

- Te mit akarsz? – hangsúlyoztam az első szócskát, mire abbahagyta az erőlködést. Ellazult, majd a következő pillanatban már velem szemben állt, támadásra készen. Átkozott vámpírok, meg a gyorsaságuk. Erre az egy képességükre olyan büszkék.

- Nem mehetek haza anélkül, hogy egy idióta vérfarkas rám ne ugorna? – szájalt vissza a lány, nagy hevességében leesett fejéről kapucnija és elővillant vörös haja. Vámpírság ide vagy oda, jól nézett ki. Szeretem a tüzes dolgokat.

- Te nem itt laksz – feleltem, zsebembe süllyesztve kezeimet. Lassan kifújtam a levegőt, hogy lenyugodjak.

- Mi vagy te, a Miami helyszínelők? Honnan tudod, hol lakom? – De hangos.

- Nem tudnál kicsit halkabban üvöltözni? – kérdeztem, szerintem igenis kedvesen és illedelmesen, de ő persze megint csak felkapta a vizet.

- Nem vagyok hangos. Csak túl érzékeny a füled! – Ebben mondjuk volt valami igazság féle, de nem mernék megesküdni rá.

Felmerült bennem a gondolat, hogy ő Edward, és hallja a gondolataimat, de aztán gyorsan elvetettem. Ha ezt meghallotta volna, már a szememet kaparná.

- Sosem láttalak még errefelé – közöltem vele egy korábbi kérdésére válaszolva.

- Miért kellene neked magyarázkodnom? – szívta tovább a véremet. Hah, mekkora poén!

- Csak azért, mert követtél – vontam vállat, amolyan nem törődöm stílusban, amiről tudtam, hogy felidegesíti.

- Jobb dolgom is van ám, mint utánad loholni! – vágta rá rögtön, de persze ezzel nem tudott átverni.

- Erről nem tudsz meggyőzni – kacsintottam rá, hogy tovább hergeljem. – Ki lakik itt, Piroska? A nagymamád? Hozzá jöttél látogatóba?

- Persze! Úgyhogy farkas, remélem nem bánod, ha végzek veled!

Will

- Lám-lám-lám. Kit látnak szemeim! – Léptem ki az erődből és a majdhogynem egymásnak feszülő két fiatalhoz sétáltam, akik jöttemre rögtön fél méterre ugrottak egymástól.

- Will! – mordult rám Matt. Oh, hát én sem így terveztem az estém, haver.

- Engem nem is hívtok játszani? – érdeklődtem figyelmen kívül hagyva a vöröskét, aki gyanakodva méregetett, de nem hátrált tovább.

- Nem élnéd túl, ha valamiből kimaradnál, mi? – mosolyodott el gúnyosan Matt a holdra pillantva.

- Történetesen kihagytam volna az estémből ennek a társaságát itt – biccentettem hanyagul a vörös felé. Bűzlött a bőre a tömény vérszagtól. Bah.

- Hé, az erdei farkasok nem tanították meg, hogy kell rendesen viselkedni? – vigyorgott rám a vámpírlány jól láthatóan kivillantba hegyes kis szemfogait. Huu, de berezeltem.

- Most meg mit kuncogsz? – képedt el mire felröhögtem.

- Matt, kérdezd meg már tőle, hogy mit akar, aztán húzza el a csíkot. Idegesít – hagytam figyelmen kívül a felháborodását. Nem Matt az egyetlen farkas fiú, akit ingerel a telihold ma..

- Ne játszd nekem itt a falkavezért – forgatta a szemét a srác, majd hozzá tette. – Egyébként én is ezt próbáltam kideríteni az imént, míg meg nem jelentél.

- Tudod, sokkal könnyebb lenne a beszélgetés, ha mondjuk, nem játszanád az agyad és hozzám szólnál – nézett rám szem forgatva a vámpír.

- Most ha hozzád szólnék, azt mondanám, viselkedj a falkavezér jelenlétében, te málnaszörp szívó – vizsgálgattam elmélyülten a teliholdat.

- Milyen falkavezér?! – szólt már megint közbe Matt. Az én oldalamon kéne állnia! Majd később kérdőre is vonom emiatt.

- Mondja ezt a beszélő szőrgombóc – vágta rá vöröske.

- Mondd, te látsz rajtam felesleges testszőrzetet?! – kaptam felé a fejem elképedve.

- Háh, úgy tűnik mégsem ég ki a szemed, ha rám nézel. Vágod, én nem Medusa vagyok, hogy kővé válsz, maximum hiányzik majd a nyakadból egy jókora darab – nézett rám gúnyosan a vámpírlány.

- Én Matthez beszéltem – néztem egyenesen előre faarcal. Nehogymár egy ilyen kis denevér szóljon be nekem.

- Érdekes én meg épp azt éreztem, hogy kimaradtam a beszélgetésből – dünnyögte Matt unottan.

- Jó mindegy, akkor most végre megtudjuk, mit rohangászik a területünkön, aztán itt hagyjuk szépen Piroskát az erdőben. – tereltem gyorsan vissza a beszélgetést, nehogy a szőrzetem legyen a téma.

- De a sztoriban nem két farkas van, ez így nem jó. Lépj már le, Will – idegeskedett Matt mire felvontam a szemöldököm. Ha nem csal a szimatom valamit eddig sikerült kihagynom…

-  A nagymama tökéletesen illene hozzád – mért végig a vörös gúnyosan felhúzva az ínyét. Ennyi volt. Volt vámpírlány, nincs.

- Hm, talán kicsit jobban kéne tőlem tartanod, mint a nagyanyádtól – pattintottam ki öt centis körmeim és egy másodperc alatt letéptem magamról a pólóm. A holdfény gyönyörűen csillant meg kockás hasamon és izmos karjaimon. Ezt nyilván nekik kellett volna kimondani, de mivel épp a bámulásommal voltak elfoglalva, ezt gondolatban intéztem el.

- Matty fiú, nincs kedvem játszadozni, és várnak már otthon. Úgy volt, hogy ma megesszük a három kismalacot. 

 

To be continued...

>

Közleményes dolgok 2.

Sziasztok Drágák!

 Igen, jó helyen jártok, itt olvashattok a három hülyéről, Belly és Kat barátságáról, valamint Samről, Mattről és persze Evant se felejtsük ki...

A tavaszra való tekintettel bár kicsit megváltozott az oldal kinézete, természetesen minden maradt a régi. :)) 

Viszont!

Az új sorozatról pár tudnivaló...

A Főszereplői nem mások lesznek, mint Belly és Matt.

A Az ő megismerkedésük történetét fogjuk nektek elmesélni, egy kicsit extrémebb formában, mint elsőre gondolnátok. ;)

A A jól megszokott "mindenki szemszögéből" ismerjük meg a sztorit, és így halad előre a történet.

A Érdekesség, hogy most két csoportra fog oszlani a társaság, bizonyos nem elhanyagolható okok miatt... :)

Azt hiszem ennyi! Kellemes szünetet nektek, pihenjetek!:)

xxx A&B