Evan
Én
már vagy fél órája próbáltam a srácoknak megmondani, hogy hamarosan közeleg az
átváltozásunk, de valamiért soha nem jutottam szóhoz. Mondjuk nekem először fel
sem tűnt Matték távozása, de szerintem nem én voltam az egyetlen, bármit is
mond Will. Mialatt a konyhában voltunk egyre közelebb kerülünk az állapothoz,
mikor már nem tudjuk kontrollálni az átváltozást. Egyébként csodának tartom,
hogy már nem kezdődtek előbb a tünetek. Ezek szerint a vámpírlányok jelenléte
inkább gátolta a folyamatot, minthogy elősegítette volna. Gondolataimból egy újabb erős
hidegrázás zökkentett ki. Körülnéztem és a többieken és látszott, hogy nekik
sincs sok idejük. Ez figyelmeztetett, hogy nincs vesztegetni való időnk.
-
Figyeljetek, most a legfontosabb, hogy minél távolabb kerüljetek tőlünk –
néztem jelentőségteljesen Katre, majd Samre. A hangok elkezdtek kiélesedni,
majd elhalkulni. Elviselhetetlenül erős és kellemetlen szagot éreztem, mire
elsötétedett a tekintetem. Hallottam, ahogy a fiúk még mondanak pár
figyelmeztető szót, majd amint megéreztük az ismerős érzést, megfordultunk és
berohantunk az erdő menedékébe. A fák között szlalomozva viszonylag hamar
szétváltunk. Nagyjából tudtuk, hol a másik. Nem sokára egy elnyújtott vonítást
hallottam, és már indultam, hogy megkeressem társamat, de hirtelen megrezdült valami
a mellettem lévő bokorban. Lesunyítottam a fülem és lassan, leszegve a fejem
elindultam a neszezés felé.
-
A fene essen AÚÚ – hallottam a szitokáradatot elfojtott vonyítássá változni.
Rosszallóan félredöntöttem a fejem, és szimatoltam. Nem éreztem semmi különöset.
Akkor ez nem lehet más, mint…
Hirtelen
egy szőrös alak ugrott ki a bokorból és megérkezett pontosan az orrom elé, mire
kissé hátraugrottam. Egy apró nyikkanást hallottam az előttem álló kisebb testű,
kissé tépett bundájú farkastól.
Szervusz, Thomas
üdvözöltem őt gondolatban. Máshogy nagyon nem is tudtam volna megértetni magam
vele, ugyanis farkas alakban így kommunikáltunk egymással.
Oh, hello, Evan. Kissé
megijesztettél. Na, mindegy is… mi újság? – szegezte rám érdeklődő
szürke szemeit.
A többiek is átváltoztak már
mind. Te is érzed ezt a szagot? – mordultam fel hirtelen és
vicsorítottam egyet. Nagyon enyhén elkezdtem érezni valami szörnyen taszító,
orrfacsaró bűzt.
Milyen szagot? –
szimatolta bőszen a levegőt Thomas. – Csak
nem a sajtjaimat érzed? - csóválta a
farkát izgatottan.
Ööö, nem hiszem. Ráztam
meg értetlenül a fejem.
Thomas
Miután
átváltoztunk csak egy gondolat világított neonként a fejemben. Meg kell
találnom a sajtjaimat. Farkasként – mármint konkrétan farkasként, az átváltozás
után – sokkal kifinomultabbak az érzékeink. A sajtok felkutatása pedig
nyilvánvalóan az orrom feladata volt, így hát szimatolva nekiindultam az
erdőnek.
Olyasminek
kell ezt elképzelni, mintha a szagok látszanának a levegőben egy amolyan színes
csíkként.
Szóval
felkerestem a megfelelő illatokat és a sajtok nyomába eredtem. Egy kisebb
bokorcsoporthoz érkeztem, amelynél a szagoknak vége szakadt, azonban hiába
kutattam, a sajtjaim nem voltak sehol.
Egyszer
csak egy másik farkas jelent meg mellettem, így előbújtam. Evan volt az.
Szervusz, Thomas – üdvözölt
gondolatban.
Oh, hello, Evan. Kissé megijesztettél.
Na, mindegy is… mi újság? – érdeklődtem elmerengve.
A többiek is átváltoztak már
mind. Te is érzed ezt a szagot? – mordult fel Evan vicsorogva.
Milyen szagot? –
szimatoltam bőszen a levegőt. – Csak nem
a sajtjaimat érzed? - csóváltam meg a
farkam izgatottan. Hátha Evan látta, vagy legalább halott róluk valamit.
Ööö, nem hiszem – rázta
a fejét Evan. A kutya vinné el, a fenébe. Pedig biztosan itt van ez a szag. Mi
lehet ez a szag?
Pedig én érzem. Orrfacsaró ez a
másik bűz – folytatta Evan fura arccal.
Talán
a sajtjaimról beszél. Lehet, hogy elásta valaki őket?
Te tényleg nem érzed?
Vagy
esetleg valami odúba rejtették?
Mintha vámpíriszagot éreznék.
Egyáltalán
ki akarná elrejteni a sajtjaim és miért?
Sőt, biztosan a vámpírok azok.
Előfordulhat,
hogy a srácok voltak azok. Meglehet, hogy pont Evan volt.
Mintha Kat szagát érezném –
vélekedett Evan némileg meglágyult arckifejezéssel.
Érdekes,
én pont, hogy Bellyét éreztem. Meg a sajtokat. Ezt aztán tényleg nem tudtam
mire vélni.
Biztos nem sajtszagot érzel?–
kérdeztem biztos, ami biztos alapon.
Katnek egész más szaga van, mint
egy sajtnak!– kapta fel a vizet Evan.
Hát
jó. Rendben. Elhiszem én.
Talán meg kellene keresnünk őket – dobta
fel az ötletét Evan.
Hülye
egy ötlet. Sajtokat kellene keresni. Saj-to-kat.
Odanézz! – kapta
fel hirtelen a fejét Evan, és nyíl egyenesen bámult az említett irányba. Persze
mutatni nem tudta merre kell nézni, mert csak mancsai voltak. De azért leesett,
mit is kell figyelni. Egyértelmű volt. Eltéveszthetetlen.
Ezt
nem hiszem el! gondoltam.
Ezt nem hiszem el! - vakkantotta
Evan döbbenten.
To be continued...
Mikor jön a folytatás? Nagyon tetszik❤❤
VálaszTörlésIgyekszünk minél hamarabb! :)<3
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésAaa köszönet Bettinek hogy hirdeti a blogot😍rátaláltam, és most meghalok amíg nem lesz rész:((
VálaszTörlésIgyekszünk nagyon gyorsan új részt írni!!
TörlésMég jó, hogy hirdetem. Ha a barátnőm meg én elkezdünk együtt írni, az még jobb lesz, mintha egyedül csinálnám ;)))
TörlésÖrömmel látom*-*
VálaszTörlés