Először együtt ~ 2.rész

Thomas

- Kezdek unatkozni idelent! – kiabáltam fel a srácoknak, akik éppen rólam beszéltek mindenféle szépet. Ugyan három méter mélyről nem hallottam őket tisztán, de nyilván így lehetett. Jól nézek ki.

- Lepasszolnátok egy fasakkot?

- És mégis kivel akarsz te játszani? – ordított le Sam, vagy hát ki tudja, látni se látok 3 métert felfele. Mindeközben Will rám dobott egy kis földet, hogy ne fázzak. Annyira lovagias tőle!

- Na, tessék, itt van ez, hogy ne und magad! – kiáltotta, majd látszólag véletlenszerűen belökte volna a lyukba… Bellyt, de ő kicselezte, így Will maga landolt mellettem.

- Na, ennyi. Aki másnak vermet ás… - vigyorgott Belly, mellette Sam pedig hasonlóképpen kiröhögte urát.

Will ezalatt nyilván azért taposott a fejem, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz.

-Nee! Félek a lyukakban! – kiabálta, kétségbeesetten próbálva felmászni a sima falon. Hirtelen Matt törtetett ki idegesen a házból, gondolom, mert láthatta az ablakból, hogy Will megmutatná a gödrét Bellynek is. Nyilván Matt is tisztában van vele, hogy ez csak nekem jár.

- A jó büdös franc egyen meg Will, nem hiszem el, hogy… - káromkodott eszeveszetten, míg nem egy rossz mozdulat következtében ő is rám esett. Fene, pedig a kedvenc alsóm van rajtam.

Matt

-Hooááá! – hallatszott egyre messzebb az ordításom, ahogyan estem lefelé a lyukban. Valahogy teljesen úgy éreztem magam, mint valami transzvesztita Alice a nyúl üregében zuhanva. Aztán egyszer csak valami puhára érkeztem. 

- Jajj! – hallottam tompán a seggem alól Willt, majd Thomas fürtjeit pillantottam meg a lába között. Ezért ki fog nyírni a csajom…

- Mégis mi a szart műveltek? – hallottam Kat vérfagyasztó ordítását a felszínről. – Hogy az univerzum sötétje nyelne el titeket! Will! Mégis mit képzelsz, hogy kutat ásol a kertemben? Thomas, te pedig naivabb vagy, mint mikor Adam igent mondott arra a kérdésemre, hogy beszélhetünk-e! És Matt! Ne játszd itt nekem a kandúrt, MACSKA JANCSI!

Szavai következtében elszégyelltem magamat. Minimum egy kötelet kellett volna magammal hoznom. Vagy egy puskát. Az utóbbit távolról sem menekülés céljából.

-Gyerekek, nagyon jó ez a kis összejövetel itt, de ha rajtam múlik, én elslisszolnék, a házigazda elöl.

- És ezt mégis hogy tervezed? – kérdezte Will unottan Thomast, tudván, hogy nem sok hasznos ötletre számíthat tőle.

- Hát gondoltam áshatnál itt valami kiutat nekünk – hízelgett kedvesen Thomas, amiről eszembe jutott egy nagy poén, amit a rajztanárom mesélt nekünk.

- Hé, Thomas emlékszel, hogy Mr… - kezdtem volna felemlegetni, mikor is Belly közbeszólt.

- Ki ne mond! Nem bírom! – ordította, halkuló hangjából arra következtettem, elhagyta a helyszínt.

- Most nézd meg, elüldözted a vendégemet – szomorkodott Thomas, mire Willel egyszerre csaptuk pofán.

Evan

-Hát szerbusz, Evan! – mászott elő Thomas a szekrényből egy fúróval a kezében. Basszus, éppen Kat alsóneműjét szorongatom!

– Miért van nálad a bugyim? – kérdezte Thomas csodálkozva.

- Mi van? Egyáltalán mit csináltál te ott? – meredtem rá értetlenül a szekrényre mutatva, amit éppen lelakatolt.

- Ez a szerelmünk kulcsa! – szorította szívéhez a kulcsot, majd kidobta az ablakon, mit sem törődve velem.

- Miért van nálad fúró? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Mindig hordok magamnál. Miért, te nem?   - kérdezte, és úgy tűnt, még ő van ledöbbenve, de a válaszomat meg sem várva elrohant. Hirtelen mozogni kezdett a szekrény, mintha valami ki akart volna törni belőle.

- Ááá, mumus! Lupin!! Hol vagy, ha szükség van rád? – üvöltöttem az udvarra rohanva, miközben Kat vagy Thomas bugyiját szorongattam.

Sam

 Kb. fél órábatelt, mire kiszedtük a három vakondot a gödörből. Mindenki éhezett már, így hát harapnivaló után néztünk. Belly és Kat elszörnyedve tanulmányozták a diabetikus kajáimat, ellenben Adam és Evan igencsak kitörő lelkesedéssel rágcsálta a kölesgolyókat. Thomas és Matt felnyitottak egy-egy sört, míg Will csak a hűtőben turkált. A vacsora végezetével elkezdődött a vérre menő „ki hol aludjon” féle háború. Szó szerint.

-Áhh, ne ütögessél már! – jajdultam fel, mikor Evan a bőröndjét felemelve véletlen megütött.

 – Ez valami mánia, hogy állandóan az erőtöket fitogtatjátok? – érdeklődtem gúnyosan, de válaszra se méltattak, csak összeröhögtek Adammel.

-Na, jó, akkor ki akar kivel aludni? –tette fel a nagy kérdést Kat, de rögtön csendet is intett. – Két hely van lent, és öt fent. A kettest alul már Bellyék lefoglalták, tehát nem sok választási lehetőségetek maradt.

- Gyere Will, siessünk! – ragadtam meg a karját, de addigra már elszabadult a pokol.

Kat

- A szüleim szobája tabu! – állítottam meg az előre törtető Samet, aki maga után vonszolta a nyakig sáros Willt. Úgy tűnik nem voltam kellőképpen egyértelmű.

- A fönti öt helyen osztozkodjunk? – meredt rám Adam értetlenül.

- Aha. Sam, Evan, Will, te és én – bólintottam, hiszen ez eddig is evidens volt.

- És velem mi lesz? – lépett elő a jó ég tudja honnan odakerülő Thomas.

- Fenébe! Hát megint el kell ásnom – dünnyögte Will, leginkább magának, majd elmondása szerint elment kötelet keresni.

- Tied lehet ez a szép udvar – röhögte ki Thomast Matt, aki épp becuccolt a szobájukba.

- Úú, nézzétek mit találtam! – rontott be a szobába Evan, szájába három nyalókát tuszkolva, ami következtében a mondat sokkal inkább így hangzott „Úú, éhhéhekittaháham”

- Ne már! Adj nekem is! – vinnyogott Adam, mire Evan kihúzta az egyiket a szájából és szórakozottan a fiú felé nyújtotta.

Will

 Miközben a többiek azon veszekedtek, hogy aludjanak, én okos módon elsunnyogtam megint. Nekem úgy is lesz helyem, hiszen Sam mindenképpen elintézi, hogy együtt szunyáljunk. És mert felháborítóan jól nézek ki. Szóval hirtelen megpillantottam a pincét, aminek a lépcsőin az imént csúsztam le. Jellegzetes penészszag csapta meg az orrom, mire elfintorodtam. Lassan csikordulva nyílt ki az ajtó, én pedig elámultam. Fényességet láttam, mintha valami szent helyre tértem volna be. Aztán feltűnt, hogy csak valaki égve hagyta a villanyt. Azt hiszem megtaláltam az éléskamrát! Gonoszan elvigyorodtam, aztán nekiálltam átrendezni az egész helyiséget. Fogtam a dinnyét, és ráhúztam egy sapkát, majd egy régi kabátot akasztottam alá, mintha ott állna valaki az ajtó mellett. Ördögi tervem végezetével elégedetten fordultam meg, majd egy pókot látván, sikoltozva kirohantam.

Evan

 William sikoltozása rángatott ki a gondolataim közül.

-Mi van veled ember? – bámultam rá csodálkozva. Először rám nézett, aztán abba az irányba, amerről jött. Majd újra rám.

- Semmi – felelte végül, és eltűnt.

Sam, Adam és én követtük Katet az emeletre, alvóhelyünk helyszínének irányába. Amint felértünk, Adam levetette magát a közvetlenül Kat ágya melletti fekhelyre. Sam meg én is választottunk egy-egy ágyat, kényelmesen elhelyezkedve.

-És Will? – érdeklődött Sam, a barátja helye felöl, mire Kat gonosz vigyorra húzta a száját.

- Elszámoltam magam. Csak az a kiságy maradt – mutatott a leginkább egy bölcsőre hasonlító alvóhelyre.

- Nekem mindegy – vont vállat Sam, Will pedig egy szál alsóban, hirtelen megjelent mellettünk.

- Hé, Sam! Dobj már egy gatyát, eltűnt az enyém – majd meg sem nézve, mit nyújtott át neki a lány, felhúzta a rózsaszín, szívecskés csőnadrágot.

Belly

 Mikor a rettenthetetlen ötös végre felfelé csörtetett a lépcsőn, fáradtan dőltem el az ágyon. Tudtam, hogy erőt próbáló lesz ezt a sok hülyét kordában tartani, de azt nem hittem, hogy ennyire. Éreztem, amint a matrac másik fele lesüllyed. Matt huppant le mellém, karját átvetve a vállamon. Lassan kinyitottam a szemem, hogy rámosolyogjak, majd felsikoltottam.

-Helloka, Bells! Mizu? – emelgette a szemöldökét vigyorogva Will. Ahogy lefele siklott a tekintetem, megpillantottam, hogy nincsen rajta felső, csak egy szál eléggé nőies szabású, rózsaszín gatyában virít. Persze ekkor már fél méterrel az ágy mellettem álltam. Nyílt az ajtó és Matt lépett be rajta, mit sem sejtve. Szintén félmeztelenül, egy fekete háromnegyedes gatyában. Vizes hajáról még csöpögött a víz, a cseppek végigcsorogtak az állán, hogy aztán kockás hasán folytassák az útjukat…

- Mi a francos fenét keresel az ágyunkban? – kiabált, kizökkentve ezzel a gondolataimból.

- Ajj, hagyjál már élni! – fordult át a hasára Will nyöszörögve. Túl jól érezte magát az ágyunkban. Hirtelen egy puffanást hallottunk a fejünk fölött. Úgy tűnik a többiek sem unatkoztak.

Adam

Éppen az ágyakat rendezgettük, mikor Will és Thomas jelent meg, pár ruhával a kezükben.

-Adam, tesó, gyere! – vigyorogtak eszelősen, majd elvágtattak, én meg utánuk eredtem.

Pár perccel később mindhárman valami minipólóban álltunk, amelyből kilátszódott kockás hasunk. Persze én néztem ki a legjobban.

- Ezt mégis hogy képzelitek? – csattant fel Kat meglátva minket és azt kívántam bár rajta is hasonló ruha lenne. Vagy nem lenne.

- Kérsz te is? – nyújtotta Thomas ártatlanul Kat egyik pólóját a lány felé.

- Ez az enyém, te hülye! – dünnyögte Kat, de látszott rajta, mindjárt elröhögi magát.

- Ha nem, hát nem. – vont vállat Thomas. – Elrakom a többi cuccom közé.

- Ember, milyen cuccok? – meredtünk rá egyszerre Willel, Thomas meg csak vállat vont.

- Amiket nekem adtatok.