Legelső történet (Part II.)

Kell neki egy cím.

Jó.

Part I., mert azért mégis egy szövevényes történet közepén vagyunk.

A

- VÁÁH! – hallatszott az ablak felől egy ordítás, melyet egy fényrobbanás kísért. Mindenki lebukott az asztalok alá, majd pár perccel később lassan felemelkedtek.

- Hiányoztam? – jelent meg a kitört ablak maradványain Kat, és a hogy a többiek végigmérték, látták, hogy tiszta vér, valamint homlokán fejpántot visel.

Észrevették azt is, hogy Thomas hátán ül, szárnyainak tövében, kezében gyeplőt tart, a másikban pedig ostort, amolyan szuperhős pozícióban.

- Miért vagy csupa vér? – szörnyülködött a késen verekedő két fiú.

- Én is az vagyok… - dünnyögte Will sértetten.

- Ja, de az kit érdekel? – vont vállat Belly, majd ő is Kat felé fordult.

- Áh, ez csak szamóca dzsem! – nyalta le egyik ujját a lány. – Gondoltam elugrok Csodaországba, ha már kaptam egy fuvart – vigyorgott le Thomasra Kat.

- Nem is raboltak el!? Minek adtam a kést, akkor? – képedt el Adam.

- Jaaj, a sebem – sajnáltatta magát hangosan Will, hátha rá is figyel valaki.

- Katy, már vártalak – mosolygott Evan.

- Az jó, én is vártam magam – örült magának Kat.

- Nagyon fááj, csííp – nyöszörgött tovább Will a földet csapkodva, de senkise tekintett rá.

- Honnan van szárnyad? – méregette Adam kíváncsian Thomas végtagjait, aki csak lassan csapkodva velük szavalni kezdett.

- Réges-régen, mikor még éltem,

Volt valami, amitől féltem,

Ezért a Démont felkerestem,

Hogy segítsen nekem.

Ő rögtön meg is tette,

Így lettem én szárnyas kecske.

És mindennek igaznak kell lennie,

Mivel, hogy rímel.

- Hú, a felénél lemaradtam, de azért szép volt – vallotta Adam pár szótlan másodpercet követően.

- Nincs miért szégyenkezned, már megszoktuk – mosolygott rá édesen Kat.

- De vicces itt valaki – vágott rá egy pofát Adam.

- Fúj – szólalt meg Belly. – Ez itt van! Nem bírom – motyogta, mikor leesett neki, hogy Thomas visszatért. – Egyszerűen nem bírom ezt a valamit – méltatlankodott.

- Én, sem bírlak – vágyott vissza Thomas, de kapott a pofájára Kattől.

- A valami nem pofázik be a barátnőnek!

- Hé, ez állatkínzás! – ugrott fel Sam drámaian.

- Meghalok – suttogta Will elveszítve az utolsó vele foglalkozó embert is.

- Kösz, basszus – vágta oda Samnek Thomas, valamiért sérelmezve az „állat” kifejezést, majd ledobta a hátáról Katet. Adam rohant, hogy elkapja; kinyújtotta kezeit felé, de a lány telibe a fetrengő Willre zuhant, aki ezzel végleg kilehelte a lelkét… Helyett a reggelijét.

- Nee mááár – ugrott félre Kat, véletlenül meglökve Evant, aki ennek következtében ráesett Samre, aki belekapaszkodott Bellybe, ő azonban háton lökte Adamet, aki így elvesztve az egyensúlyát megbotlott és egy fordulattal hátraesett. Mivel az egész társaság csodával határos módon Will köré esett, ő büszke fejjel konstatálta a helyzetet.

- Aúú – nyögött Belly.

- Menj már innen, hallod? – méltatlankodott Sam, majd Evan arcába könyökölt.

- Jaj, már – lépett oda segíteni Kat, de Will lábában megbotolva ráesett a még mindig háton fetrengő Adamre.

- Szia – mosolygott a lányra, majd mindketten felkapták a fejüket és Thomasra néztek, akinek szárnya beakadt a lámpába és Bellyn landolt.

- Hagy-jál te i-zéé – kezdte el ütlegelni szegény fiút (vagy ahhoz hasonló valamit), feléjük pedig éppen Will igyekezett.

- Majd én, megmentelek!!! – S bár gyorsan mászott, mégis lemaradt. Ross Lynch felkapta Bellyt, majd ölében tartva kilépett az emberi halom alól.

- Itt vagyok érted, Mrs. Lynch, megyünk pizzázni? – kérdezte, mire Belly elvörösödött vörösödve. (Hm).

- Mikor lesz az esküvő? – kérdezte Kat boldogan.

- Legyen most! – vágta rá Ross önfeledten.

- Én ezt nem engedhetem! – kiáltotta Will bőszen, próbálva feltápászkodni.

- Jaj, omg, mi a problémád? – nézett rá Kat unottan.

- Most nézzetek rám. Még a fehér ingem sincs rajtam. Plusz véres vagyok, mint marhacomb a hentesboltban. Egy tanú nem nézhet így ki!

- Miről beszélsz? – nézett rá furcsán Belly.

- Elmész te a fenébe! Mit képzelsz, mióta lettél te a tanú? – kötött bele rögtön Kat, és kezdett kissé minden összezavarodni.

- Nem veheted el őt, én, szeretlek téged! – lépett Rosshoz Thomas, e vallomásával mindenkit meglepve. Illetve csak egy személyt.

- Te langyi vagy? – nézett rá döbbenten Kat, majd fejpántjával kipenderítette az identitászavaros izét az ablakon.

- Menj nyugodtan utána! – vont vállat Belly Rosst bámulva, mire a srác szomorúan eloldalgott.

- NEEEEM – ébredt fel erősen zihálva Belly és a következő pillanatban a földön landolt.

- Aúú, héé – kiáltott fel méltatlankodva az ágya mellett lévő matracról Kat.

- Te jó ég. Nem fogod el hinni, hogy mit… - ám Belly nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen Thomas lépett be a szobába, egérfüles hajpánttal a fején, egy meleg szendvics darabot rágcsálva. A lányok értetlenül egymásra néztek, majd a fiúra, majd megint egymásra.

- Kérlek, a jövőben ne engedd, hogy nálam tartsunk bulit – nézett Belly rezzenéstelen arccal barátnőjére, aki elröhögte magát, majd megdobta az éppen dobozokba pakolászó Thomast. Valóságos álom volt, nem? 

_____________________________________________-

Na, hát végül is ez mégsem történt meg, megesik ha parákat álmodunk! Bár általában a valóságból egy-egy elemet kiragadva...;)

Hamarosan új történet indul, részletek később! 

xxx B&A

Festészet meg minden...

Sam

- Menj már innen, Thomas! Nem hiszem el, hogy nem bírsz magaddal! Megmondtam, hogy nem lehetsz a múzsám – kiáltottam mérgesen a vászon másik oldalán tartózkodó idiótára.

- De azt mondtad, hogy egy múzsa szépsége inspirál, hogy valami csodásat alkoss – mondta Thomas feltartva a kezét, mintha csak szavalna.

- Pontosan. Ezért sem értem, hogy miért vagy még itt – felelt helyettem Kat elterpeszkedve a kanapén, majd unottan lapozott egyet a kezében tartott képregényben. Mire Thomas reagálhatott volna burkolt sértésére valami „köszönöm a bókot” pirulással, Belly is megjelent a stúdióban egy nyalókával a szájában.

- Mi van Sam, nem tetszik a modelled? – mérte fel rögtön a helyzetet, avagy Thomast, ahogy csípőre tett kézzel pózol és engem amint idegbajosan hadonászok az ecsetemmel.

- Még kérdezed? Nekem valaki inspiráló, karizmatikus és mindenekelőtt esztétikus kell – soroltam elgondolkozva.

- Csak nem engem kerestek? – lépett be Will pólója társaságát mellőzve. Ezen már képtelenség lett volt meglepődni. Meg nem mintha zavart volna…

- Na, ez kellett – nézett fel Belly unottan, aztán visszanézett Willre. Majd újra a plafonra.

 – Adam, mond már el, mégis miért fetrengsz az egyik tetőgerendán? – Erre mindenki meglepetten felfelé kapta a fejét.

- Hőőő – fejeztem ki nemtetszésem, mert azért mégis egy műteremben vagyunk.

- Mi, én? Csak erősítek.  – mászott le óvatosan, úgy, hogy most már csak a kezeivel kapaszkodott a gerendán.

- És miért pont itt? – húzta össze Kat a szemét fel-le követve a mozgását.

- Úgy volt, hogy itt találkozunk, nem? Akkor meg minek menjek máshová? – értetlenkedett Adam, majd pár húzódzkodást követően ténylegesen lemászott hozzánk.

- Meddig kell még így állnom? – nyűgösködött Thomas sóhajtva még mindig a „gondolkodó” pózban, amit az imént vett fel.

- Még egy kicsit – vigyorgott rá Will, mire Thomas megértően bólintott. Sosem tanul… Hirtelen megszólalt az Oroszlánkirályból ismert „Érzem már a szív szavát” nevezető dalocska, mire kérdőn néztünk körbe.

- Hello, na mikor jössz? – szólt bele Belly a telefonba és látva elképedt fejünket, azt tátogta, hogy „Matt az”.

-  Hogy s mint van Szimba? – kérdezte komisz mosollyal a száján Kat barátnőjétől, mire a fiúkból kitört a röhögés.

- Nyan cat mond mit? – vágott vissza Belly, de ő is nevetve. – Egyébként Matt állította be, nem én – tette fel a kezét védekezően.

- Aha, akkor most térjünk vissza az én gondomra! Még mindig nincs modellem – csettintgettem unottan.

- Hát mért nem szóltál előbb? – húzta ki magát Adam és Thomas mellé lépett.

- Már vártam, hogy megszólalj – vigyorgott Kat a szemét forgatva, még mindig a kanapén fetrengve.

- Ohó, csak nem? – húzogatta a szemöldökét Adam és inkább otthagyva előbbi társaságát, leült a kanapéra. Illetve Katre, aki erre elkezdett rá fújolni. Mármint úgy, mint ahogy a macskák szokták. Érdekes volt.

- Ugyan, Sam mindketten tudjuk, hogy kire gondoltál elsőre – kacsintgatott rám a barátom eszeveszetten, mire a homlokomra csaptam.

- Na, ugye – bólintott elégedetten Will és most ő állt a festőállvány elé.

- Evan, kész vagy már basszus? – kiáltottam el magam vele egy időben.

- Egy pillanaaat! – hallatszott a fal túloldaláról.

- Volt valakinek bármi fogalma arról, hogy itt van? – nézett ránk Belly faarccal.

- Most, hogy mondod. Mintha valaki motyogott volna, hogy „segítség, embereek”, de azt hittem csak a fantáziám – ütögette mutatóujjával az állát Kat.

- Ja, én is hallottam, hogy „Adaam, gyereee”, de azt gondoltam csak a tériszony miatt van – vonogatta a vállát a fiú.

- Hogy tessék? – néztem rá döbbenten. Azt hitte, a padló hívogatja, vagy mi? Töprengtem volna még egy darabig, de nem folytathattam a gondolatmenetem. Ugyanis ekkor kicsapódott a műteremből nyíló kis raktárszoba ajtaja és Evan lépett ki rajta emelt fővel. Érkeztükre Belly oda sem nézve benyomott a telefonján valami nyálas számot. Evan hosszú, fehér tógát viselt, fején pedig aranyszínű babérkoszorú virított. Mögötte Thomas fogott egy kis kosárkát és fehér virágszirmokat szórt önfeledten. Mindenki megkövülten állt. Jobbra Kat és Adam, balra pedig Will és Belly. Én meg középen hátul a vászon mellett.

- Ő... Amikor azt mondtad elkésem, nem mondtad, hogy pontosan miről is… - hallatszott Matt döbbent hangja az ajtóból. – Ki a szerencsés? – nézett Evanre rezzenéstelen arccal.

- Pfff – tört ki Katből és Bellyből egyszerre a nevetés, és én sem bírtam tovább, inkább leültem a székre.

- Most mit nevettek? Elrontjátok a pillanatot!! – dobálta őket Thomas mérgesen, mire a két lány már a földön fetrengett, eközben pedig Will irigykedve méregette Evan fejdíszét.

- Hát tesóm, nem vagy semmi – veregette meg a vállát Adam vigyorogva.

- Valaki kikapcsolná a zenét? – nézett hátra Evan jelentőségteljesen és kérése meghallgatásra talált Matt személyében.

- Amúgy, most komolyan. Mi lesz ebből, csendélet? – nézet rám Matt kérdőn, miközben felszedte a még mindig a földön hempergő barátnőjét és átölelte a derekát.

- Nem is olyan rossz ötlet – nézett a többiekre Will elgondolkodva.  – Én ide állnék, így, ti meg körém. A kezetek felfelé mutatna irányomba, kiemelve a kockás hasam és aztán…

- Na, neem – fúrta Matt vállába a fejét Belly.

- Hé, akkor már az én hasamat is emeljük ki – kapta le a pólóját Adam felháborodva.

- Már megint nekem akarnak imponálni – motyogta Thomas a szemét törölgetve.

- Adam, vegyél fel valamit, most komolyan – fogta a fejét Kat röhögve.

- Oké – szedett fel Evan a földről valami anyagot és barátja vállára csavarta, mialatt Adam bőszen tiltakozott.

- Tudod mit, maradj így, köszi – változtatta meg a véleményét Kat egy pillanat alatt és már szedte is elő a telóját.

- Éhes vagyok – nézett fel Belly Mattre kiskutya szemekkel.

- Akkor egyél – vigyorgott rá a fiú. Még egy darabig meredtek így egymásra, aztán Matt felsóhajtott.

- Megyünk kajálni – mondta és Belly elégedetten bólintott.

- Éhes vagyok – nézett Mattre nagyra meresztett szemekkel Thomas mellettük, mire Matt felröhögött.

- Najó, nektek hála teljesen elment az összes ihletem. Egy hétre. Máskor figyelmeztessetek, hogy nem csinálunk ebből programot! – dobtam le az ecsetemet.

- Ugyan, ugyan. Szerintem rendkívül inspirálóak vagyunk – mondta Kat vigyorogva.

- Ne aggódj, még lesz alkalmad lefesteni – nézett rám Evan békítően, mire lemondóan bólintottam.

- Na, gyere, meghívunk egy sült krumplira – szólt oda nekem Adam kedvesen.

- Miért pont sült krumpli? – kérdezte Belly gyanakodva.

- Az a legolcsóbb, nem? – vonogatta a vállát Adam.

- Tuskó! – vágta karon Kat, de persze mindenki felröhögött.

- Rólam meg bármikor készíthetsz bármit – nézet rám Will és egy megnyugtatónak szánt puszit nyomott az arcomra, miközben kifelé indult a teremből.

- Olyan segítőkész vagy – kezdte nyomban fűzögetni Thomas, mikor Will mellé ért. Sóhajtottam és mosolyogva megráztam a fejem. Idióták.

Bónusz:

Amikor végre megértették Willel, hogy nem mehet ki félmeztelenül az utcára. ;)

xxx. A&B

Awards

Ügyeskedtünk, köszönjük szépen!

Legelső történet (Part I.)

Sziasztok Srácok!!
A következő történet a legeslegelső gyöngyszem a kódexből! Tatatataaaam

Hozzá kell tennünk, hogy a sztori tartalmaz obszcén kifejezéseket és nem átallunk kitenni egy 12-es karikát sem. Igen nos enyhén morbid lett. Kellemes olvasást!
(( igen, ez a mű eredeti, original címe))                                           xoxo B&A

A

Kell neki egy cím.

Jó.

Amikor azt mondták nem lesz suli, azt hittük TÉNYLEG nem lesz. Hát rosszul hittük, mert mikor beléptünk a terem ajtaján, leesett az állunk.

-Mi a franc?  - ordított fel Belly, majd egy jól irányzott mozdulattal átesett az előtte heverő Katen. A lány a hátán fekve édesen aludt, ahogy a teremben hasonlóképpen mindenki más is.

- Hé! – bökdösött végig egyenként mindenkit Belly, de teljesen eredménytelenül.

- Halló! – unta meg a dolgot, egy erőteljeset rúgva Katbe.

- Meghalunk. Nem. FUTÁÁS! – ugrott fel a lány egy pillanat alatt.

- Te be vagy szívva? – nézett rá elképedve barátnője. – Illetve, ti mind be vagytok szívva? – bámult körbe értetlenkedve Belly.

- Ne – heem – rázták a fejüket hevesen a többiek, majd a következő pillanatban Kat odaugrott mellé és nyakon szúrta a mellette álló Willt.

- Végre elintéztelek! – törölgette Kat elégedetten a kézfejét.

- Na, jó, megértem, ha nem bírsz, de azt hittem javult egy kicsit a kapcsolatunk az utóbbi időben – húzta ki a nyakából a kést Will.

- Hát rosszul hitted.  Ő az enyém – lépett oda Evan Katre mutatva, majd fogta a kést és visszaszúrta Willbe.

- Azt hiszem, ez azért túlzás. – ingatta Kat a fejét faarccal, miközben Sam rázkódó vállal sírt kedvese megszurkált teste felett. Evan csak vállat vont, majd Katet a kezénél megragadva elhúzta onnan.

- Csak szerintem siklunk túl könnyen el a tényen, mi szerint az utóbbi egy percben kétszer szúrtunk le valakit? Na, nem mintha zavarna – vont vállat vigyorogva Belly.

- Ez az, gyerünk! Döfj egy kést a szívembe is – nézett rá drámaian Will, majd kivágta a kést az ablakon.

- Nee! Azt Adamtől kaptam!  - vetette utána magát Evan, Kat pedig a szemét forgatta az említett név hallatán, majd előhúzott egy másik kést a pólója alól.

- Hé! – fogta fel Belly Will szavait időközben. – Neked van szíved? Úgy értetted, hogy az a lyuk a bordáid között, ahol a szívednek kéne lennie, nem?

- Nincs is neki. Eladta az ördögnek – szólt oda félvállról Kat.

- Hali, ezt ki ejtette le? – toppant be az ajtón Adam egy késsel a fejében.

- Ilyen nincs, ez mit keres itt? – méltatlankodott Kat és Belly egy időben.

- Tudom, hogy szerettek, nem kell mondani – vigyorodott el Adam nagyképűen.

- Az jó, mert amúgy nem mondanánk ilyet – vágott egy pofát Kat, majd kiöltötte nyelvét a fiúra.

- Ja, nem szoktunk hazudni – helyeselt hevesen bólogatva Belly, de Adam szó nélkül hagyta, csak mosolyogva figyelte a két lányt. Illetve inkább csak az egyiket.

- Hol a francba’ van a késem? – ugrott be hirtelen az ablakon Evan üres kézzel, mérgesen.

- Ja, azt megtaláltam, tesó! – mutatott a fejére elégedetten Adam.

- És mi lenne, ha mondjuk, véletlenül kivennéd a fejedből, mert hamarosan elvérzel. Illetve elvéreznél, de mégsem, ugyanis a Démonvilágban lehetetlen az ilyesmi. Ha valaki nem tudta volna, ostoba kis barátaim – mondta Sam mosolyt erőltetve az arcára.

- Szóval szerinted ostoba vagyok? – ragadta meg a lényeget Will, majd a pólóját lekapva a kockáira mutatott. – Szerinted ostoba lennék?

- Igen! - vágta rá egyszerre Kat és Belly összenézve.

- Helló – helló, fiatalok! – libbent be vörös szárnyakkal, két kis szarvacskával Thomas.

- Mi a szar? – bámult rá egyszerre mindenki, mivel a fiú tütüben érkezett. Minden féle előzmény nélkül felkapta Katet és elszállt vele az irányba, ahonnan jött. Az utolsó pillanatban Adam kikapta a kést a fejéből és Katnek nyújtotta.

- Ezt vidd magaddal. Hogy ne felejts el. Sohasem!

- Köszönöm. Tényleg. Annyira jól esik a törődésed! – nézett mélyen a szemébe Kat, mire Adam büszkén elvigyorodott.

 – NA, MENJ A FENÉBE, MÉGIS MIT GONDOLTÁL? FIÚ VAGY, NEM?! AKKOR ÖRÜLNÉK, HA MEGMENTENÉD A KICSESZETT HÁTSÓ FELEM! – ordított teljes önkívületben Kat.

- Ez kész. És még el is repül vele – röhögött sírva Belly, majd szavaihoz hűen el is repültek.

- Nee! – ordított fel Will, Sam pedig értetlenkedve fordult felé.

- Máris hiányzik?

- Francokat. Fáj a sebem – hüppögött Will, majd Evanra nézett.

- Tervezel ma még szurkálni?

- Egy random repülő senki elrabolta, és még egy olyat se basz oda, hogy „viszlát”? – motyogott magában idegesen Evan, majd Willre bámulva visszakérdezett. – Mi van?

- Semmi, hagyjuk.  – forgatta a szemét Will, majd Bellyhez fordult. – Ne félj, én majd megvédelek, ha téged is elakarnának rabolni.

- Szerintem meg Én védelek majd meg inkább téged… - nézett végig Belly a földön vonagló Willen, majd a fiúk felé fordult. – Nem akarjátok megmenteni Katet?

- Ömm…

- Hümm…

- Nem! – vágta rá Will egyből, mire Evan a torkához szorította a kést.

- Honnan van neked késed? – nyekkent egyet Will, mire mindenki kíváncsian várta a választ.

- Kat adta, hogy ne felejtsem el – magyarázta a fiú.

- Akkor előbb mi volt az a hiszti, hogy el se köszönt? – érdeklődött Belly.

- Mi a szar?? – döbbent le teljesen Adam, majd Evannak ugrott. – Akkor én minek adtam neki a késemet, ha már volt nála egy?

- Azért, mert te egy idióta vagy, és szánalmas módon ezzel akartad közölni, hogy törődsz vele. – forgatta a szemét karba tett kézzel Belly.

- VÁÁH! – hallottak egy velőtrázó ordítást…

to be continued.

Karácsonyos

THello Mindenki!T

Először is Kellemes Ünnepeket kívánunk mindenkinek egy nagy öleléssel! \o/
Másodszor pedig, fogadjátok szeretettel ezt a karácsonyi "barátság-kódex" videót, amiből megsejthetitek, hogy mi is történt a srácokkal a családjaikkal való ünneplések után.
Mivel nincs feltüntetve hogy ki kicsoda, itt egy gyors névsor, a srácok feltűnési sorrendjében.

Thomas, Belly, Will, Kat, Sam, Adam, Matt és végül Evan.

xxx A.

Mátrában

A két lány, Will és Evan kalandja a Mátrában

Õ

- Go, Will, go, go! - énekelgetett Thomas az autóban, majd hirtelen elhallgatott.

- Na, mi van, vége a műsornak? - érdeklődött Kat mellőle, Thomas pedig megrázta a fejét.

- My heart Will go on! - költötte át frappánsan a szöveget, a Titanic ismert zenéjére.

- Ez hülye! - röhögött fel Belly, majd kíváncsian Willre pillantott, ő hogy éli meg a helyzetet.

- Next Tho mee - énekelte rá a fiú válaszként Emily Sandé Next to me- jét, mire mindenkiből kitört a nevetés.

- Ott vagyunk már? - szólt bele az énekpárbajba Evan.

- Már mindjárt. - intette le Will szabad jobbjával, majd eltekerve a kormányt bevett egy éles kanyart.

- És most? Ott vagyunk már? - pattogott türelmetlenül Evan, teljesen átvéve Thomas személyiségét, aki jelen pillanati csöndes viselkedésével pont Evanre emlékeztetett.

- Ti lelket cseréltetek? - tűnt fel Katnek is a furcsaság.

- Bellsnek nincs lelke. - csillogtatta meg újonnan szerzett irodalomtudását Will, miszerint a vörös hajúaknak boszorkányság végett nincs lelkük.

- Lélek. Milyen szép szó ez. Lélek. - filozofált a hátsó ülésen Evan, mellette Thomas magában kuncogott.

- Baszki, ez nagyon fura! - tűnt fel végre Willnek is, hogy valami nem stimmel.
Will lelassított, majd megállt az erdő mellett futó út mentén kocsijával. A többiek kiszálltak és kivették a cuccokat a csomagtartóból. Will megnyomta a slusszkulcsot, majd egy pittyegő hangot követően bezáródott a kocsi.
- Indulás, emberek - szólal fel Belly, és sorban követte őt Kat, Evan és a többi.
Már egy ideje mentek, egyre beljebb és beljebb az erdőben. A nap már rég lement.

- Annyira, kurvára sötét van! - hallatszott valahonnan Will mérgelődő hangja.

- Csak nem félsz, kicsi fiú? - gúnyolódott Kat kicsit elmélyítve a hangját, hogy a frászt hozza a fiúra.

- Meg szép, hogy nem - mentegetőzött Will, de azért még hozzátette.

- Egy erdőben vagyunk. Eltévedtünk.

- Ki mondta, hogy eltévedtünk? - kapta erre már fel a fejét a sor elején haladó Belly.

- Én. - vágta rá a fiú.

- És megosztanád velem, hogy ezt mégis honnan vetted? - érdeklődött Belly, Will pedig - aki a sort zárta a nyavalygásos műsorai végett - előre tört.

- Na, mond meg hol vagyunk! - érte be Bellyt, aki a túravezető szerepében tetszelgett az élen.

- Itt. - felelte frappánsan a lány, majd megborzongott.

- Fázol? - enyhült meg Will tekintete egy pillanatra.

- Nem, csak átfutott rajtam egy érzés.

- Miféle érzés?

- Láttam egy filmet, ami pontosan így kezdődött...

- És mi lett a vége? - örvendezett Will a jó sztorira várva.

- Mindenki meghalt. Horror volt. - kacsintott Belly, bár ezt a fiú nem láthatta, így hát komolyan vette.

- Ah! - sikkantott fel, majd Belly hátára ugrott, ott keresve menedéket.

- Szerinted mégis mit csinálnak? - ámult Kat, aki macskaképességeinek köszönhetően látta a sötétben történteket.

- Nem igazán látom. - mondta a mellette haladó Evan. Kezeit zsebébe süllyesztette, és egyenletesen lépkedett a lány mellett.

- Will Bellyn csimpaszkodik - kommentálta az eseményeket Kat vigyorogva.

- Már megint? – nevetett fel Evan, a lány pedig csak gúnyosan tovább mosolygott majd körbefonta a karját. Evan bár nem látta, de érezte a mozdulatát, lekapta szürke pulcsiját és szó nélkül ráadta a lányra.

- Köszönöm. - mosolygott rá Kat, titkon egy pillanatig beszippantva a fiú illatát

 - Szálljál mar le rólam!! - próbálta lerázni Belly Willt a hátáról, de a fiú hajthatatlannak bizonyult.

- Fáj? - kérdezte Will, de Belly csak a fejét rázta.

- Ha nem fáj, akkor maradok.

- Én is felugorhatok egy fuvarra? - vigyorgott Evan Katre, aki olyan "ezt te se gondolhatod komolyan" fejet vágott.

- Jól van, inkább vigyél te engem! - állt meg karba font kézzel, minek következtében a fiú is megtorpant.

- Komoly? - fürkészett összehúzott szemekkel a lány lehetséges helyzetének irányába.

- Aha. Elfáradtam. - hazudta Kat frappánsan, Evan pedig lépett egyet felé. Kezeit továbbra is lazán a zsebeibe rejtette, hosszú ujjú pólója eltakarta izmos karjait.

- Mit is nyerek én ezzel? - érdeklődött komoly fejjel, de hangja arról árulkodott, hogy jól szórakozik.

- Ne mondd nekem, hogy nem jársz jól azzal, hogy vihetsz. - incselkedett Kat játékosan, Evan pedig inkább nem kommentálva a hozzászólását, csöndben adott neki igazat. Még közelebb lépett, és a következő pillanatban már Kat a nyaka köré fonta karjait, dereka köré pedig a lábait, így csüngve rajta.

- Nehogy leess! - billentette meg szándékosan a lányt Evan, Kat pedig nevetve püfölte a hátát.

- Evan? - szólalt meg kis idő elteltével Kat.

- Hm? - kérdezett vissza szórakozottan a fiú.

- Evan!

- Igen?

- Hova lett Belly? - pánikolt egy csöppet Kat, hiszen elvileg a barátnője tudta csak a jó irányt.

- Will is eltűnt. - dünnyögött Evan, tudván, hogy Katet ez lényegesen kevésbé izgatja.

- Ez eléggé kellemetlen. - váltott hirtelen full lazára Kat, de Evan érezte, hogy kezei szorosabban kulcsolódnak köré.

- Az. - vágta rá, mert szerette volna, ha a lány úgy érzi nincs mitől félnie, de mégsem tűnteti fel gyengének.

- Akkor majd én megmondom neked a helyes irányt!

- Tudod te, mire vállalkoztál? - nevetett Kat.

- Nem én! - szalutált Evan egy pillanatra elengedve egyik kezével a lány lábát.

*eközben*

- Bassza meg, Will! - káromkodott Belly röhögve, miután mindketten eldőltek oldalra, beborulva a bokrok közé, legördülve pár métert a kis dombon.

- Jól vagy, Bells? - érdeklődött Will a földön fetrengve.

- Persze. - vont vállat a lány, éppen a fenekét leporolva.

- Az jó. - bólogatott Will viszonylag elégedetten, de továbbra sem állt fel.

- Mi lesz? Te itt alszol? - kérdezte Belly a fiút, mivel, hogy az nem követte őt útján.

- Meglehet. - jött a válasz.

- És mégis milyen indokkal?

- Kiszakadt a gatyám. - vallotta be a fiú nagyokat pironkodva, amit szerencséjére elfedett a sötétség.

- Hol?

- Azt nem akarod tudni.

- Dehogynem.

- Hátul. - suttogta Will bizalmasan, mintha amúgy bárki is meghalhatná ott, az erdő közepén.

- És nagyon? - fintorgott Belly hátrálva pár lepést.

- Szerinted azért üldögélek a kaszás erdejében ilyen halált megvető nyugalommal, mert van egy kis karcolás a nadrágomon?! - fakadt ki Will, Belly pedig csak röhögött.

- Gyere már! Sötét van, és ígérem, nem fogok odanézni - alkudozott páratlan érveket felsorakoztatva a lány.

_____________________________________________________________________

Újabb betekintést kaphattatok, mi történt a srácokkal azon a bizonyos nyári szüneten, mikor megismerték egymást.:D Ki kell még emelnünk, hogy ebben az időben Kat és Adam nagyon távol kerültek egymástól egy bizonyos dolog miatt, ami később majd ki fog derülni.

És hogy mi lett Will egyik kedvenc gatyájával? Nos többé már nem volt hajlandó fölvenni...

Mikulás különkiadás

Télapó itt van, hó a subája…

TTT

December 5-e este volt, és bár nem esett a hó, Thomas percenként odaszaladt az ablakhoz és izgatottan, kissé összeráncolt szemöldökkel fürkészte az eget. Felhős lehetett az idő, mert a csillagok nem látszottak és az utcai lámpákkal megvilágított tér a köd miatt kissé homályosnak tűnt. Tehát konkrétan semmi nem volt, amit nézni lehetett.

- Ajj, ilyen időben még az is lehet, hogy ide sem talál – suttogta gondterhelten a fiú és vékony alakját csak az éjjeli szekrényén lévő kislámpa fénye világította meg. Mondhatnánk, hogy pattogott a tűz a kandallóban, varázslatos hangulatot varázsolva a szobába, de mivel a központi fűtés radiátora sem működött, így inkább ne állítsunk valótlant.

Thomas ránézett a telefonja órájára, de mivel csak a digitális percmutató változott, megelégelte a tétlen várakozást és megnyomta a hívásgombot.

- Haló Thomas! – szólt bele Kat a telefonba kissé értetlenül.

- Én ezt nem hiszem el! Már rég sötét van és még mindig nincs itt!! – csapott bele a közepébe Thomas kétségbeesetten.

- Micsoda? Várj, kihangosítalak – mondta a lány és egy pittyegő hangot követően Belly is bekapcsolódott a beszélgetésbe.

– Na, szóval kinek kéne itt lennie? – folytatta tovább a társalgást Kat nyugodtan.

- Hogy kinek? Még kérdezed?! Csalódtam benned Kat! Nagyon. Azt hittem te számon tartod az ilyen fontos dolgokat… - hallatszott Thomas csalódottsággal és szemrehányással teli hangja.

- Óóó várjunk csak!! - szólt közbe Belly. – A kéményeseket várod, mi?

- Ú, tényleg, hozzánk is jött, hogy ellenőrizze a csöveket meg minden – csevegett Kat teljesen figyelmen kívül hagyva az alaptémát. Vagyis Thomas problémáját.

- Hé, hahó!! Még mindig itt vagyok!! Nem igaz, hogy nem tudjátok! Ma jön a Mikiii!!

- Az egér? – kérdezte Kat döbbenten.

- Ez most valami álnév Willre? – gondolkodott Belly.

Egy hangos csattanás hallatszott. Thomas unottan a homlokára csapott. Ilyen sem volt még…

- A Mikulás bácsi! Ma jön el hozzám!! Mindig meglátogatott egészen ifjú koromtól kezdve... És képzeljétek kaptam tőle ajándékot is! Azokat a szép piros botokat évről évre őrzöm – közölte büszkén a fiú.

- Jaaa. Ööö, és most azt mondod… – kezdte Kat.
- ..hogy még nem érkezett meg? – fejezte be Belly.

- Pontosan. Hova figyeltetek eddig? – méltatlankodott Thomas. – Itt lesem már mióta, hogy jöjjön a szánkójával meg a négy szarvassal repkedve az égből.

- Négy szarvas? Thomas, te mi az istenről beszélsz? – képedt el Belly.

- Hát nem úgy van a dalban? Néégy szarvas húúztaa, száán repítette – kezdte énekelni Thomas meglehetősen hamisan.

- Az kettő. Két szarvas húúzta – énekelte ki már jóval tisztában Kat.

- Jó, tökmindegy. Úgysincs itt egy sem – sóhajtott fel szomorúan, és bár ő nem látta, Belly és Kat aggódva összenéztek.

- Figyelj csak Thomas! Tudjuk mi itt a probléma – mondta Belly mosolyogva.

- Úgy bizony, egy dolgot elfelejtettél! – tette hozzá a Kat.

- Na mit? – kérdezte Thomas durcás kisfiú módjára.

- Mibe tette régen a Miki az ajándékokat?

- Hát csizmámba, ami természetesen… - Thomas az ablakpárkányra kapta a tekintetét és felsikkantott. – A csizmám! A süti! Elfelejtettem!

Pár perc múlva a probléma meg is oldódott, Thomas rénszarvasokkal díszített gumicsizmája ott virított az ablakban, az édesség pedig egy pohár tej kíséretében találta meg a helyét a kisasztalon.

- Na! Így már tuti, hogy észrevesz – fonta össze a karját elégedetten és egy kapcsolót felkattintva egy hatalmas nyilat formázó egősor villant fel az ablak külső részén, pontosan Thomas csizmáira mutatva.

- Na, jó éjt kicsi Tim – köszönt el nevetve Belly.

- Sziasztok! És köszi, a segítséget – mondta a fiú most már egy fokkal boldogabban.

- És, Thomas! – szólalt fel Kat.

- Igen?

- Ne bámuld már olyan meredten az ablakot, mert kiesik az üveg – parancsolt rá a lány röhögve, majd letette.

- Fene – fonta karba a kezét Thomas, majd ellépett az ablaktól, lehuppant az ágyára és csak várt…

28 órával ezelőtt

- Hé, Adam – bökdöste meg Will barátját, aki épp elbóbiskolt.

- Mivan? – ásított álmosan Adam majd felemelte a fejét.

- Te figyelj csak. Nem holnap jön a Mikulás? – kérdezte Will kissé zavartan. A két fiú éppen egy belvárosi zsúfolt meki hátsó körasztalánál foglalt helyet.

- He? – vonta fel döbbenten a szemöldökét Adam, majd irdatlanul elkezdett nevetni.

– Ne legyél már Thomas!! – vihogott.

- Te hülye, nem úgy értettem, hogy tényleg – lökte meg a fiú vállát idegesen.

- Aha persze. Pedig elhittem volna – törölgette a szemét Adam.

- Na, igen szóval Thomas. Ő tényleg azt hiszi, majd el fog jönni meg minden – fűzte tovább Will.

- És? Majd átmegy hozzá a házi Miki, vagy ha nem majd bemegy a plázába és keres magának egyet – szögezte le Adam és beleharapott a csirkéjébe. Mert, hogy ő nem él ilyen egészségtelen „szerekkel”, mint a hamburger. Tehát hozott magának egy komplett ebédet. Ide a mekibe.

- Na, épp ez az. Az, az arc, aki régen mindig csinálta a melót, már nem lakik ott. És a hülye biztos azt hiszi majd, hogy az ablakon jön be – élte bele magát Will.

- Aha. És ezzel azt akarod mondani, hogy…?

- Azt, hogy segítenünk kell a Mikulásnak – mondta Will jelentőségteljesen ökölbe szorítva maga előtt a kezét, mire Adam megint felröhögött.

- Képletesen értettem – rajzolt idézőjeleket a levegőbe mérgesen Will, és mikor Adam még mindig nem hagyta abba, kirúgta alóla a széket.

- Tehát vállalod? – kérdezte a fiú hátradőlve a székén.

- Mit? – emelkedett fel Adam lassan az asztal mögül épp annyira hogy a szemei látszódjanak, amiket gyanakodva húzott össze.

- Természetesen a Mikulás szerepét – vigyorodott el Will, de Adamnek már nem volt ideje elküldeni a jó életbe, mert megérkeztek a lányok, valamint Matt és Evan.

- Adam, mit bujkálsz az asztal alatt? Próbálj már meg legalább a jelenlétemben normálisnak tűnni – köszöntötte Kat kedvesen a még mindig az asztal mögött leskelődő Adamet.

- Vigyázz, mert nem kapsz ajándékot a Télapótól – vágott egy grimaszt Adam, majd visszaült a helyére.

- Na, mi a szitu? – ült le Evan Adam mellé és lopott egy kis salátát a műanyag dobozából.

- Adam épp vállalja a Mikulás dicső szerepét holnap estére – tájékoztatta vigyorogva Will a népet.

- Adam épp pofán akar vágni, úgy, hogy holnap estére is érezni fogod – jegyezte meg Adam lazán.

- Döntsétek el minél hamarabb, mert már megvannak a ruhák – mutatta fel Belly és Sam a kezükben tartott zsákokat.

- Uuu, azt hittem macskaalmot cipeltek a kukászsákokban – meresztette nagyra szemeit Kat.

- Majdnem – röhögte ki Will, majd nagyon sóhajtott. – Evan? Hogy vagy?

- Igen? Jól, kösz – vonta meg a vállát a fiú.

- Te figyelj már. Megengedem, hogy holnap te légy az est fénypontja és Mikunak öltözz – nézett rá nagylelkűen.

- Kösz, nem – mondta Evan egyszerűen, Adam meg felvihogott.

- Nesze – dobott az asztalra Sam egy piros mikulás sapit, amihez egy hosszú, dús fehér szakáll is kapcsolódott. Adam rögtön megkaparintotta és megpróbálta leszedni róla a szakállat, sikertelenül.

- Kat, milyen jól áll az a szoknya – mosolygott hirtelen a lányra Will.

- NEM – vágta rá Kat meg sem várva a kérdést, mire a többiek felnevettek.

Adamben fellobbant az apró féltékenység lángja, hogy szerinte nem csak ő vette észre mennyire szépek Kat lábai az új szoknyájában, úgyhogy úgy döntött a tettek mezejére lép. Áthajolt az asztal fölött és Will fejére húzta a mikulás sapit, szakállastul.

- Szerintem… - biccentette oldalra a fejét Adam, összehúzott szemekkel és a többiek is érdeklődve vizsgálgatták az immár 60-as éveiben járó, dús szakállú Willt. -… egészen stimmel. Sőt, Will tesó, meg kell, mondjam, hogy egy kis sörhassal, én még nem pipáltam ilyen Mikit.

- Juhuu – tapsolt Belly és Kat és a többiek is kissé ördögien mosolyogva nézték Willt. A fiú kétségbeesetten körbenézett, majd telefonját előkapva lecsekkolta magát a képernyőn, végül megvakarta a szakállát.

- Még így is jól nézek ki – nyugtázta elégedetten, a többiek pedig hozzáláttak a szerepek kiosztásához…

Vissza a jelenbe, avagy amikor már Thomas édesen aludt ágyában

Thomas erőteljes kopogásra ébredt. Éppen Willel álmodott valami nagyon szépet, de már nem tudta felidézni, mert az ajtaja püfölése csak nem akart abbamaradni.

- Nem igaz, hogy nem lehet fényes nappal tisztítgatni azokat a fenés csöveket! – rántotta fel még félálomban az ajtót, de mikor meglátta, hogy ki áll előtte, beléfagyott a szó. És nem csak azért, mert meglehetősen hideg volt a lépcsőházban.

- Ho-ho-ho – jelentette ki a Miki, bár kissé köhögésnek hatott. Valószínűleg kócos szakállát próbálta nem lenyelni.

- Mikulás, te vagy az?! – sikkantott Thomas önkívületi állapotban.

- Miért, szerinted a kőműves? – motyogta unottan egy hang valahol a Miki háta mögött, amit egy fájdalmas szisszenés követett. Hirtelen két krampusz pattant elő vigyorogva. Lehet, hogy csak Thomas képzelődött, de a Mikulás valamiért meglehetősen hasonlított az álmában szereplő Willre. Vagyis magára Willre. És ha már a krampuszlányokról van szó…

- A Télapó mögött hosszú-hosszú út áll, úgyhogy valahova le kell ültetnünk szegénykét – mosolygott a piros szarvas krampusz, aki Katre hasonlított.

- Gyere – lökte meg kedvesnek tűnő mozdulattal a fekete szarvú Belly-krampusz a Télapót, és a manókkal együtt beléptek.  Thomas már nem láthatta, de az utoljára belépő Sam becsukta az ajtót, de nem zárta még be. A kanapé mögé osont és onnan videózott.

- A szolgáim – mutatott a zöld ruhás, hosszú-fülű manókra a Will-Miki miután elterpeszkedett a fotelban. Ők meg kissé Evanre és Mattre emlékeztettek.

- Khm – morgott a Matt kinézetű manó bosszúsan, mire a Will-Miki alig láthatóan megforgatta a szemét.

- Akarom mondani az én manó-segítőim! Páran közülük eljöttek velem, hogy vigyék a nagy zsákomat, mert én már öreg csont vagyok és… - itt az egyik krampusz egyik kezével a kelleténél kissé erősebben szorította a Miki vállát -… szóval jó nehéz az a zsák. És a kis aranyosak viszik helyettem – fejezte be végül. Will-Miki meglátva az asztalra kikészített finomságokat; elégedetten bekapta a sütiket és felhörpintette a tejet. Egyre jobban tetszett neki rá kiosztott szerep.

- Megjöttem! – nyitott be Adam szarvas kezeslábasban, aganccsal a fején, nyakörvén kis csengők csilingeltek.

- Hát te meg ki vagy? – kérdezte kedvesen Thomas, és a többiek nagy megkönnyebbülésére nem esett le neki a helyzet teljes valószínűtlensége.

- Ööö, mindjárt mondom – nézett végig gyorsan magán Adam és megvakarta tappancsával az állát.

- Ezer hó és lavina! Mit csinálsz te itt? Rudolf, neked a parkolóban lenne a helyed – szúrta le a Will-Miki „szarvasát”.

- Ja, izé. Azért jöttem, mert lejárt a parkoló óra – mutatott át a válla fölött Adam-Rudi vigyorogva.

- Na, mivel ennyire szorít minket az idő, ugorjunk is az ajándékok kiosztásához – ült fel Will-Miki és csettintett egyet. Mivel senki sem mozdult a jelzésre, kérdéssé formálta kérelmét. Ekkor már az Evan-Manó odatette elé a nagy zsákot. A Will-Miki nagylelkűen beletúrt, de észre kellett vennie, hogy a zsák mindenféle szatyorral van tele, hogy minél nagyobbnak tűnjön, így tehát kicsit több erőfeszítésre lesz szüksége, ahhoz, hogy valamit kihalásszon belőle.

Óvatosan körülnézett, és mikor meglátta Belly - és Kat-krampusz noszogató tekintetét, vett egy nagy levegőt és fejét is bedugta a zsákba.

- Egy pillanat! – hallatszott a hangja, majd pár pillanat múlva előhúzott egy pár macskás zoknit. (Itt Kat-krampusz kissé elérzékenyült.) Will-Miki folytatta az ajándékosztást; átadott egy pókemberes matrica pakkot (Evan-manó titkon megtörölte a szeme sarkát), egy fakanalat (Matt-manó halkan sóhajtott), egy sárga, ide-oda lifegő tetejű tollat (Belly-krampusz megjegyezte magában, hogy 2-őt kellett volna vennie), és végül előkerült egy üres ételes doboz is, ami feltűnően hasonlított arra, amiből tegnap Adam ette az uzsonnáját.

Thomas boldogan szorította magához új szerzeményeit. Végezetül Will előhúzott még valamit a zsebéből.

- Ebben az évben nem mindig voltál jó fiú Thomas, ám ajánlom, hogy következő évben még őrültebb dolgokat művelj – vigyorgott és átadott egy pirosra festett virgácsot.

- Aztaa – vette óvatosan a kezébe a tárgyat Thomas csillogó szemekkel.  – Köszönöm szépen – de le sem vette a szemét ajándékáról.

- Na, lépjünk. Késő van már – köszörülte meg a torkát Matt-manó, mert már kissé kényelmetlenül érezte magát szerelésében.

- Ó, igaz. Viszlát Miku és segítői – tárta ki az ablakot Thomas, mire megfagyott a levegő. Ez esetben szinte szó szerint, mert igencsak hideg volt. A lányok kérdőn összenéztek, hogy most mi lesz, de szerencsére Adam megint megoldotta a helyeztet.

- Menjünk a hátsó ajtón, nehogy meglássanak – lépett a bejárati ajtóhoz és a többiek már ki is siettek integetve és idétlenül ugrálva.

- Viszlát Thomaas!

- Helloka!

- Ah, az a sok rajongó… – csapta hátra a szakállát Will, majd kiviharzott.

Thomas szentimentálisan kinézett az ablakon és a csillagos eget bámulta. Nagyon boldog volt, talán még soha életében nem volt ilyen szórakoztató a Mikulás, mint ma. Derűs gondolatait egy autó megszólaló riasztója és hangos káromkodás szakította félbe. Will-Miki és defektes gárdája szerencsétlenkedtek valamit a téren. Matt-manó unottan odanyomta kezébe hatalmas zsákját, mire Will-Miki toppantott, Belly-krampusz és Evan-manó pedig kiröhögte. Kat-krampusz épp egy macskát terelgetett Adam-Rudi pedig a többiek után próbálta terelni a lányt. Thomas vigyorogva nézte, ahogy egy kutya hirtelen elkezdi kergetni a Mikit, a többiek meg röhögve futnak a távolodó villamos után.

Jobb barátokat el sem tudna képzelni náluk.

_____________________________________________________

Sziasztok Drágák! Utólag is Boldog Mikulást, reméljük sok finom csokit, esetleg apró ajándékot kaptatok Anyu-Miki és Apu-Mikitől! 

Semmi pánik nem tűntünk el az éterben, csak mozgalmas egy hónap ez a december...:) xoxo A&B