Vámpír kontra Vérfarkas nyaraláson (spin off)

Kat

Éppen egy öltözőkabinban hajoltunk Belly telefonja fölé, amit Sam tartott – vagy mondjuk inkább, hogy görcsösen szorongatott – miközben arra vártunk, hogy a kijelzőn lévő digitális óra másodperc mutatója 0-ra álljon. A kicsi fülkében kellemes félhomály uralkodott és csak a falécek között jutottak be a délutáni nap gyenge sugarai. De még így is elég volt, hogy lihegésre késztessen három vámpírlányt.

- Kezdek olvadni – legyezgette kezével az arcát Sam kissé nyűgösen. Hatalmas kerek napszemüvegében és kalapjában, színes maxi ruhájában pont olyan volt, mint valami filmsztár, aki nem akarja, hogy felismerjék. Mellette Belly próbált átlesni a résen, hogy megláthassa, éppen mi történik a strandon. Ő a neonrózsaszín szélű, régi Ray Ban napszemüvegét vette fel, és most kivételesen sülttel előrefelé hordta a baseballsapiját, amit még Mattől nyúlt le pár hete. Szokásához híven, most is sötét cuccokban volt, de a legkisebb jelét sem mutatta annak, hogy melege lenne. És mivel nem volt hajlandó szoknyát venni semmilyen körülmények között sem, így jól láthatóvá váltak, még a vámpírokat is megszégyenítő hófehér lábai.

- Tudom, hogy technikailag nem izzadhatok. De most úgy érzem, nem sok választ el tőle – bontottam ki a hajam, hogy eltakarja a hátamon, szabadon hagyott bőrfelületet. Kellett nekem felvenni ezt a kék, háton jobban kivágott pólót. Idióta Adam. Nem, mintha miatta választottam volna. Nyilván, nem.

Mivel utálok mindenféle nyári fejfedőt, otthon a szekrényemben kutatva ráleltem egy elég aranyos kis kendőre, amit most a fejemre tettem és a tarkómnál kötöttem meg. Ha a fülem mögé tűrtem, akkor a piacos nénire, ha eltakarta a fülem, egy rossz kalózra emlékeztettem jobban. Na, mindegy, legalább a pilóta szemüvegem miatt nem fog felismerni senki. Imádom ezt a szemcsit, mert mindig ridegnek és veszélyesnek tűnök benne. Ha most nem számítjuk a fejkendőt. Ah, hogy menne már le az a rohadt nap.

- Egyébként. Megmondaná valaki, hogy miért bujkálunk? – nézett ránk Belly pár néma perc elteltével. – Úgy értem, már nem süti a nap a büfét meg ilyenek – tette hozzá. Nem mond a lány hülyeséget…

Valahonnan távolról egy ismerős csaholásszerű nevetést véltem hallani. Na, nem.

- Jaj, hát miért nem ezzel kezdted – csapta volna ki Sam a fülke ajtaját, de én visszarántottam. Haragosan nézett rám.

- Most meg mi van?

- Nem mehetünk ki oda.

- Miért is nem? – nézett rám kérdőn Belly is, de Sammel ellentétben neki nevetés bujkált a tekintetében.

- Hát mert…Még nem állunk készen. Várjunk még egy kicsit. – Most már határozottan felismerhető volt a hangszín és a stílus, persze erre már a két lány is felfigyelt. Sam döbbenten nézett rám.

- Ugye ti is azt halljátok, amit gondolok, hogy hallok? - Elkerekedett szeme végül gúnyosan összeszűkült.

- Ilyen nincs – néztem a plafonra. Vagy arra a fa izére, ami a bódé teteje volt.

Hirtelen egy erős ütés érte a fülkénk ajtaját, amit mély hangú vihogás követett.

-Hé, vámpírkák, bejöhetünk mi is öltözni? Vagy már elég szűkösen vagytok? – hallottam Will hangját, valahol fölöttünk.

- Kérlek, mond, hogy képzelődöm és nem másztál fel ennek a tákolmánynak a tetejére – mondta Sam rezzenéstelen hangon, de elég hangosan ahhoz, hogy Will is hallja.

- HELLÓ, LÁNYOK! ÉN VAGYOK AZ, THOMAS! HALLOTOK? – ordított be Thomas a kabin falának tapasztva a fülét.

- Kristálytisztán – felelte Belly, aki Thomasszal szemben állt a bódé belső felén.

- Oh, akkor jó – nyugodott meg Thomas, majd jól hallhatóan elsétált.

- Na, én ezt nem bírom, léptem – nyitottam ki az ajtót, hogy szépen meglóghassak, de nem jutottam messzire, ugyanis épp Adam jött szembe velem. Egy szál úszógatyában.

- Mi van veled, cica? Úgy elsápadtál – fürkészett tettetett aggodalommal.

- Köszönöm, csodásan voltam, amíg meg nem jelentél – fordultam inkább vissza a többiek felé. Ahogy mondják a kisebb rossz…

- Hát örülök, hogy ilyen nagy hatással vagyok rád – vigyorgott, majd mosolya rögtön lehervadt, mikor szembe találta magát a hátammal.

Fura, vészesen reccsenésre hasonlító hangot hallva, a kabinhoz kaptam a fejem. Will éppen a tetőről próbált lemászni, de nem vette észre az ajtón kislisszoló Samet, így ennek következtében szinte a nyakában kötött ki és mindketten a földre zuhantak. A farkas fiúk persze sírtak a röhögéstől.

- Hé, Will, te aztán tudsz csajozni – röhögött Evan, majd mikor észrevett, mosolyogva megemelte a kezében tartott sörös poharat.

- Hölgyem – vigyorgott Will, miközben felpattant és a zavar legkisebb jele nélkül nyújtotta oda a kezét, hogy Samet felsegítse.

- Idióta – forgatta a szemét Sam, de azért elfogadta a felé nyújtott jobbot.

- Nincs kedvetek leülni az asztalunkhoz? – pattogott vissza hozzánk Thomas, vállán Miki egeres törölközővel. Összenéztem Bellyvel és Sammel.

- Legyen.

Amúgy tök jó kis hely volt ez a strand. Nem volt túl nagy, ahhoz hogy tömeg lehessen és nem is volt túl kicsi, hogy kihalt legyen az egész. És persze a legjobb, hogy délután már tökéletes árnyékban be lehetett ülni a büféasztalokhoz.

Mikor megérkeztünk, Matt éppen egy társaságnak magyarázta, hogy miért is ül egy egész padnál teljesen egyedül. Minden kétséget eloszlatva helyet foglaltunk.

- Jó sapka – nézett Matt Bellyre.

- Kösz, bár ki kellett mosnom – fordította meg sülttel hátrafelé a fején Belly az említett fejfedőt, Matt pedig mosolyogva figyelte.

- Kutyaszaga volt? – vigyorogtam rájuk, mire Matt küldött felém egy nem túl kedves pillantást. Engem nem csap be.

Mikor mindenki elhelyezkedett, várakozóan Thomasra néztünk, hogy hozza az italokat. Imádott pincért játszani, ezért gyorsan fel is vette a rendelésünket és bement a büfé személyzeti ajtaján. Kérdőn néztem Bellyre, de ő csak megvonta a vállát és tekintete visszakalandozott Mattre. Ők ketten le sem bírták egymásról venni a szemüket. Persze nem feltűnően. Mindig akkor bámulták egymást, mikor a másik nem nézett oda. Ah, kis természetfeletti tubicák. Muszáj volt elmosolyodnom.

Véletlenül Adamre tévedt a tekintetem, aki éppen az asztalra támaszkodva magyarázott valamit Willnek. Valamiért nem is tűnt olyan bunkónak és elviselhetetlennek, ahogy így teljesen elmerült a sztoriban. Megérezte, hogy nézem ezért felém kapta a tekintetét és elmosolyodott. Fura csapkodó érzést éreztem a gyomromban, szóval rögtön a víz felé néztem.  Hú, de szép a tenger. Ne gondolj Adam szép hasizmaira. Rossz vámpír.

Thomas egy italokkal teli tálcával a kezében tért vissza hozzánk.

- Ki kérte a nulla százalékos lime-guavás radlert? – kezdte lepakolni az italokat.

- Innen senki. Remélem – nézett Matt körbe. A tekintetében megrökönyödést láttam.

- Kat? Nem te kérted? – nézett rám Sam.

- Nem, fröccsözöm.

- Ja, ez az enyém – jutott Thomas eszébe szórakozottan, majd üres helyére tette a gyümis sört.

- Na, ez mindent megmagyaráz – hagyta jóvá Matt.

- Most mi bajod az alkoholmentessel? – nézett rá bírálóan Belly.

- Azzal nincs. De a gyümölcsös nyúlnyál nem sör - jelentette ki, mire Belly jóváhagyóan bólintott. A csajszinak az „alkohol nélkül is jól érzem magam” életstílus megalapítójaként mindig is érzékeny pontot jelentett ez a téma. Most is egy rostos narancslevet szürcsölt éppen jóízűen. Mattnek nagy szerencséje volt, különben Belly itt kaparta ki volna szemét. Csak imádni tudtam ezt a vámpírt.

- Tudod, mi esne jól most? – kérdezte tőlem Belly és úgy csillant fel a szeme, mikor jó ötlete van.

- Szerintem én tudom – nézett rá Matt ördögi mosollyal. Belly még véletlenül sem nézett a szemébe.

- Vegyünk jégkrémet! – Briliáns ötlet. Felpattantam és a fagyasztó pulthoz sétáltunk. Miközben elmerültem vizsgálgattuk a jégkrémeket, valaki meglökött.

- Bocs – mondta egy barna hajú srác. A vele lévő fiú társaság többi tagja és felénk fordult és úgy tűnt tetszik nekik, amit látnak. Már nyitotta a száját, hogy beszélgetésbe elegyedjen velünk, mikor tekintete a hátam mögé vándorolt és megakadt.

- Na, mi lesz azzal a jégkrémmel? – jelent meg mögöttem Adam. Olyan közel állt, hogy éreztem, a mellkasa a lapockámhoz ér. Gyorsan megfordultam és felnéztem rá. Nem nevetett. Épp ellenkezőleg, úgy tűnt valami nagyon nem tetszik neki.  Tekintetét belefúrta a barna hajú srácéba, aki kicsit jobban kihúzta magát és kínosan felnevetett. Adam még mindig jeges pillantással meredt rá. Olyan volt, mint egy területét védő farkas.

- Az lesz, hogy veszel nekem egyet – néztem fel Adamre, aki rám nézve elmosolyodott és rátette a kezét a nyakamra, hogy elhúzzon. Pontosabban a nyakamnak arra a részére, ahol az ütőerem lüktetett valaha. Megborzongtam. Jó lesz nekem az epres Calippo.

Mikor visszaértünk Will és Thomas egymással szemben ültek és meredten bámulták egymást. Sam karba font kézzel nézte őket, Evan pedig a két fiú között kapkodta a tekintetét.

- Ezekbe meg mi ütött? – kérdezte Belly felvont szemöldökkel.

- Farkasszemet játszunk – mondta Will teljes nyugalommal. Csak a szája mozgott, egy arcizma sem rezdült.

- Pedig meg merten volna rá esküdni, hogy Thomas hipnotizálni akarja Willt – motyogtam, Belly felkuncogott.

- Halljátok. mit szólnátok egy strand röpi meccshez? – követte tekintetével Matt a mellettünk elhaladó lánycsapat egyik tagja kezében lévő röplabdát.

- Naná – mondtuk szinte teljesen egyszerre.

- Akkor jó – állt fel Matt és az említett csapat után indult.

- Most komolyan azért ment, hogy megszerezze a labdájukat? – vonta fel a szemöldökét Evan.

- Stílusos – biccentett Will.

- Inkább csóró – jegyezte meg Sam, amivel egyet kellett értenünk.

To be continued... 

>

_____________________________________

Íme egy kis nyári külön rész a vámpírokkal, mert hát miért ne. Kellemes nyár végét nektek, és ne szomorkodjatok a suli miatt, mert a barátokért megéri!:)

xxx A&B

Vámpír kontra vérfarkas 7.rész

Kat

Bizonyára az utálatom ez ellen a szőrös faj iránt hozta ki belőlem az esetlen oldalam. Megbotlottam a szőnyeg szélében. Mindez még hagyján, de valahogy nem bírtam elkerülni az esést, melynek következtében gyakorlatilag Adamen landoltam, aki a lendületemtől hátrahanyatlott. Valahogy úgy festhettünk, hogy Adam keresztbe feküdt az ágyán, lábai a földet taposták, én pedig… nos, én pedig rajta terültem el.

Amint észhez tértem az első dolgom volt, hogy felpattanjak, azonban az a hülye farkas visszatartott. Egy gyors mozdulattal fél kezével átkarolta a derekamat és erősen tartott, hogy semmiképpen ne szabadulhassak.
- Máris nem vagyok olyan unalmas, nem igaz, cicám? – vigyorgott önelégülten, hogy kedvem támadt kikaparni a szemeit.
- Azt kell, hogy mondjam, most még rosszabb, mint eddig – válaszoltam higgadtan, még ha szavaim nem is tükrözték teljes mértékben az igazságot. Persze, neki ezt nem kellett tudnia, és nem is tudta. Muszáj volt némileg lefaragnom valamicskét abból a végtelen méretű egójából.
- Ne álltasd magad, cicám. Rajtam mindenki jól érezné magát – kacsintott rám. Valahogyan most eltűnt az a hűvös seggfej jelleme, és csak szimplán seggfej maradt.
- Ezt mondták is neked, vagy csak ebben a hitben élsz? Csak mert én első kézből bizonyíthatom neked az ellenkezőjét – billentettem félre a fejem, élvezve az oltás mámort, ami fokozatosan törölte le a beképzelt kutya arcáról a mosolyt.
- Akkor minek vagy még itt? – kérdezett vissza Adam sokatmondó pillantással, győztes arckifejezéssel.
- Mert nem engedsz el – magyaráztam meg a félreértést, de valahogy volt egy baljós előérzetem.
- Miről beszélsz, cica? - A szorító, mocskos mancsodról a derekamon – forgattam a szemem unottan.
- Milyen mancs? – érdeklődött ártatlanul Adam. És akkor ráeszméltem, hogy valamikor sunyi módon elvette a kezét, így most jól megszívtam az egészet. Basszus! Ezt biztos, hogy nem ússza meg szárazon, erre mérget vehet!

Sam

Mikor a két vámpírmajom elmenekült, egyedül maradtam ezzel az idióta Willel, aki valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag állandóan magát istenítette. Vicces, mert meg csak azt sem tudta, hogy ott vagyok a kanapéja mögött.

Meglehetősen nehéz volt elfojtani gúnyos horkantásaim, amikor épp a csodás elméjét firtatta vagy, hogy ő milyen "állati" jól néz ki. Az rendszeres szemforgatástól már kezdtem szédülni!
Na, persze, míg Thomas a nappaliban tartózkodott, Will minden szava után hevesen bólogatott és közbe szúrt pár kedves megjegyzést is őcsodálatosságának. Én meg majd meghaltam az unalomtól. Még egyszer.
Végül miután Thomas elmenekült, mert azt hitte én vagyok Casper (szentséges vámpíratyák..) újra visszatért és a fürdő ajtaja előtt szenvedett, majd végre sikerült bejutnia.
-  Na, baszki - szisszentem fel azzal egy időben, hogy átesett az ajtó másik oldalára. Ugyanis jól tudtam, hogy Belly rejtőzik odabent, bár miután Matt hangját is hallani véltem bentről nem sokkal ezelőtt, világossá vált, hogy egyáltalán nem unatkozik az én kis vámpírbarátném.
- Elegem van belőled, te idióta! Tudod mit? Inkább meghalok még egyszer - ordította Kat, és a mondat második felét már teljesen tisztán lehetett hallani, ugyanis egy jól irányzott rúgással kitörte, elvileg Adam szobájának ajtaját.
-  Normális vagy? Tudod mennyibe került ez az ajtó?! - dugta ki dühtől vörös fejét Adam a Kat által kirúgott nyíláson.
- Nem! Na, mennyi?! - szájalt vele Kat villámló tekintettel.
- Hát nem is tudom. Legalább... legalább egy vagyonba került - kiabált Adam, teljesen elvesztve a türelmét. Kat már nem reagálhatott, mert Willnek valószínűleg leesett, hogy nem ő van középpontban így ő is beszállt az eszmecserébe. Szépen szólva.
- Te falkaáruló mocsok! Azt hittem, testvérek vagyunk! - Adam arca ekkor már nem vörös volt, hanem sokkalta inkább elsápadt.
- Will, én nem…- Will azonban kíméletlenül folytatta.
- Erre kihagysz mindenből... - Adam már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de a szitokáradat folytatódott.
- ...Vámpír szeretőket tartasz a szobádban… - Kat is nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de belevörösödött.
- ..Egyszóval kutyába se veszel! – fejezte be Will kifulladva, aztán egy elfojtott röhögést hallva a konyha felé kaptam a fejem. Éppen Belly osont volna ki hangtalanul, de elvétette. Vámpírok szégyene. De jó terv volt, így hát én is csatlakoztam volna hozzá. Kezdett fájni a fejem a hangoskodástól.
- Matt, hát te is?- tette hozza leplezetlen döbbenettel Will, mire szarkasztikusan felnevettem. Ijedten hátrafordult, én pedig gúnyosan, felvont szemöldökkel néztem rá.
- Mégis mi a koporsós jó fenét kerestek már megint itt?
- Konyha? - néztem át Will válla fölött Bellyre.
- Konyha - válaszolt helyette Matt, majd átvonultunk.
- Tudtam, hogy valami nem stimmel - kiáltotta egyszerre felháborodottan és diadalittasan Will, mikor mindenki az említett helyiségben volt.
- Dehogy tudtad - hűtötte le Belly.
- Igazad van - ismerte el Will.
- Na, ugye - bólintott elégedetten a vörös.
- Éreztem - meredt Will a távolba.
- Ez kész - csapott a homlokára Kat.
- Miért bántod magad, cica?- kérdezte Adam gúnyosan vigyorogva. Úgy tűnik, gyorsan túllepett az ajtója elvesztésén. Bár, ha belegondolok ez még imponált is neki.
- Mindjárt téged foglak, ha még egyszer hozzám szólsz - felelte Kat rá sem nézve Adamre.
- Most ignorálsz? Na, szép - sóhajtott Adam tettetett gondterheltséggel.
- Ti halljatok ezt a zajt? Vagy csak a szél süvítését hallom?
- Szerintem a szellemet hallod - kapcsolódott be Thomas a beszélgetésbe.
- Casper az. Nem is olyan régen dumáltam vele - folytatta bizalmasan Kathez hajolva, aki komisz mosollyal hallgatta.
- Lehet - értett egyet. -  Vagy - tette hozza - Egy húst zabáló bunkó lelkének földi lenyomata - gondolkozott el tudva, hogy közben Adam mindent hall. Már nem hallottam, a vérfarkas mit vágott vissza, mert Evan jelent meg szatyrokkal megrakodva.

Evan

Mondhatni kissé meglepett, amikor konstatáltam, hogy visszatértemkor a házban nem csupán a három, általam otthagyott vérfarkas cimborámra leltem, hanem a csapatunk néhány fővel kiegészült. Hogy egész pontos legyek, nem tudom mennyivel. Mindenestre érkezésemkor a konyhában találtam a nagyban hadakozó Willt, a pultnak támaszkodó, karba font kezű Adamet, mellette a kissé harcias Katet és fintorgó Bellyt. Jelen volt még helyiségben Matt, aki nem nagyon szólt semmit, plusz a megjelenésemre lázba jövő Thomas, és ki tudja még, ki volt a szobában, vagy a házban.
- Sikeresen bevásároltam – tettem le tétovázva a pultra a nagy szatyrokat, amiket idáig cipeltem. Nem igazán tudtam, hogyan kellene kezelnem a kialakult helyzetet.
- Ez de cuki. Vajon, mit rejthet a puttony? – vetette rá magát rögtön Kat, és elkezdte veszettül fürgén kipakolni a dolgokat a pultra.
- Van fagyi is – találta meg a számára kedvezőt Belly, és már nyitotta is volna ki, mikor Matt egyetlen mozdulattal leállította.
- Igazad van – helyeselt Belly, ami persze mindenkit ledöbbentett. – Elfelejtettem a kanalat!
- Azt hiszem, én tudom, hol találjuk – sietett a segítségére Kat, majd nekilátott kihúzkodni a fiókokat. Őt Adam fogta le. Szó szerint.
- Mit művelsz, vérszívó? – mordult fel dühösen.
- Ha nem lenne egyértelmű, kanalat keresek. Jó ég, hát igaz a pletyka. Ti tényleg nem álltok a tápláléklánc élén – forgatta a szemét Kat.
- Apropó tápláléklánc. Mi ez a sok hülyeség? – vizslatta a tasak tartalmát Sam is.
- Ja, nem találtam volna ki, hogy ti pont ilyeneket esztek – csatlakozott Kat az oltogatásunkhoz.
- Nyilván azért van ez, mert ti sem álltok a tápláléklánc élén – morogta Adam, ezúton visszavágva a lánynak a korábbiért.

To be continued... 

>

Vámpír kontra Vérfarkas 6.rész

Will

Tökéletes napnak ígérkezett ez mai, de aztán nagyon elcsesződött. Mikor Adam hazaérkezett rögtön kiszagoltam, hogy valami nem stimmel vele. Az elégedetten vigyorgó fejéről meg az apró szökkenéseiről jöttem rá, hogy valaminek feltűnően örül. A kis öröm táncról, amit levágott a konyhában, mikor azt hitte senki sem figyeli, már ne is beszéljünk.

Természetfeletti képességeim jóvoltából, és mert annyira ismerem, következtettem, hogy valami xbox játékot vett már megint, és annak örül úgy, mint vérfarkas a farkának. Meg onnan is, hogy megláttam táskájából kikandikáló Vámpír kontra vérfarkas borítót. A rohadt szemét!

Mikor meglátott rögtön elfordult, és mintha nem látnám, gyorsan betuszkolta a játékot, hogy nehogy észrevegyem. Ha nem én látom, én sem hiszem el!

Egész nap halál ideges voltam Adamre, hogy magával se hívott a boltba, és egyáltalán nem is szólt nekem, hogy akar egy ilyet, és ha rajta múlna, kihagyna az egész buliból, pedig tudja, hogy mennyire szeretek játszani meg mindenben benne lenni. Ráadásul eddig minden ilyesmit együtt csináltunk. Vérig sértett. Ezért is döntöttem úgy, hogy a kanapéra költözök egész héten. Már attól is kikészült, hogy egész délelőtt a nagyképernyős tv-nk előtt fetrengtem, és nem tudott játszani, úgyhogy remélem, megtanulja, kivel szórakozzon. Miután visszament a szobájába elvigyorodtam és odalopakodva a megszerzett kulccsal, bezártam a szobájába.

- Willel senki sem szórakozhat! – mondtam ki hangosan, gonoszan nevetve. Oké, asszem, már megint túl sokat lógok Thomasszal. Apropó Thomas! Pár pillanat múlva a konyhából a nappalin át a fürdőbe akart rohanni, de mikor közöltem vele, hogy Matt épp bent van, egyhelyben ugrálva szitkozódott.

- MATT, ENGEDJ BE! – ordította és elkezdte csapkodni az ajtót, miután nem kapott választ.

-  Miért nem mész ki az erdőbe? – helyezkedtem el kényelmesen a kanapén, hogy szemtanúja legyek az eseményeknek.

- Én nem megyek oda – kényeskedett tovább, de azért ugrált össze vissza. Ez tényleg mindjárt idepiszkít.

- Nekem mindegy, de te mosol fel magad után, ha nem bírod tovább – rendeztem le a dolgot, és miután Adam bezárt szobája felől egy sikoltást hallottam, elvigyorodtam. Ez a nap egyre érdekesebb és érdekesebb lesz…

Belly

- MATT, ENGEDJ BE – hallatszott hirtelen egy farkashoz kissé magas kiáltás és valaki nagyon erősen elkezdett dörömbölni a fürdő ajtaján.

- Mi a... – tekintettem ki óvatosan a zuhanykabinból, hogy megszemléljem tiszta-e a levegő. Matt éppen a pólóját kapta magára és úgy is maradt, mikor elkezdődött a dörömbölés.

- Thomas, miért vered az ajtót? – kérdezte Matt próbálva túl kiabálni – az úgy tűnik – Thomas keltette zajt.

- Engeddj bee – nyivákolt, mint aki mindjárt meghal.

- Nem – válaszolta Matt és a szárítóra tette vizes törölközőjét.

- De pisilnem keell! – hallatszott tompán Thomas hangja a másik oldalról.

- Miért nincs nektek még egy wc-tek? Öten éltek egy házban, azért az elég sok – suttogtam idegesen Mattnek, mert hát, ez őrület. Lehetett volna még egy. Már csak úgy mellékesen is.

- Minek? Úgy se használjuk – nézett rám értetlenül, mire látva megbotránkozott tekintetemet, halkan felnevetett. Thomas meg már az ajtót kaparta.

- Farkasok vagyunk meg minden, legtöbbször nem jelent problémát az erdőben elvégezni a dolgunkat – válaszolta végül.

- Vadállatok! – mondtam a kelleténél egy kicsit hangosabban, de rögtön elhallgattam. Már csak az kellene, hogy itt fedezzenek fel ezzel az alakkal!

- Igen, azok – nézett rám Matt rezzenéstelen arccal, én pedig kérdőn meredtem rá.

- Ja, hogy ja – mondta végül pár másodperc után. – Ez most egy oltás volt? – kérdezte én meg a plafonra néztem. Vérfarkasok…

- Légyszi, légysziii Matt! Nagyon kell! Ígérem, hogy gyors leszek – kaparta Thomas az ajtót, mintha az élete múlna rajta.

- De meztelen vagyok – mondta Matt érzelemmentes hangon, mire felé kaptam a fejem és látva tejesen komoly arcát, a szám elé kapva a kezem, próbáltam elfojtani a röhögést.

- Nem fogok odanézni!! – vinnyogott Thomas a másik oldalról.

- De szégyenlős vagyok – kontrázott Matt, mire elkezdtem fuldokolni. A fenébe is, nem lett volna olyan vicces, ha nem Matt szájából hallom.

- Matt, hallasz? Te jó ég, lenyelted a fogkefét?! – hallatszott Thomas hangja, majd a következő pillanatban nekifutott az ajtónak.

- Ez hülye – vihogtam fel, de nem sokáig tartott, mert a következő pillanatban kinyílt a fürdő ajtaja. Még egy utolsó villámló pillantást vetettem Mattre, aki komiszan rám vigyorgott.

- Elfelejtettem volna, hogy nincs az ajtón zár? – Hogy az a…

Kat

- Kezdesz unalmassá válni, farkas! – horkantok fel ültemben, mert, hogy valóban kezd émelyítően eseménytelenné válni ez az „itt üldögélünk kettesben Adam szobájában” dolog.

- El lehet menni – dörmögte Adam, amolyan „pont leszarom, mi bajod” stílusban, amit persze nem hagyhattam annyiban.

- Történetesen éppen az a gond, hogy nem tudok kijutni innen! – szájaltam vissza a hülye kutyának. – Nem tűnt fel? – gúnyolódtam pofákat vágva.

- Tekintve, hogy egy pillanatra sem hallgatsz el, de. Sajnos észrevettem – mormogta az ágyról.

- Addig van jó dolgod, amíg beszélek. Gondolom, én vagyok az első lány, aki szóba áll veled – mosolyogtam rá ravaszon, tudván, hogy percek kérdése, hogy dühbe guruljon.

- Tény, hogy az első vagy a denevérek körében, de az ember lányok élnek-halnak értem – vágott vissza magabiztosan.

- Nyilván inkább halnak – dünnyögtem, de persze meghallotta a beszólásomat.

- Ugyan, cicus. Én nem olyan fajta vagyok – villantotta rám ragadozó mosolyát.

- Szerintem meg határozottan olyan vagy – feleltem eltökélten, majd felpattantam valami olyasmi szándékkal, hogyha másképpen nem megy, akkor a két lábammal rúgom ki az ajtót, csak hadd hagyjam itt végre ezt az idegesítő X-men utánzatot.

Azonban valami olyasmi történt, ami azelőtt sohasem esett meg velem.

To be continued...

 

 

>

Nyár van

®A®

- Nyár van, baszki! – csapta ki a suli kapuját határtalan boldogsággal Will, őt pedig Thomas követte eufórikus hangulatban.

- Aha, mondjuk, már egy ideje az van… - dobta egyik vállára a felszabadítóan könyvmentes táskáját Kat.

 - Érzitek ezt az illatot? – szippant mélyet a levegőbe Will feltartott kézzel, Thomas pedig a példáját követve tátott szájjal szívta magába az oxigént.

- A városi szmogot? – ért melléjük Sam gúnyosan mosolyogva.

- Ez a szabadság illata! Gyerünk, próbáljátok meg! Ti mit éreztek? – hagyta továbbra is figyelmen kívül Will a lányok beszólásait.

- Oké, oké – vonta meg a vállát Belly és becsukva a szemét mélyen beszívta a levegőt. – Ah. Fagyi és új könyv illat természettel keveredve – mosolyodott el nosztalgikusan.

-  Napfényben megszáradt tempera illat – sóhajtott fel meglepően felszabadultan Sam.

- A fű illata hajnalban egy jó házibuli után… – merengett Thomas.

- Hmm – szippantott egyet Kat is csukott szemmel.  – Adam parfümje? – vágott egy grimaszt, mire kinyitva a szemét az említett srác mellkasát pillantotta meg, közvetlen az orra előtt.

- Mizujs, cicus? Nyugodt lehetsz, sokat látsz majd a nyáron – vigyorgott le rá és kacsintott egyet.

- Nem hiszem el, hogy már megint itt vagy – forgatta a szemét Kat, majd Adamet kikerülve a fiúval érkező Evant is üdvözölte.

- Merre megyünk? – kérdezte Evan zsebre vágva a kezét.

- Még sehova – szólalt fel Belly, mire a többiek kérdőn néztek rá. A következő pillanatban Matt lépett ki az iskola kapuján néhány barátja társaságában, akiktől elköszönve a kis csapat felé sietett.

- Na. Most mehetünk – biccentett a vörös, miközben Matt átölelte a derekát.

- Kik voltak ezek az arcok, Matt? – nézett szigorúan Thomas az imént elhagyott fiatalok irányába.

- A barátai? – kotyogott bele Kat felvont szemöldökkel, némiképp értetlenül.

- Igen? Igaz, ez Matt? – Thomas arcán most már leplezetlen fájdalom és féltékenység vegyes érzései keveredtek.

- Ja – adta meg a választ röviden Matt. – Végszükségletre – tette hozzá.

- Te áruló! – kiáltott fel Thomas és… és Will, úgy, mint akik tetten értek valakit.

- Most, mit sírsz, ennyi erővel nekem is vannak más barátaim – vonta fel a szemöldökét értetlenül Kat, mire Thomas tátott szájjal nézett rá.

- Halljátok ezt? – nézett körbe a fiú, úgy mintha Katet mindenkinek felelősségre kéne vonnia.

- Miért nézel úgy mintha most derült volna ki, hogy Kat nem nézte végig a HP filmeket, minimum tízszer? – röhögte ki Belly.

- Miért, nem nézte? – gyanúsította meg Thomas a lányt.

- Miért beszélünk egyáltalán erről? – nézett az égre Matt tanácstalanságában.

- Ah, nem léphetnénk túl ezen? Mindenkinek vannak más barátai is, Willt és Thomast leszámítva, szuper, megbeszéltük, téma lezárva – csattogtatta a rágóját Sam.

 – Adam? Adam, te mit szólsz ehhez? – mutogatott kétségbeesetten Will Katre, mire Belly odanyúlva elcsavarta a mutatóujját, amolyan „vagy befejezed a mutogatást, vagy letöröm” stílusban.

- Azt, hogy lépjünk – válaszolt Thomas kérdésére Adam.

- Én nem megyek veletek sehova – fonta karba a kezét a fiú és tüntetően elfordult.

- És miért is nem? – kérdezte Evan.

- Éhes vagyok – gondolkodott el Adam, majd elmosolyodva Katre nézett.

- Nincs nálam semmi – fonta karba a kezét, mire Adam közelebb lépett és utánozta a lány mozdulatát.

- Bizonyítsd – vonta fel a szemöldökét.

- Pff – fújt egyet Kat, mint akit rajtakaptak és kihúzott egy müzli szeletet a táskájából.

- Köszi – vette fel Adam és rögtön el is pusztította.

- Mekkora állat vagy, jó hogy megkínálsz, köszi – háborodott fel Kat, mert azért mégis egy csokis-mogyorós müzliről volt szó.

- Ja, bocsi, kérsz? – tátotta ki készségesen a száját Adam, odahajolva a lányhoz, a többiek röhögése közepette.

- Tuskó! – lendítette Kat a táskáját Adam arcának, aki erre majdnem félrenyelte a müzlinyi falatot.

- Na! Emberek. Megünnepeljük a suli végét, vagy mi lesz? – nézett körbe Matt ünnepélyesen.

- Jajaja, húzzunk kajolni – egyezett bele Will, akit inkább korgó gyomra, mintsem gyors megbocsátó képessége vette rá eme elhatározásra.

- Oké, de te fizeted a kajámat – lépett mellé Belly.

- És miért is kéne rád szánnom a pénzem? – méregette kegyesen a vöröst.

- Hogy törleszd a sok adósságot, amit a különböző szívességekért szereztél tőlem – vigyorgott rá lány.

- Baszki. Azt hittem elfelejti – suttogta maga elé Will, mintha senki nem hallaná amúgy.

- Akkor majd sokat leszünk együtt, ugye? – nézett fel reményteljesen Thomas melankóliájából.

- Ne aggódj, bőven. Elvégre az egész nyarat együtt töltjük – karolta át Belly és Will vállát ördögi vigyorral Kat.

- Ezt vehetem egy ígéretnek? – lépett Adam a lány látószögébe.

- Szerintem inkább fenyegetésnek – kontrázott röhögve Belly, mire Kat felröhögött, és megpróbálta meglegyintetni barátnőjét, de helyette véletlen a mögötte sétáló Mattet találta homlokon.

- Ennyi idiótát egy rakáson, basszus – röhögött Matt a fejét dörzsölve.

- Mégis sikerül mindig egy nyálas filmjelenthez méltó dolgokat összehordani – tette hozzá Sam és apró mosolyra húzódott a szája.

Később mind a nyolcan hideg üdítőjüket megemelve koccintottak a közeli gyorsbüfében.

- A nyárra! – biccentett Evan.

- A szabadságra! – kiáltotta csillogó szemmel Will.

- A kocka hasamra! – tette hozzá Adam.

- Az enyémre! – nézett rá rögtön Will.

- A vég nélküli strandolásra... – sóhajtott Kat boldogan.

- A lángosra, a hot-dogra, a hamburgerre, a hekkre…

- Thomas, nem kell minden létező strandos kaját felsorolni, így is értjük – röhögött fel Matt.

- Ah, kérlek, kérlek, ne kelljen Willt fecskében látnunk újra – koncentrált erősen Kat összefűzve mutató és középső ujját, és Adam is bőszen bólogatott.

- Vagy egyáltalán, a nélkül – tette hozzá Belly röhögések közepette.

- Hőőő – vette fel a szalagot az említett.

- Hát akkor, Will új fürdőnadrágjára! – emelte meg sörét Matt és a többiek koccintásra emelték poharukat.

- Kussoljatok!

_______________________________________________

Kellemes nyarat! Még hallotok rólunk, drágák!

xxx A&B