Vámpír kontra vérfarkas 7.rész

Kat

Bizonyára az utálatom ez ellen a szőrös faj iránt hozta ki belőlem az esetlen oldalam. Megbotlottam a szőnyeg szélében. Mindez még hagyján, de valahogy nem bírtam elkerülni az esést, melynek következtében gyakorlatilag Adamen landoltam, aki a lendületemtől hátrahanyatlott. Valahogy úgy festhettünk, hogy Adam keresztbe feküdt az ágyán, lábai a földet taposták, én pedig… nos, én pedig rajta terültem el.

Amint észhez tértem az első dolgom volt, hogy felpattanjak, azonban az a hülye farkas visszatartott. Egy gyors mozdulattal fél kezével átkarolta a derekamat és erősen tartott, hogy semmiképpen ne szabadulhassak.
- Máris nem vagyok olyan unalmas, nem igaz, cicám? – vigyorgott önelégülten, hogy kedvem támadt kikaparni a szemeit.
- Azt kell, hogy mondjam, most még rosszabb, mint eddig – válaszoltam higgadtan, még ha szavaim nem is tükrözték teljes mértékben az igazságot. Persze, neki ezt nem kellett tudnia, és nem is tudta. Muszáj volt némileg lefaragnom valamicskét abból a végtelen méretű egójából.
- Ne álltasd magad, cicám. Rajtam mindenki jól érezné magát – kacsintott rám. Valahogyan most eltűnt az a hűvös seggfej jelleme, és csak szimplán seggfej maradt.
- Ezt mondták is neked, vagy csak ebben a hitben élsz? Csak mert én első kézből bizonyíthatom neked az ellenkezőjét – billentettem félre a fejem, élvezve az oltás mámort, ami fokozatosan törölte le a beképzelt kutya arcáról a mosolyt.
- Akkor minek vagy még itt? – kérdezett vissza Adam sokatmondó pillantással, győztes arckifejezéssel.
- Mert nem engedsz el – magyaráztam meg a félreértést, de valahogy volt egy baljós előérzetem.
- Miről beszélsz, cica? - A szorító, mocskos mancsodról a derekamon – forgattam a szemem unottan.
- Milyen mancs? – érdeklődött ártatlanul Adam. És akkor ráeszméltem, hogy valamikor sunyi módon elvette a kezét, így most jól megszívtam az egészet. Basszus! Ezt biztos, hogy nem ússza meg szárazon, erre mérget vehet!

Sam

Mikor a két vámpírmajom elmenekült, egyedül maradtam ezzel az idióta Willel, aki valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag állandóan magát istenítette. Vicces, mert meg csak azt sem tudta, hogy ott vagyok a kanapéja mögött.

Meglehetősen nehéz volt elfojtani gúnyos horkantásaim, amikor épp a csodás elméjét firtatta vagy, hogy ő milyen "állati" jól néz ki. Az rendszeres szemforgatástól már kezdtem szédülni!
Na, persze, míg Thomas a nappaliban tartózkodott, Will minden szava után hevesen bólogatott és közbe szúrt pár kedves megjegyzést is őcsodálatosságának. Én meg majd meghaltam az unalomtól. Még egyszer.
Végül miután Thomas elmenekült, mert azt hitte én vagyok Casper (szentséges vámpíratyák..) újra visszatért és a fürdő ajtaja előtt szenvedett, majd végre sikerült bejutnia.
-  Na, baszki - szisszentem fel azzal egy időben, hogy átesett az ajtó másik oldalára. Ugyanis jól tudtam, hogy Belly rejtőzik odabent, bár miután Matt hangját is hallani véltem bentről nem sokkal ezelőtt, világossá vált, hogy egyáltalán nem unatkozik az én kis vámpírbarátném.
- Elegem van belőled, te idióta! Tudod mit? Inkább meghalok még egyszer - ordította Kat, és a mondat második felét már teljesen tisztán lehetett hallani, ugyanis egy jól irányzott rúgással kitörte, elvileg Adam szobájának ajtaját.
-  Normális vagy? Tudod mennyibe került ez az ajtó?! - dugta ki dühtől vörös fejét Adam a Kat által kirúgott nyíláson.
- Nem! Na, mennyi?! - szájalt vele Kat villámló tekintettel.
- Hát nem is tudom. Legalább... legalább egy vagyonba került - kiabált Adam, teljesen elvesztve a türelmét. Kat már nem reagálhatott, mert Willnek valószínűleg leesett, hogy nem ő van középpontban így ő is beszállt az eszmecserébe. Szépen szólva.
- Te falkaáruló mocsok! Azt hittem, testvérek vagyunk! - Adam arca ekkor már nem vörös volt, hanem sokkalta inkább elsápadt.
- Will, én nem…- Will azonban kíméletlenül folytatta.
- Erre kihagysz mindenből... - Adam már nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de a szitokáradat folytatódott.
- ...Vámpír szeretőket tartasz a szobádban… - Kat is nyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de belevörösödött.
- ..Egyszóval kutyába se veszel! – fejezte be Will kifulladva, aztán egy elfojtott röhögést hallva a konyha felé kaptam a fejem. Éppen Belly osont volna ki hangtalanul, de elvétette. Vámpírok szégyene. De jó terv volt, így hát én is csatlakoztam volna hozzá. Kezdett fájni a fejem a hangoskodástól.
- Matt, hát te is?- tette hozza leplezetlen döbbenettel Will, mire szarkasztikusan felnevettem. Ijedten hátrafordult, én pedig gúnyosan, felvont szemöldökkel néztem rá.
- Mégis mi a koporsós jó fenét kerestek már megint itt?
- Konyha? - néztem át Will válla fölött Bellyre.
- Konyha - válaszolt helyette Matt, majd átvonultunk.
- Tudtam, hogy valami nem stimmel - kiáltotta egyszerre felháborodottan és diadalittasan Will, mikor mindenki az említett helyiségben volt.
- Dehogy tudtad - hűtötte le Belly.
- Igazad van - ismerte el Will.
- Na, ugye - bólintott elégedetten a vörös.
- Éreztem - meredt Will a távolba.
- Ez kész - csapott a homlokára Kat.
- Miért bántod magad, cica?- kérdezte Adam gúnyosan vigyorogva. Úgy tűnik, gyorsan túllepett az ajtója elvesztésén. Bár, ha belegondolok ez még imponált is neki.
- Mindjárt téged foglak, ha még egyszer hozzám szólsz - felelte Kat rá sem nézve Adamre.
- Most ignorálsz? Na, szép - sóhajtott Adam tettetett gondterheltséggel.
- Ti halljatok ezt a zajt? Vagy csak a szél süvítését hallom?
- Szerintem a szellemet hallod - kapcsolódott be Thomas a beszélgetésbe.
- Casper az. Nem is olyan régen dumáltam vele - folytatta bizalmasan Kathez hajolva, aki komisz mosollyal hallgatta.
- Lehet - értett egyet. -  Vagy - tette hozza - Egy húst zabáló bunkó lelkének földi lenyomata - gondolkozott el tudva, hogy közben Adam mindent hall. Már nem hallottam, a vérfarkas mit vágott vissza, mert Evan jelent meg szatyrokkal megrakodva.

Evan

Mondhatni kissé meglepett, amikor konstatáltam, hogy visszatértemkor a házban nem csupán a három, általam otthagyott vérfarkas cimborámra leltem, hanem a csapatunk néhány fővel kiegészült. Hogy egész pontos legyek, nem tudom mennyivel. Mindenestre érkezésemkor a konyhában találtam a nagyban hadakozó Willt, a pultnak támaszkodó, karba font kezű Adamet, mellette a kissé harcias Katet és fintorgó Bellyt. Jelen volt még helyiségben Matt, aki nem nagyon szólt semmit, plusz a megjelenésemre lázba jövő Thomas, és ki tudja még, ki volt a szobában, vagy a házban.
- Sikeresen bevásároltam – tettem le tétovázva a pultra a nagy szatyrokat, amiket idáig cipeltem. Nem igazán tudtam, hogyan kellene kezelnem a kialakult helyzetet.
- Ez de cuki. Vajon, mit rejthet a puttony? – vetette rá magát rögtön Kat, és elkezdte veszettül fürgén kipakolni a dolgokat a pultra.
- Van fagyi is – találta meg a számára kedvezőt Belly, és már nyitotta is volna ki, mikor Matt egyetlen mozdulattal leállította.
- Igazad van – helyeselt Belly, ami persze mindenkit ledöbbentett. – Elfelejtettem a kanalat!
- Azt hiszem, én tudom, hol találjuk – sietett a segítségére Kat, majd nekilátott kihúzkodni a fiókokat. Őt Adam fogta le. Szó szerint.
- Mit művelsz, vérszívó? – mordult fel dühösen.
- Ha nem lenne egyértelmű, kanalat keresek. Jó ég, hát igaz a pletyka. Ti tényleg nem álltok a tápláléklánc élén – forgatta a szemét Kat.
- Apropó tápláléklánc. Mi ez a sok hülyeség? – vizslatta a tasak tartalmát Sam is.
- Ja, nem találtam volna ki, hogy ti pont ilyeneket esztek – csatlakozott Kat az oltogatásunkhoz.
- Nyilván azért van ez, mert ti sem álltok a tápláléklánc élén – morogta Adam, ezúton visszavágva a lánynak a korábbiért.

To be continued... 

>

Vámpír kontra Vérfarkas 6.rész

Will

Tökéletes napnak ígérkezett ez mai, de aztán nagyon elcsesződött. Mikor Adam hazaérkezett rögtön kiszagoltam, hogy valami nem stimmel vele. Az elégedetten vigyorgó fejéről meg az apró szökkenéseiről jöttem rá, hogy valaminek feltűnően örül. A kis öröm táncról, amit levágott a konyhában, mikor azt hitte senki sem figyeli, már ne is beszéljünk.

Természetfeletti képességeim jóvoltából, és mert annyira ismerem, következtettem, hogy valami xbox játékot vett már megint, és annak örül úgy, mint vérfarkas a farkának. Meg onnan is, hogy megláttam táskájából kikandikáló Vámpír kontra vérfarkas borítót. A rohadt szemét!

Mikor meglátott rögtön elfordult, és mintha nem látnám, gyorsan betuszkolta a játékot, hogy nehogy észrevegyem. Ha nem én látom, én sem hiszem el!

Egész nap halál ideges voltam Adamre, hogy magával se hívott a boltba, és egyáltalán nem is szólt nekem, hogy akar egy ilyet, és ha rajta múlna, kihagyna az egész buliból, pedig tudja, hogy mennyire szeretek játszani meg mindenben benne lenni. Ráadásul eddig minden ilyesmit együtt csináltunk. Vérig sértett. Ezért is döntöttem úgy, hogy a kanapéra költözök egész héten. Már attól is kikészült, hogy egész délelőtt a nagyképernyős tv-nk előtt fetrengtem, és nem tudott játszani, úgyhogy remélem, megtanulja, kivel szórakozzon. Miután visszament a szobájába elvigyorodtam és odalopakodva a megszerzett kulccsal, bezártam a szobájába.

- Willel senki sem szórakozhat! – mondtam ki hangosan, gonoszan nevetve. Oké, asszem, már megint túl sokat lógok Thomasszal. Apropó Thomas! Pár pillanat múlva a konyhából a nappalin át a fürdőbe akart rohanni, de mikor közöltem vele, hogy Matt épp bent van, egyhelyben ugrálva szitkozódott.

- MATT, ENGEDJ BE! – ordította és elkezdte csapkodni az ajtót, miután nem kapott választ.

-  Miért nem mész ki az erdőbe? – helyezkedtem el kényelmesen a kanapén, hogy szemtanúja legyek az eseményeknek.

- Én nem megyek oda – kényeskedett tovább, de azért ugrált össze vissza. Ez tényleg mindjárt idepiszkít.

- Nekem mindegy, de te mosol fel magad után, ha nem bírod tovább – rendeztem le a dolgot, és miután Adam bezárt szobája felől egy sikoltást hallottam, elvigyorodtam. Ez a nap egyre érdekesebb és érdekesebb lesz…

Belly

- MATT, ENGEDJ BE – hallatszott hirtelen egy farkashoz kissé magas kiáltás és valaki nagyon erősen elkezdett dörömbölni a fürdő ajtaján.

- Mi a... – tekintettem ki óvatosan a zuhanykabinból, hogy megszemléljem tiszta-e a levegő. Matt éppen a pólóját kapta magára és úgy is maradt, mikor elkezdődött a dörömbölés.

- Thomas, miért vered az ajtót? – kérdezte Matt próbálva túl kiabálni – az úgy tűnik – Thomas keltette zajt.

- Engeddj bee – nyivákolt, mint aki mindjárt meghal.

- Nem – válaszolta Matt és a szárítóra tette vizes törölközőjét.

- De pisilnem keell! – hallatszott tompán Thomas hangja a másik oldalról.

- Miért nincs nektek még egy wc-tek? Öten éltek egy házban, azért az elég sok – suttogtam idegesen Mattnek, mert hát, ez őrület. Lehetett volna még egy. Már csak úgy mellékesen is.

- Minek? Úgy se használjuk – nézett rám értetlenül, mire látva megbotránkozott tekintetemet, halkan felnevetett. Thomas meg már az ajtót kaparta.

- Farkasok vagyunk meg minden, legtöbbször nem jelent problémát az erdőben elvégezni a dolgunkat – válaszolta végül.

- Vadállatok! – mondtam a kelleténél egy kicsit hangosabban, de rögtön elhallgattam. Már csak az kellene, hogy itt fedezzenek fel ezzel az alakkal!

- Igen, azok – nézett rám Matt rezzenéstelen arccal, én pedig kérdőn meredtem rá.

- Ja, hogy ja – mondta végül pár másodperc után. – Ez most egy oltás volt? – kérdezte én meg a plafonra néztem. Vérfarkasok…

- Légyszi, légysziii Matt! Nagyon kell! Ígérem, hogy gyors leszek – kaparta Thomas az ajtót, mintha az élete múlna rajta.

- De meztelen vagyok – mondta Matt érzelemmentes hangon, mire felé kaptam a fejem és látva tejesen komoly arcát, a szám elé kapva a kezem, próbáltam elfojtani a röhögést.

- Nem fogok odanézni!! – vinnyogott Thomas a másik oldalról.

- De szégyenlős vagyok – kontrázott Matt, mire elkezdtem fuldokolni. A fenébe is, nem lett volna olyan vicces, ha nem Matt szájából hallom.

- Matt, hallasz? Te jó ég, lenyelted a fogkefét?! – hallatszott Thomas hangja, majd a következő pillanatban nekifutott az ajtónak.

- Ez hülye – vihogtam fel, de nem sokáig tartott, mert a következő pillanatban kinyílt a fürdő ajtaja. Még egy utolsó villámló pillantást vetettem Mattre, aki komiszan rám vigyorgott.

- Elfelejtettem volna, hogy nincs az ajtón zár? – Hogy az a…

Kat

- Kezdesz unalmassá válni, farkas! – horkantok fel ültemben, mert, hogy valóban kezd émelyítően eseménytelenné válni ez az „itt üldögélünk kettesben Adam szobájában” dolog.

- El lehet menni – dörmögte Adam, amolyan „pont leszarom, mi bajod” stílusban, amit persze nem hagyhattam annyiban.

- Történetesen éppen az a gond, hogy nem tudok kijutni innen! – szájaltam vissza a hülye kutyának. – Nem tűnt fel? – gúnyolódtam pofákat vágva.

- Tekintve, hogy egy pillanatra sem hallgatsz el, de. Sajnos észrevettem – mormogta az ágyról.

- Addig van jó dolgod, amíg beszélek. Gondolom, én vagyok az első lány, aki szóba áll veled – mosolyogtam rá ravaszon, tudván, hogy percek kérdése, hogy dühbe guruljon.

- Tény, hogy az első vagy a denevérek körében, de az ember lányok élnek-halnak értem – vágott vissza magabiztosan.

- Nyilván inkább halnak – dünnyögtem, de persze meghallotta a beszólásomat.

- Ugyan, cicus. Én nem olyan fajta vagyok – villantotta rám ragadozó mosolyát.

- Szerintem meg határozottan olyan vagy – feleltem eltökélten, majd felpattantam valami olyasmi szándékkal, hogyha másképpen nem megy, akkor a két lábammal rúgom ki az ajtót, csak hadd hagyjam itt végre ezt az idegesítő X-men utánzatot.

Azonban valami olyasmi történt, ami azelőtt sohasem esett meg velem.

To be continued...

 

 

>

Nyár van

®A®

- Nyár van, baszki! – csapta ki a suli kapuját határtalan boldogsággal Will, őt pedig Thomas követte eufórikus hangulatban.

- Aha, mondjuk, már egy ideje az van… - dobta egyik vállára a felszabadítóan könyvmentes táskáját Kat.

 - Érzitek ezt az illatot? – szippant mélyet a levegőbe Will feltartott kézzel, Thomas pedig a példáját követve tátott szájjal szívta magába az oxigént.

- A városi szmogot? – ért melléjük Sam gúnyosan mosolyogva.

- Ez a szabadság illata! Gyerünk, próbáljátok meg! Ti mit éreztek? – hagyta továbbra is figyelmen kívül Will a lányok beszólásait.

- Oké, oké – vonta meg a vállát Belly és becsukva a szemét mélyen beszívta a levegőt. – Ah. Fagyi és új könyv illat természettel keveredve – mosolyodott el nosztalgikusan.

-  Napfényben megszáradt tempera illat – sóhajtott fel meglepően felszabadultan Sam.

- A fű illata hajnalban egy jó házibuli után… – merengett Thomas.

- Hmm – szippantott egyet Kat is csukott szemmel.  – Adam parfümje? – vágott egy grimaszt, mire kinyitva a szemét az említett srác mellkasát pillantotta meg, közvetlen az orra előtt.

- Mizujs, cicus? Nyugodt lehetsz, sokat látsz majd a nyáron – vigyorgott le rá és kacsintott egyet.

- Nem hiszem el, hogy már megint itt vagy – forgatta a szemét Kat, majd Adamet kikerülve a fiúval érkező Evant is üdvözölte.

- Merre megyünk? – kérdezte Evan zsebre vágva a kezét.

- Még sehova – szólalt fel Belly, mire a többiek kérdőn néztek rá. A következő pillanatban Matt lépett ki az iskola kapuján néhány barátja társaságában, akiktől elköszönve a kis csapat felé sietett.

- Na. Most mehetünk – biccentett a vörös, miközben Matt átölelte a derekát.

- Kik voltak ezek az arcok, Matt? – nézett szigorúan Thomas az imént elhagyott fiatalok irányába.

- A barátai? – kotyogott bele Kat felvont szemöldökkel, némiképp értetlenül.

- Igen? Igaz, ez Matt? – Thomas arcán most már leplezetlen fájdalom és féltékenység vegyes érzései keveredtek.

- Ja – adta meg a választ röviden Matt. – Végszükségletre – tette hozzá.

- Te áruló! – kiáltott fel Thomas és… és Will, úgy, mint akik tetten értek valakit.

- Most, mit sírsz, ennyi erővel nekem is vannak más barátaim – vonta fel a szemöldökét értetlenül Kat, mire Thomas tátott szájjal nézett rá.

- Halljátok ezt? – nézett körbe a fiú, úgy mintha Katet mindenkinek felelősségre kéne vonnia.

- Miért nézel úgy mintha most derült volna ki, hogy Kat nem nézte végig a HP filmeket, minimum tízszer? – röhögte ki Belly.

- Miért, nem nézte? – gyanúsította meg Thomas a lányt.

- Miért beszélünk egyáltalán erről? – nézett az égre Matt tanácstalanságában.

- Ah, nem léphetnénk túl ezen? Mindenkinek vannak más barátai is, Willt és Thomast leszámítva, szuper, megbeszéltük, téma lezárva – csattogtatta a rágóját Sam.

 – Adam? Adam, te mit szólsz ehhez? – mutogatott kétségbeesetten Will Katre, mire Belly odanyúlva elcsavarta a mutatóujját, amolyan „vagy befejezed a mutogatást, vagy letöröm” stílusban.

- Azt, hogy lépjünk – válaszolt Thomas kérdésére Adam.

- Én nem megyek veletek sehova – fonta karba a kezét a fiú és tüntetően elfordult.

- És miért is nem? – kérdezte Evan.

- Éhes vagyok – gondolkodott el Adam, majd elmosolyodva Katre nézett.

- Nincs nálam semmi – fonta karba a kezét, mire Adam közelebb lépett és utánozta a lány mozdulatát.

- Bizonyítsd – vonta fel a szemöldökét.

- Pff – fújt egyet Kat, mint akit rajtakaptak és kihúzott egy müzli szeletet a táskájából.

- Köszi – vette fel Adam és rögtön el is pusztította.

- Mekkora állat vagy, jó hogy megkínálsz, köszi – háborodott fel Kat, mert azért mégis egy csokis-mogyorós müzliről volt szó.

- Ja, bocsi, kérsz? – tátotta ki készségesen a száját Adam, odahajolva a lányhoz, a többiek röhögése közepette.

- Tuskó! – lendítette Kat a táskáját Adam arcának, aki erre majdnem félrenyelte a müzlinyi falatot.

- Na! Emberek. Megünnepeljük a suli végét, vagy mi lesz? – nézett körbe Matt ünnepélyesen.

- Jajaja, húzzunk kajolni – egyezett bele Will, akit inkább korgó gyomra, mintsem gyors megbocsátó képessége vette rá eme elhatározásra.

- Oké, de te fizeted a kajámat – lépett mellé Belly.

- És miért is kéne rád szánnom a pénzem? – méregette kegyesen a vöröst.

- Hogy törleszd a sok adósságot, amit a különböző szívességekért szereztél tőlem – vigyorgott rá lány.

- Baszki. Azt hittem elfelejti – suttogta maga elé Will, mintha senki nem hallaná amúgy.

- Akkor majd sokat leszünk együtt, ugye? – nézett fel reményteljesen Thomas melankóliájából.

- Ne aggódj, bőven. Elvégre az egész nyarat együtt töltjük – karolta át Belly és Will vállát ördögi vigyorral Kat.

- Ezt vehetem egy ígéretnek? – lépett Adam a lány látószögébe.

- Szerintem inkább fenyegetésnek – kontrázott röhögve Belly, mire Kat felröhögött, és megpróbálta meglegyintetni barátnőjét, de helyette véletlen a mögötte sétáló Mattet találta homlokon.

- Ennyi idiótát egy rakáson, basszus – röhögött Matt a fejét dörzsölve.

- Mégis sikerül mindig egy nyálas filmjelenthez méltó dolgokat összehordani – tette hozzá Sam és apró mosolyra húzódott a szája.

Később mind a nyolcan hideg üdítőjüket megemelve koccintottak a közeli gyorsbüfében.

- A nyárra! – biccentett Evan.

- A szabadságra! – kiáltotta csillogó szemmel Will.

- A kocka hasamra! – tette hozzá Adam.

- Az enyémre! – nézett rá rögtön Will.

- A vég nélküli strandolásra... – sóhajtott Kat boldogan.

- A lángosra, a hot-dogra, a hamburgerre, a hekkre…

- Thomas, nem kell minden létező strandos kaját felsorolni, így is értjük – röhögött fel Matt.

- Ah, kérlek, kérlek, ne kelljen Willt fecskében látnunk újra – koncentrált erősen Kat összefűzve mutató és középső ujját, és Adam is bőszen bólogatott.

- Vagy egyáltalán, a nélkül – tette hozzá Belly röhögések közepette.

- Hőőő – vette fel a szalagot az említett.

- Hát akkor, Will új fürdőnadrágjára! – emelte meg sörét Matt és a többiek koccintásra emelték poharukat.

- Kussoljatok!

_______________________________________________

Kellemes nyarat! Még hallotok rólunk, drágák!

xxx A&B

Vámpír kontra Vérfarkas 5.rész

Matt

Megengedtem a zuhanyt és élveztem, ahogy az egyre forrósodó vízcseppek zuhataga éri a fejbőröm. Becsuktam a szemem és próbáltam kizárni a fejemből minden zavaró gondolatot. Felidézni, milyen jó érzés egy hatalmas lejtőn rohanni lefelé az éjszaka közepén, mikor már csak pár másodperc van, ameddig át nem változunk. Körös-körül sötét van, csak az erdő zajai hallatszanak. Egy szürke villanás és apró csontok csattanása, ahogy egyik társam átroppantja valamilyen állat nyakát. A szemem sarkából meglátok egy vörös hajtincset, mire felmordulok. Hát már az álmaimba is követ ez a halhatatlan? Ezzel egy időben megcsapja az orrom valami émelyítő virágillat is és mikor felfogom, hogy még nekem sem ilyen élénk a fantáziám, kinyitom a szemem és a vörös vámpírlánnyal találom szembe magam. Szembe? Mondjuk úgy, hogy szinte hozzám tapadva.

- Baszki – mondjuk végül egymásra meredve. Ő nyilvánvalóan azért, mert meglepődött, én meg, mert úgy tűnik, képes vagyok materializálni dolgokat szimplán gondolattal.

Szóra nyitja a száját, de úgy is marad, mert nem tud mit mondani, csak a szemembe bámul. A másodpercek kínos lassúsággal telnek és a víz csak folyik és folyik és átázott pólóján már jól kivehetően látszik a hasa vonala és…

- Nem esik ki a szemed, te húsevő? – csapja a kezét Belly a szememre felháborodottan, mire kissé megtántorodom, és majdhogynem magammal rántom. Nem lesz ennek így jó vége… Mosolyra húzódik a szám.

- Már elnézést, de ha az ilyesmi idegesít, talán nem kéne random emberek zuhanyzójába teleportálni – vonom fel a szemöldököm.

- Hidd el, ha tudtam volna, hogy te vagy itt, biztos nem jövök be ide – néz rám tüzes tekintettel, amitől vérszemet kapok.

- Pedig minden vámpírlány álma, hogy egyszer egy kigyúrt, meztelen vérfarkas mellett találja magát – biccentek az állammal lefelé. A vörös követi a tekintetével a mozdulatot, és mikor meglátja a nem éppen felöltözött valómat hirtelen felkapja a fejét és kínosan megköszörüli a torkát. Már megint nem tudom, hogy mit keres a területünkön, de kezdem élvezni ezeket a váratlan belépőket.

- Tudod, most ha lenne vérem, biztos elpirulnék – mondja végül, mire hangosan felnevetek. Mikor visszanéztem rá, csak nagy szemekkel nézett rám, mintha valami nagyon szépet látott volna. Lehajtottam a fejem.

- Elzárnád a vizet? – suttogta kissé rekedten, én pedig mélyen a szemébe néztem.

- Nem. – Erre belém vájta az egyik körmét, ami amúgy nem is fájt annyira, de azért farkashoz méltóan felvonyítottam.

- Fogd be – csapta most meg a számra hűvös tenyerét, ami újra mosolygásra késztetett.

– Még meghallanak – szitkozódott suttogva.

- MINDEN OKÉ, MATTY FIÚ? – hallatszott Will ordítása a nappaliból és Adam vonyítását is hallani véltem.

- PERSZE, MINDEN TISZTA – ordítottam vissza, majd megnyitottam a csapot, miközben a karom Belly dereka köré fontam. A víz csobogása elnyomta a vámpírlány mérges sikítását és az azt követő szitokáradatot.

Adam

Egész nap, ismétlem egész nap arra vártam, hogy Will végre felálljon a kanapéról és én szépen elfoglaljam a helyét. Tegnap vettem meg a vámpír kontra vérfarkas xbox játékot, és azóta éget a vágy, hogy végre kipróbálhassam. Will azonban úgy tűnik, most pont az akaratom ellentétét szerette volna megvalósítani.

Így végül arra a sorsra jutottam, hogy bevonultam a szobámba és levetettem magam az ágyamra. Kezeimet a tarkóm alatt összefonva pihentettem a párnán, s a félhomályban elmerengve vizslattam a plafont.

Jó érzés volt, így egyedül, csöndben lenni, csupán feküdni a semmibe meredve. Mondjuk nyilván xbox-ozni jobb lett volna.

- BÚ! - jött egy hang az ágyam alól.

- WÁÁ! - visítottam fel, mert piszkosul megijedtem. Felugrottam az ágyra, hogy még véletlenül se legyek azzal a valamivel egy szinten, ami alattam volt.

- Ez komoly?  Ilyen lenne egy igazi vérszomjas vérfarkas? – kúszott elő az ágy alól az idegesítő vámpírcsaj. Mindegyik idegesítő, ezért inkább nevezzük őt a legidegesítőbbnek.

- Ne felejtsük el, hogy kettőnk közül a vérszomjas nem én vagyok – pontosítottam, miközben gyorsan lemásztam az ágyról.

- Megijedtél – mutatott rám vihogva a sátán lánya.

- Maximum a vágyaidban – villantottam ki a fogaimat.

- Akkor ezt mire véljem? – tartotta fel telefonját, aminek képernyőjén egy kis mikrofon jelezte, hogy hangfelvétel lejátszása van folyamatban. Nem igaz! Felvette!

„BÚ!” – hallatszott a felvételen, majd a férfias üvöltésem következett. Igazán nem volt benne semmi kínos.

- Na, idefigyelj, denevérkém! Most szépen fogod magad és kisétálsz azon az ajtón. Elég szar volt az estém nélküled is – kezdtem tolni az említett kijárat felé.

- Ugyan már! Mi baj, nem maradt neked elég kutyakaja? – vágott szomorú fejet a vámpírcsaj, kezeivel a nem létező könnyeit törölgetve.

- Ami azt illeti, eleget fogok enni ma este, ha továbbra is itt maradsz – morogtam mérgesen, majd megragadtam a kilincset, csakhogy hiába nyomtam le, az ajtó nem nyílt ki.

- Úgy látom, a srácok rövid pórázon tartanak – folytatta a szapulásom a vámpírka.

- Én meg úgy látom, hogy nem vigyázol eléggé – indultam meg felé, amin persze berezelt, és óvatosan hátrálni kezdett. – Mit keresel itt? Betörtél a házunkba?

- Betörtünk – egészítette ki a mondatomat, célozva rá, hogy több fajtársát is magával hozta. Ez az este egyre rosszabb és rosszabb lesz.

- Akkor, akár segíthetnék is. Mi kellene, hogy minél hamarabb eltűnj? Ha kitépem a torkod az elég?

- Ettől nem fogok megijedni. Egyébként is, nem tudok kimenni – emlékeztetett a zárt ajtó problémájára.

- Will – dörmögtem dühösen.

- Ő zárt be minket? – faggatott a vámpírcsaj.

- Minek kell mindenbe belemártanod a fogad? Mi közöd van ehhez? A helyedben kussban állnék a szoba sarkában – intettem ridegen, de persze nem tudta befogni.

- Szóval, mesélj X-men. Miért tette?

- Mert nem akarja átadni nekem a TV-t – sóhajtottam végül, tudván, hogy úgysem marad csöndben, amíg meg nem tudja, amit akar.

- Micsoda komoly cicaharc – ironizált.

- Csak óvatosan, mert a végén még kieresztem a karmaimat! Egyébként is, kettőnk közül maximum te lehetsz a macska.

- Vicces vagy – forgatta a szemeit gúnyosan, majd leült egy forgós székbe, és elkezdett körbe-körbe forogni. – Minek kell ennyire a TV?

- Azért, cicám, mert megvettem a vámpír kontra vérfarkas xbox játékot, és szerettem volna még ma a földbe döngölni az összes magadfajtát – feleltem bosszúsan.

- Vámpír kontra vérfarkas? – csillant fel a lány szeme, és most először hagyta figyelmen kívül a sértésemet.

- Ja.

- Én is beszereztem, de nem tudtam kipróbálni, mert Sam elfoglalta a gépet.

- Ismered a játékot? – húztam fel a szemöldököm kételkedve.

- Persze, az eddigi összes része megvan. Mindig a te fejedet képzelem a farkasok arcának helyére, így döntöttem meg a rekordjaimat – mosolygott rám ördögien.

- Kész szerencse, hogy találkoztunk, Hófehérke!

To be continued...

>

__________________________________________

Végre valahára itt az új rész, reméljük tetszett és meghozta a kedveteket a további folytatásra! :))

xxx A&B

Közleményes

Sziasztok Drágák!

Neem, sajnos ez még nem a Rész, csak egy egyszerű tájékoztató, hogy mi folyik itt... Avagy, hogy mi nem.
Érettségizünk. Igazából már túl vagyunk nagyjából a nehezén...szóval hamarosan már olvashatjátok a Vérfarkas kontra Vámpír következő epizódját. Időpontot nem tudok mondani, de most már tényleg hozzuk nektek!
Drága 18 rendszeres olvasónk, akik feliratkoztatok (és akik esetleg nem) kitartás, és egy ölelés amiért még vagytok és vártok. :)
Szóval, amint kitör a nyár igyekszünk többet foglalkozni a bloggal és több részt hozni. Ez majd elválik hisz a jövő útjai, mint tudjuk, kifürkészhetetlenek, de mi azért próbálkozunk.:D

Nehogy megfeledkezzetek a 8 hülyéről! Régi sztorikat visszaolvasni ér! <3

xxx. B&A