Minden kezdet nehéz, nem?

Will

- Vészhelyzet, ismétlem, VÉSZHELYZET VAN! – szólt bele idegbeteg állapotban Adam a telefonba.

- Mi a baj, tesó? – kérdeztem érdeklődve, de választ nem kaptam, csak csapkodáshoz hasonló hangokat. – Most vagy lakberendezel, vagy húst klopfolsz… - vacilláltam a két lehetőség között, de a szavamba vágott.

- Rohadtul nem erről van szó haver, ez most tényleg komoly dolog – hallottam, hogy tényleg gáz lehet, úgyhogy komolyabbra váltottam.

- Figy, ha az ebédről van szó, én nem tudok csirkét sütni – nyugtattam meg gyorsan.

- Mi van?! Najó, úton vagyok – közvetített Adam még mindig zaklatottan.

- Mégis hova mész? – kérdeztem kíváncsian, mert ha nem arról van szó, hogy éhen marad, tippem se volt min drámázik ennyire.

- Nekem nyugodtan csinálhatsz rántottát – hallottam egy ismerős hangot megszólalni a vonalban.

- Te mióta vagy itt Thomas? Ez egy magánbeszélgetés – oktattam ki, mert hát azért mégis. Csak úgy nem léphet be más társalgásába. Főleg nem telefonon.

- Engem előbb hívott fel, tehát már eleve itt voltam, úgyhogy én meg azt nem tudom, te hogy kerültél bele – feleselt vidáman.

- Konferenciahívást indítottam, még mielőtt összevesztek – szólt közbe Adam. – Na de elmondhatnám a problémát? – idegeskedett és hallottam a hangján, hogy annyira rohan, hogy szinte fut.

- Na, halljuk – mondtuk egyszerre Thomasszal.

-  Nézzétek meg a naptárt – mondta végül.

- Nincs naptáram – jelentette ki Thomas.

- Akkor vegyél egyet – kiáltotta Adam elveszítve a türelmét.

- Megnéztem. Augusztus van. És? – kérdeztem unottan.

- Nézd tovább!

- Nincs tovább. Vége a hónapnak – értetlenkedtem.

- Épp ez az! Vége az augusztusnak! Vége a nyári szünetnek! Vége mindennek!! Holnap suli!!! – tajtékzott Adam.

- Aha, jó. És mi a terved, hova mész? – siettettem, mert kissé kezdett közhelyesnek tűnni a beszélgetés.

- Ja. Lépek az országból – tájékoztatott Adam nyugodtan.

- Mégis miért nem szóltál előbb? – akadtam ki.

- Mégis miért nem hívtál magaddal? – tette hozzá Thomas felháborodva.

- Nem, tom. Annyira bepánikoltam, hogy elindultam – védekezett Adam.

- Így semmi nélkül? Bőrönd, kaja, hamis személyi... – soroltam.

- Telefon van nálam. Meg a sármom. De az mindig – válaszolt önelégülten.

- Ez így nem jó. Ki kell dolgozni egy tervet. Gyere, át és megdumáljuk! – dőltem hátra a székben.

- Oké, fél óra és ott vagyok – egyezett bele és már majdnem letettük a telefont.

- URISTEEEN! EMBEREK! – ordított bele a telefonba Thomas.

- Mi van? – kérdeztük egyszerre Adammel.

- VETTEM NAPTÁRAT A BOLTBAN. NEM HISZITEK EL. HOLNAP SULI! NEEE – hallottuk kétségbeesett hangját. Nyilván, hogy két óra múlva leesett neki az egész, ő is megy emigrálni.

- Visszahozzuk? – kérdezte Adam most már teljesen lenyugodva.

- Á, ugyan. Egy ilyen arcot szerinted átengednek a határon?

- Jogos. Az utcán megállítják – értett egyet Adam, és máris a szemem előtt volt a kép, ahogy körbe-körbe rohangászik.

- Basszus, tényleg – csaptam a homlokomra – Még a rendőrök beviszik.

- Mi a franc! – kiáltott fel hirtelen Adam. – Valaki fel alá szaladgál a Lánchídon. Hé, ez úgy néz ki, mint Thomas. Au, épp neki szaladt egy kékruhás arcnak. Ja, hogy az egy rendőr. Az kellemetlen. Mármint a rendőrnek. Thomas épp a lábán csimpaszkodik – közvetített.  - Najó én léptem.

- Segítesz neki? – kérdeztem vihogva.

-  Francokat. Megyek videózni – röhögött, majd azért hozzátette. – De kihozom, mielőtt eljátszaná a hattyú halálát. – majd megszakította a hívást.

________________________________________________

Volt, aki így is kezdte az évet.. :) 

xxx. B&A

Először együtt 6.rész (Vége)

Evan

Kábé tizenöt perce álltunk vagy hát az én esetemben ültünk Sammel az emeleten. Szívesen mondanám, hogy közös témáink tára kimeríthetetlen volt, de hát, kit akarok én becsapni? Életem legkínosabb pillanatait éltem át.

-Hé, Sam, van egy fúród? – jelent meg Will feje a feljáróban, mire a barátnője csak döbbenten bámult rá.

- Öh, nincsen?

- Evanovics? – nézett Will ezúttal reményteljesen rám.

- Bocs – vontam vállat, majd a homlokomra csaptam. – Thomasnak van!

- Ez komoly? A rohadt életbe! – tűnt el Will, ismét kettesben hagyva minket.

- Utána megyek…

-… megkeresem Katet – szólaltunk meg tökéletes szinkronban, majd elhagytuk a hálószobánkat.

Mivel lent nem találtam senkit, csak hátulról Thomas és Will ordítozását hallottam, de annyira még én sem vagyok hülye, hogy pont hozzájuk menjek.

Így hát bekopogtam Bellyékhez.

- Ki az?

- Evan – feleltem.

- Milyen Evan?

- Hány Evant ismersz?

- Tulajdonképpen egyet – tűnődött a hang gazdája.

- Na, az vagyok én.

- Nagyapa? - hallottam a döbbent hangot az ajtó túloldaláról.

- Majdnem. Kat barátja, Evan.

- Ja, hogy Evan! – tárta ki az ajtót Belly megvilágosodottan. – Mi a helyzet?

- Nem láttad Katet?

- De.

- És merre?

- Ja. Izé. A konyhában van. Vágod, tejet iszik. Tudod, mert szomjas. Azért van ott, hogy igyon…

- Szabad az út! – robbant be mellettem Will a szobába.

Will

Csak repültem és repültem a jó puha ágyam felé. Kitártam a karjaim és elégedett sóhajtással fogadtam a puha párnáimat. Legalább két másodpercig élvezkedhettem, utána ugyanis valaki lerántott és a kemény padlón landoltam.

-Aúú! – ordítottam a mellkasomat masszírozva.

- Na. Végre – tette csípőre a kezét Matt, majd éreztem, hogy megragadják a kezeim és a lábaim.

- Nem beszélhetnénk ezt meg? – alkudoztam.

- A-a. Egy, két, há… - számoltak be, miközben himbálóztam.

- Három! – már megint repültem és egyenesen Evan karjaiba érkeztem. Majd egy másodpercet követően újra a földön, mert a srác se szó-se beszéd ott hagyott. Nem szeretnek eléggé!

Hirtelen egyedül találtam magam a verandán, így hát tervemet követve elindultam, hogy besétáljak a pokolba. Avagy Thomas barlangjába. Óvatosan lemásztam a lépcsőn, de leérkezésemkor jutott csak eszembe, hogy mióta is van lépcsője a kutamnak? Körültekintve egy komplett alagútrendszert láttam.

-Ó, helló! – jött elő Thomas bányászsapkában, fúróval a kezében.

- Hú, jól kipingáltad a helyet – bólogattam elismerően.  – Te figyelj csak! Megmutatnád az utat a szekrényembe?

- Melyikbe? Katébe vagy az otthonidba?

- Van a szekrényemhez alagutad?!

- Mi? Dehogy. Honnan veszed ezt a baromságot? Gyere, megmutatom. Kicsit szűkös a hely.

Nem sokkal később meg is érkeztünk, dobtam egy üzit Samnek, hogy jöjjön be a kútba. Sok kérdőjelet küldött válaszként, de azt írta, siet. Megpróbáltam kinyitni, de nem jártam sikerrel.

- Hagyd csak rám! Tavaly nyáron lakatosságot tanultam – büszkélkedett Thomas, és pár perc múlva valóban felnyitotta a zárat.

- Megjöttem! – ugrottam ki vidáman, de a várt hatás elmaradt, ugyanis senki nem volt a szobában.

- Francba! – szomorkodtam, majd megpillantottam Bells napszemüvegét az asztalon, felkaptam és kisétáltam.

Adam

Azt hiszem egy pillanatig állt a szívem a pincében. Az oké, hogy Kat azonnal megjelent mellettem, és a jelenlétével még jobban összezavarta szívem dobogását. Úgy döntöttem felkeresem a kardiológusomat.

-Hellósztok! Mizu? – jelent meg valahonnan a falból Thomas, majd felsikkantott.

- Nyugi van már! Ez csak egy kabát. Jesszus, de beszari vagy. –szívattam.

- Honnan a francból kerültél ide? – idegesítette magát Kat.

- Ki? Én? – kérdezett vissza Thomas értetlenkedve.

- Te, te nagyon hülye!

- Alagútrendszert ástam a telketek alá. Vagy egész Kenese alá... – tűnődött el Thomas, majd Katre vigyorgott. – Megnézed?

A lány egy pillanatig hallgatott, majd felkapott egy üveg bort és követte Thomast a járatokba, valami „nekem már úgyis mindegy” szöveggel.

Egyedül maradtam, így hát elindultam keresni egy tükröt, hogy legyen kellő társaságom.

Belly

Tudtam, hogy Katnek szüksége lesz rám, úgyhogy suttyomban Evant követtem, aki a pincéből távozott a falon át én meg utána. Ahányszor hátranézett beleolvadtam a környezetembe, tartva a három méter távolságot, szóval egy kicseszett ninja voltam. Hamarosan hangokat hallottam. Pontosabban Thomas magyarázását, Adam köhögését és Kat vihogását. Ajaj. Ez a tipikus „mindjárt kiütöm magam” röhögése volt. Agyalásomat az szakította félbe, hogy beleütköztem Evan kemény hátába.

-Áhh! – ugrott meg ijedtében, majd méltatlankodva felém fordult.  – Tudtam, hogy követ valaki!

Eközben azok hárman éppen kupaktanácsot tartottak, Kat a két fiút átölelve tartotta egybe a csoportot. Evan ordítására kapták fel a fejüket. Kat amint észrevett, elém sétált és komoly arccal a szemembe nézett.

- Belly. Ebben a szent minutumban rád hagyom a házat, a csapat felügyeletét, a tejeimet, a dugi kajámat és Adam pulcsiját… - mondanivalójának befejezését, Adam és Thomas szipogása szakította félbe.

- Ez annyira megható! – fújta ki az orrát Thomas.

- Oké, főnök, de veled mi lesz? – néztem Katre gyanakodva.

- Buli van! – tartotta fel mindkét kezét, egyikkel a borosüveget szorongatva, majd ugrándozva eltűnt az egyik járatban.

- És elvesztettük az utolsó normális emberünk – kommentálta a történteket Evan, előre-hátra hintázva a sarkán.

Thomas

Most, hogy Katet bevettük, meg kellett keresnünk Willt. A csaj még mindig főnökösödött, bár ezúttal részegen, ezáltal elviselhetőbbé téve a társaságát. De. Hát. Ez Will posztja. Csak ő vezethet minket a végtelenbe és tovább.

- Adam! – szólt Kat, megragadva a fiú kezét. – Gyere, mutatok neked egy jó kis sarkot!

Ezzel el is tűntek a járataimban. Vajon honnan ismeri az irányokat? Elvitte volna az iránytűmet? Nem, még itt van a zsebemben. Ez az! Will mindig észak felé van. Ezt súgta a fülembe a bölcs rozsomák korábbról.

Láss csodát! Mikor kiléptem a konyhaszekrényből egyenesen belé ütköztem. Mármint Willbe, nem Mr. Halálba.

Éppen bodzás tejet szürcsölt egy szivárványszínű szívószállal, fejére egy rózsaszín keretes napszemüveg volt feltolva, ami véleményem szerint szépen kiemelte a szemeit. Bár sötét volt, úgyhogy nem láttam pontosan. Épp meg akartam kóstolni az italát, mikor feleszmélt.

- Ah, te jó ég, Thomas! Honnan jöttél? – érdeklődött.

- Az alagutamból – feleltem tárgyilagosan. Tárgyilagosan? Egy fenét, azt se tudom, mit jelent ez.

Matt

Miután Belly elrohant Evannel, minden bizonnyal Kat megmentésére, úgy döntöttem összedobok valami kaját. Ránéztem a faliórára. Hajnali 2 óra volt. Tökéletes időzítés. Komótosan a konyhába sétáltam. Felkattintottam a villanyt, majd hirtelen megpillantottam Willt és Thomast, ahogy pókerarccal ülnek az ebédlőasztalnál összekulcsolt kezekkel.

- Már vártunk - dőlt előre Will, úgy mintha minimum ő lenne a Keresztapa. Szemét Belly napszemüvege takarta, így nem láttam, hogy pontosan hova néz.

- Ti meg mit játszotok itt? És hol vannak a többiek? – tettem fel tucatnyi kérdésem egyikét.

- Nem tudom. És nem tudom… - gondolkozott el Thomas. Szeretem az őszinte embereket.

- Akkor segíthettek nekem a konyhában – néztem rájuk, úgy mintha ez valami hatalmas kiváltság volna. Egymásra néztek, majd rám, majd megint egymásra.

- Megbeszéltük! – pattant fel Will, majd kinyitotta a hűtőt, majd mikor nyilvánvalóan nem látott semmit a szemüvegtől, feltolta a fejére és kérdőn rám nézett. – Mi kell?

- Hát nem a marhapörkölt – jegyeztem meg, mire Thomas rögtön visszatette az említett étket.

- Jól van, emberek. Adjatok tojást, vajat, szardíniát, zöldségeket és kenyeret – soroltam és közben Thomas bőszen jegyzetelt az asztalterítőre.

- A zöldségek a kamrában vannak – tettem hozzá.

- Én nem megyek le a kamrába! Adam azt mondta szellem lakozik ott – suttogott elborzadva Thomas.

- Miről beszélsz? Szellemek nincsenek. Na, húzzál lefelé – vesztettem el a türelmem, mert kezdtem már igencsak éhes lenni.

- Lakozik? Hol élsz te, hogy ilyen kifejezéseket használsz? – tette hozzá Will, majd inkább arrébb sunnyogott.

Kat

Olyan szép az élet! Mindenfelé csak fényt látok, nekem gyúlnak ki, ahogy haladok előre. Hallom a madárcsicsergést, az esti szél, zúgó hangját, érzem a finom illatokat magam körül, és itt van… Várjunk csak! Ez Adam. Mit keres itt Adam? És miért fogja a kezem?

- Miért vagy itt, Adam? És miért fogod a kezem? – osztom meg vele is a gondolataimat.

- Most mi van már? Te akartad, hogy barangoljunk! – háborodott fel, bizonygatva, hogy én akartam vele kettesben maradni. Jó vicc!

- Persze! Jó vicc! – jelentem ki legyintve, majd a kezemben lévő borra tévedt a tekintetem. – Te leitattál?

- Tessék? Én? Dehogy! Magadtól csináltad, odaadtad Bellynek a kulcsot, mondván, hogy most szabira mész. Velem – vigyorodott el végezetül.

- Milyen Szabira? Nem is ismerek Szabit – méltatlankodtam.

- Szabi? Ki az a Szabi? – kérdezte vissza táguló orrlyukakkal és meredő szemekkel Adam.

Most, hogy eltelt egy fél óra, szépen lassan elkezdett leülepedni az alkohol hatása és kezdtem magamhoz térni. Már láttam is mi folyik itt!

- Figyelj, Kat! Ha már így összehozott minket a sors… Beszélnünk kéne.

Beszélni? Persze, esetleg majd soha.

- Ha nem hallom, nincs is! Ha nem hallom, nincs is! Ha nem hallom, nincs is! – száguldottam el, kezeimet a fülemre tapasztva. Talán mégsem józanodtam ki teljesen.

Sam

Már vagy fél órája próbáltam felidézni, hogy vajon kinek volt, azaz eget rengető ötlete, hogy mi nyolcan elmenjünk együtt nyaralni, felügyelet nélkül egy random kis faluba, csupa idős házaspár és üdülő család közé. Gondolataimból Thomas zökkentett ki, aki éppen előttem rohant végig sikoltva, kezeit a feje fölé tartva. Nem jutott sokáig, mert egy hatalmas csattanást követően elterült a lépcsőn. Kat egy seprűvel a kezében állt a lépcső tövében, és bosszankodva meredt a fiúra.

- Egy szót se innentől! – hadonászott a seprűvel önkívületben, mire Thomas nem szólt semmit, csak elmutogatta, ahogy belakatolja a száját és a háta mögé dobja a kulcsot.

- Tudjátok, van egy olyan sejtésem… - kezdte volna a másik irányból érkező Evan, mikor egy kiáltás a szavába vágott.

- A jó ég áldjon meg titeket, hogy hajnali három órakor így randalíroztok! Mindjárt pitymallik!!  - kiáltott át a kapuban álló, fürdőköpenyt viselő alak.

- Elegem van, hogy a kutya állandóan ugat miattatok! Megyek és felhívom a szüleid, te lány, igen, az lesz!

- Nem lehetne egy kicsit később, Jenő bácsi? – egyezkedett Kat reményteljesen.

- Mit zavarja a kutyát, hogy mi mit csinálunk? – háborodott fel Thomas de lepisszegtem.

- Ugyan, ugyan. Mi csak takarítottunk! – kapta ki Kat kezéből váratlanul a seprűt Will és bőszen elkezdett söpörni. – Ha akar, a bácsi is segíthet, akkor talán napkeltére kész leszünk! – próbálta bevetni megnyerő vigyorát a drága barátom.

 – Jé, télleg mindjárt hajnalodik! – nézett csodálkozva az égre Adam tátott szájjal, mire Belly oldalba bökte, hogy csukja be.

- Gyertek srácok, a verandára, mielőtt az ipse kihívja a falusi rendfenntartókat – intett Matt röhögve, és követtük a házba.

- Thomas, te idióta! Most valószínűleg felébresztetted az egész lakosságot!! – csaptam rá a fejére egy újsággal.

- Nem, mintha az állandó lakosság nem lenne több 20 főnél – tette hozzá Belly, mire a többiek felröhögtek.

- Fene, pedig még a megnyerő mosolyomat is bevetettem – meredt értetlenül maga elé Will.

- Nyugi, biztos túl messze volt és nem látta – veregette meg a vállát együtt érzően Thomas.

- Ne már, most komolyan felhívja a szüleid? – tette fel a kérdést Evan és aggódva nézett Katre.

- Nem tudom – harapdálta a szája szélét. – Asszem dobok egy üzit nekik, és reménykedek, hogy előbb olvassák el, minthogy Jenő bá felhívná őket… - nevetett kínosan.

- Még, hogy a kutya! – puffogott magában Thomas. – Tudjátok mit? Megyek és szólok a rozsomáknak, hogy beszéljen vele. Will te is jössz? – kérdezte és már állt is fel, hogy rendet tegyen, de visszanyomtam a székre.

- Te már elég jót tettél ma, inkább maradj ott ahol, mindenki lát – néztem rá mosolyogva.

- Szerintem srácok, lépjünk – mondta hirtelen Matt és mi kérdőn néztünk rá, mire vállat vont.

- Úgy érzem nem nekünk való ez a nyugger élet, mit szólnátok, ha meglátogatnánk az egyik haveromat Füreden?

- Jaja, és van ott aqua park is meg minden – vágta rá Belly ezzel kijátszva az aduászt.

- Csúszda paaark juhuu – pattant fel Thomas, majd elgondolkozva hozzátette. – Szerintetek vihetem a rozsomákot?

- Valaki felsőnélküli lehetőséget említett nyilvános helyen? – dugta ki a fejét Will félmeztelenül, aki eközben...megfürdött? Jellemző.

A has mutogatás lehetőségére természetesen Adam és Evan is elégedetten bólintottak

- Rendben, akkor pakoljunk! – csapta össze a kezét Kat újra teljesen a helyzet magaslatán.

- Na, mi van, most már visszaszívod a végrendeletben említetteket? – nézett barátnőjére vigyorogva Belly.

- Nagyon úgy néz ki – röhögte el magát Kat és mivel Thomas megint elkezdett sikongatni, mert Adam egy vizes törölközővel csapkodta, a két fiú után indult, felkapva ő is egy darabot..

Még hátra fordult és egy „örök hálát” tátogott Mattnek és Bellynek. Evant követve elindultam én is a lépcsőn, hogy összepakoljam a cuccainkat. Hirtelen egy nedves törölköző csattanását éreztem a fejemen.

- Au! A jó ég áldjon meg Thomas!!

Szóval így voltunk mi nyolcan a Balatonon.

The End

______________________________________

Itt a vége fuss el véle ésatöbbi. :(

 Meg kell jegyezni, nagyon vicces volt írni ezt az őrült sztorit, ami amúgy teljesen normális körülmények között játszódik...Na de!

Újabb hosszú történet fog indulni, hiszen nem unatkozhatunk...Ez már valamivel misztikusabb lesz és nem a való világot dolgozza fel. Illetve ki tudja...

Természetesen ettől a témától függetlenül még lesz sok-sok spin off, külön kiadások, stb. Szóval lesz mit olvasni!;) 

xxx A&B

Legelső történet (Part II.)

Kell neki egy cím.

Jó.

Part I., mert azért mégis egy szövevényes történet közepén vagyunk.

A

- VÁÁH! – hallatszott az ablak felől egy ordítás, melyet egy fényrobbanás kísért. Mindenki lebukott az asztalok alá, majd pár perccel később lassan felemelkedtek.

- Hiányoztam? – jelent meg a kitört ablak maradványain Kat, és a hogy a többiek végigmérték, látták, hogy tiszta vér, valamint homlokán fejpántot visel.

Észrevették azt is, hogy Thomas hátán ül, szárnyainak tövében, kezében gyeplőt tart, a másikban pedig ostort, amolyan szuperhős pozícióban.

- Miért vagy csupa vér? – szörnyülködött a késen verekedő két fiú.

- Én is az vagyok… - dünnyögte Will sértetten.

- Ja, de az kit érdekel? – vont vállat Belly, majd ő is Kat felé fordult.

- Áh, ez csak szamóca dzsem! – nyalta le egyik ujját a lány. – Gondoltam elugrok Csodaországba, ha már kaptam egy fuvart – vigyorgott le Thomasra Kat.

- Nem is raboltak el!? Minek adtam a kést, akkor? – képedt el Adam.

- Jaaj, a sebem – sajnáltatta magát hangosan Will, hátha rá is figyel valaki.

- Katy, már vártalak – mosolygott Evan.

- Az jó, én is vártam magam – örült magának Kat.

- Nagyon fááj, csííp – nyöszörgött tovább Will a földet csapkodva, de senkise tekintett rá.

- Honnan van szárnyad? – méregette Adam kíváncsian Thomas végtagjait, aki csak lassan csapkodva velük szavalni kezdett.

- Réges-régen, mikor még éltem,

Volt valami, amitől féltem,

Ezért a Démont felkerestem,

Hogy segítsen nekem.

Ő rögtön meg is tette,

Így lettem én szárnyas kecske.

És mindennek igaznak kell lennie,

Mivel, hogy rímel.

- Hú, a felénél lemaradtam, de azért szép volt – vallotta Adam pár szótlan másodpercet követően.

- Nincs miért szégyenkezned, már megszoktuk – mosolygott rá édesen Kat.

- De vicces itt valaki – vágott rá egy pofát Adam.

- Fúj – szólalt meg Belly. – Ez itt van! Nem bírom – motyogta, mikor leesett neki, hogy Thomas visszatért. – Egyszerűen nem bírom ezt a valamit – méltatlankodott.

- Én, sem bírlak – vágyott vissza Thomas, de kapott a pofájára Kattől.

- A valami nem pofázik be a barátnőnek!

- Hé, ez állatkínzás! – ugrott fel Sam drámaian.

- Meghalok – suttogta Will elveszítve az utolsó vele foglalkozó embert is.

- Kösz, basszus – vágta oda Samnek Thomas, valamiért sérelmezve az „állat” kifejezést, majd ledobta a hátáról Katet. Adam rohant, hogy elkapja; kinyújtotta kezeit felé, de a lány telibe a fetrengő Willre zuhant, aki ezzel végleg kilehelte a lelkét… Helyett a reggelijét.

- Nee mááár – ugrott félre Kat, véletlenül meglökve Evant, aki ennek következtében ráesett Samre, aki belekapaszkodott Bellybe, ő azonban háton lökte Adamet, aki így elvesztve az egyensúlyát megbotlott és egy fordulattal hátraesett. Mivel az egész társaság csodával határos módon Will köré esett, ő büszke fejjel konstatálta a helyzetet.

- Aúú – nyögött Belly.

- Menj már innen, hallod? – méltatlankodott Sam, majd Evan arcába könyökölt.

- Jaj, már – lépett oda segíteni Kat, de Will lábában megbotolva ráesett a még mindig háton fetrengő Adamre.

- Szia – mosolygott a lányra, majd mindketten felkapták a fejüket és Thomasra néztek, akinek szárnya beakadt a lámpába és Bellyn landolt.

- Hagy-jál te i-zéé – kezdte el ütlegelni szegény fiút (vagy ahhoz hasonló valamit), feléjük pedig éppen Will igyekezett.

- Majd én, megmentelek!!! – S bár gyorsan mászott, mégis lemaradt. Ross Lynch felkapta Bellyt, majd ölében tartva kilépett az emberi halom alól.

- Itt vagyok érted, Mrs. Lynch, megyünk pizzázni? – kérdezte, mire Belly elvörösödött vörösödve. (Hm).

- Mikor lesz az esküvő? – kérdezte Kat boldogan.

- Legyen most! – vágta rá Ross önfeledten.

- Én ezt nem engedhetem! – kiáltotta Will bőszen, próbálva feltápászkodni.

- Jaj, omg, mi a problémád? – nézett rá Kat unottan.

- Most nézzetek rám. Még a fehér ingem sincs rajtam. Plusz véres vagyok, mint marhacomb a hentesboltban. Egy tanú nem nézhet így ki!

- Miről beszélsz? – nézett rá furcsán Belly.

- Elmész te a fenébe! Mit képzelsz, mióta lettél te a tanú? – kötött bele rögtön Kat, és kezdett kissé minden összezavarodni.

- Nem veheted el őt, én, szeretlek téged! – lépett Rosshoz Thomas, e vallomásával mindenkit meglepve. Illetve csak egy személyt.

- Te langyi vagy? – nézett rá döbbenten Kat, majd fejpántjával kipenderítette az identitászavaros izét az ablakon.

- Menj nyugodtan utána! – vont vállat Belly Rosst bámulva, mire a srác szomorúan eloldalgott.

- NEEEEM – ébredt fel erősen zihálva Belly és a következő pillanatban a földön landolt.

- Aúú, héé – kiáltott fel méltatlankodva az ágya mellett lévő matracról Kat.

- Te jó ég. Nem fogod el hinni, hogy mit… - ám Belly nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen Thomas lépett be a szobába, egérfüles hajpánttal a fején, egy meleg szendvics darabot rágcsálva. A lányok értetlenül egymásra néztek, majd a fiúra, majd megint egymásra.

- Kérlek, a jövőben ne engedd, hogy nálam tartsunk bulit – nézett Belly rezzenéstelen arccal barátnőjére, aki elröhögte magát, majd megdobta az éppen dobozokba pakolászó Thomast. Valóságos álom volt, nem? 

_____________________________________________-

Na, hát végül is ez mégsem történt meg, megesik ha parákat álmodunk! Bár általában a valóságból egy-egy elemet kiragadva...;)

Hamarosan új történet indul, részletek később! 

xxx B&A

Festészet meg minden...

Sam

- Menj már innen, Thomas! Nem hiszem el, hogy nem bírsz magaddal! Megmondtam, hogy nem lehetsz a múzsám – kiáltottam mérgesen a vászon másik oldalán tartózkodó idiótára.

- De azt mondtad, hogy egy múzsa szépsége inspirál, hogy valami csodásat alkoss – mondta Thomas feltartva a kezét, mintha csak szavalna.

- Pontosan. Ezért sem értem, hogy miért vagy még itt – felelt helyettem Kat elterpeszkedve a kanapén, majd unottan lapozott egyet a kezében tartott képregényben. Mire Thomas reagálhatott volna burkolt sértésére valami „köszönöm a bókot” pirulással, Belly is megjelent a stúdióban egy nyalókával a szájában.

- Mi van Sam, nem tetszik a modelled? – mérte fel rögtön a helyzetet, avagy Thomast, ahogy csípőre tett kézzel pózol és engem amint idegbajosan hadonászok az ecsetemmel.

- Még kérdezed? Nekem valaki inspiráló, karizmatikus és mindenekelőtt esztétikus kell – soroltam elgondolkozva.

- Csak nem engem kerestek? – lépett be Will pólója társaságát mellőzve. Ezen már képtelenség lett volt meglepődni. Meg nem mintha zavart volna…

- Na, ez kellett – nézett fel Belly unottan, aztán visszanézett Willre. Majd újra a plafonra.

 – Adam, mond már el, mégis miért fetrengsz az egyik tetőgerendán? – Erre mindenki meglepetten felfelé kapta a fejét.

- Hőőő – fejeztem ki nemtetszésem, mert azért mégis egy műteremben vagyunk.

- Mi, én? Csak erősítek.  – mászott le óvatosan, úgy, hogy most már csak a kezeivel kapaszkodott a gerendán.

- És miért pont itt? – húzta össze Kat a szemét fel-le követve a mozgását.

- Úgy volt, hogy itt találkozunk, nem? Akkor meg minek menjek máshová? – értetlenkedett Adam, majd pár húzódzkodást követően ténylegesen lemászott hozzánk.

- Meddig kell még így állnom? – nyűgösködött Thomas sóhajtva még mindig a „gondolkodó” pózban, amit az imént vett fel.

- Még egy kicsit – vigyorgott rá Will, mire Thomas megértően bólintott. Sosem tanul… Hirtelen megszólalt az Oroszlánkirályból ismert „Érzem már a szív szavát” nevezető dalocska, mire kérdőn néztünk körbe.

- Hello, na mikor jössz? – szólt bele Belly a telefonba és látva elképedt fejünket, azt tátogta, hogy „Matt az”.

-  Hogy s mint van Szimba? – kérdezte komisz mosollyal a száján Kat barátnőjétől, mire a fiúkból kitört a röhögés.

- Nyan cat mond mit? – vágott vissza Belly, de ő is nevetve. – Egyébként Matt állította be, nem én – tette fel a kezét védekezően.

- Aha, akkor most térjünk vissza az én gondomra! Még mindig nincs modellem – csettintgettem unottan.

- Hát mért nem szóltál előbb? – húzta ki magát Adam és Thomas mellé lépett.

- Már vártam, hogy megszólalj – vigyorgott Kat a szemét forgatva, még mindig a kanapén fetrengve.

- Ohó, csak nem? – húzogatta a szemöldökét Adam és inkább otthagyva előbbi társaságát, leült a kanapéra. Illetve Katre, aki erre elkezdett rá fújolni. Mármint úgy, mint ahogy a macskák szokták. Érdekes volt.

- Ugyan, Sam mindketten tudjuk, hogy kire gondoltál elsőre – kacsintgatott rám a barátom eszeveszetten, mire a homlokomra csaptam.

- Na, ugye – bólintott elégedetten Will és most ő állt a festőállvány elé.

- Evan, kész vagy már basszus? – kiáltottam el magam vele egy időben.

- Egy pillanaaat! – hallatszott a fal túloldaláról.

- Volt valakinek bármi fogalma arról, hogy itt van? – nézett ránk Belly faarccal.

- Most, hogy mondod. Mintha valaki motyogott volna, hogy „segítség, embereek”, de azt hittem csak a fantáziám – ütögette mutatóujjával az állát Kat.

- Ja, én is hallottam, hogy „Adaam, gyereee”, de azt gondoltam csak a tériszony miatt van – vonogatta a vállát a fiú.

- Hogy tessék? – néztem rá döbbenten. Azt hitte, a padló hívogatja, vagy mi? Töprengtem volna még egy darabig, de nem folytathattam a gondolatmenetem. Ugyanis ekkor kicsapódott a műteremből nyíló kis raktárszoba ajtaja és Evan lépett ki rajta emelt fővel. Érkeztükre Belly oda sem nézve benyomott a telefonján valami nyálas számot. Evan hosszú, fehér tógát viselt, fején pedig aranyszínű babérkoszorú virított. Mögötte Thomas fogott egy kis kosárkát és fehér virágszirmokat szórt önfeledten. Mindenki megkövülten állt. Jobbra Kat és Adam, balra pedig Will és Belly. Én meg középen hátul a vászon mellett.

- Ő... Amikor azt mondtad elkésem, nem mondtad, hogy pontosan miről is… - hallatszott Matt döbbent hangja az ajtóból. – Ki a szerencsés? – nézett Evanre rezzenéstelen arccal.

- Pfff – tört ki Katből és Bellyből egyszerre a nevetés, és én sem bírtam tovább, inkább leültem a székre.

- Most mit nevettek? Elrontjátok a pillanatot!! – dobálta őket Thomas mérgesen, mire a két lány már a földön fetrengett, eközben pedig Will irigykedve méregette Evan fejdíszét.

- Hát tesóm, nem vagy semmi – veregette meg a vállát Adam vigyorogva.

- Valaki kikapcsolná a zenét? – nézett hátra Evan jelentőségteljesen és kérése meghallgatásra talált Matt személyében.

- Amúgy, most komolyan. Mi lesz ebből, csendélet? – nézet rám Matt kérdőn, miközben felszedte a még mindig a földön hempergő barátnőjét és átölelte a derekát.

- Nem is olyan rossz ötlet – nézett a többiekre Will elgondolkodva.  – Én ide állnék, így, ti meg körém. A kezetek felfelé mutatna irányomba, kiemelve a kockás hasam és aztán…

- Na, neem – fúrta Matt vállába a fejét Belly.

- Hé, akkor már az én hasamat is emeljük ki – kapta le a pólóját Adam felháborodva.

- Már megint nekem akarnak imponálni – motyogta Thomas a szemét törölgetve.

- Adam, vegyél fel valamit, most komolyan – fogta a fejét Kat röhögve.

- Oké – szedett fel Evan a földről valami anyagot és barátja vállára csavarta, mialatt Adam bőszen tiltakozott.

- Tudod mit, maradj így, köszi – változtatta meg a véleményét Kat egy pillanat alatt és már szedte is elő a telóját.

- Éhes vagyok – nézett fel Belly Mattre kiskutya szemekkel.

- Akkor egyél – vigyorgott rá a fiú. Még egy darabig meredtek így egymásra, aztán Matt felsóhajtott.

- Megyünk kajálni – mondta és Belly elégedetten bólintott.

- Éhes vagyok – nézett Mattre nagyra meresztett szemekkel Thomas mellettük, mire Matt felröhögött.

- Najó, nektek hála teljesen elment az összes ihletem. Egy hétre. Máskor figyelmeztessetek, hogy nem csinálunk ebből programot! – dobtam le az ecsetemet.

- Ugyan, ugyan. Szerintem rendkívül inspirálóak vagyunk – mondta Kat vigyorogva.

- Ne aggódj, még lesz alkalmad lefesteni – nézett rám Evan békítően, mire lemondóan bólintottam.

- Na, gyere, meghívunk egy sült krumplira – szólt oda nekem Adam kedvesen.

- Miért pont sült krumpli? – kérdezte Belly gyanakodva.

- Az a legolcsóbb, nem? – vonogatta a vállát Adam.

- Tuskó! – vágta karon Kat, de persze mindenki felröhögött.

- Rólam meg bármikor készíthetsz bármit – nézet rám Will és egy megnyugtatónak szánt puszit nyomott az arcomra, miközben kifelé indult a teremből.

- Olyan segítőkész vagy – kezdte nyomban fűzögetni Thomas, mikor Will mellé ért. Sóhajtottam és mosolyogva megráztam a fejem. Idióták.

Bónusz:

Amikor végre megértették Willel, hogy nem mehet ki félmeztelenül az utcára. ;)

xxx. A&B

Awards

Ügyeskedtünk, köszönjük szépen!

Legelső történet (Part I.)

Sziasztok Srácok!!
A következő történet a legeslegelső gyöngyszem a kódexből! Tatatataaaam

Hozzá kell tennünk, hogy a sztori tartalmaz obszcén kifejezéseket és nem átallunk kitenni egy 12-es karikát sem. Igen nos enyhén morbid lett. Kellemes olvasást!
(( igen, ez a mű eredeti, original címe))                                           xoxo B&A

A

Kell neki egy cím.

Jó.

Amikor azt mondták nem lesz suli, azt hittük TÉNYLEG nem lesz. Hát rosszul hittük, mert mikor beléptünk a terem ajtaján, leesett az állunk.

-Mi a franc?  - ordított fel Belly, majd egy jól irányzott mozdulattal átesett az előtte heverő Katen. A lány a hátán fekve édesen aludt, ahogy a teremben hasonlóképpen mindenki más is.

- Hé! – bökdösött végig egyenként mindenkit Belly, de teljesen eredménytelenül.

- Halló! – unta meg a dolgot, egy erőteljeset rúgva Katbe.

- Meghalunk. Nem. FUTÁÁS! – ugrott fel a lány egy pillanat alatt.

- Te be vagy szívva? – nézett rá elképedve barátnője. – Illetve, ti mind be vagytok szívva? – bámult körbe értetlenkedve Belly.

- Ne – heem – rázták a fejüket hevesen a többiek, majd a következő pillanatban Kat odaugrott mellé és nyakon szúrta a mellette álló Willt.

- Végre elintéztelek! – törölgette Kat elégedetten a kézfejét.

- Na, jó, megértem, ha nem bírsz, de azt hittem javult egy kicsit a kapcsolatunk az utóbbi időben – húzta ki a nyakából a kést Will.

- Hát rosszul hitted.  Ő az enyém – lépett oda Evan Katre mutatva, majd fogta a kést és visszaszúrta Willbe.

- Azt hiszem, ez azért túlzás. – ingatta Kat a fejét faarccal, miközben Sam rázkódó vállal sírt kedvese megszurkált teste felett. Evan csak vállat vont, majd Katet a kezénél megragadva elhúzta onnan.

- Csak szerintem siklunk túl könnyen el a tényen, mi szerint az utóbbi egy percben kétszer szúrtunk le valakit? Na, nem mintha zavarna – vont vállat vigyorogva Belly.

- Ez az, gyerünk! Döfj egy kést a szívembe is – nézett rá drámaian Will, majd kivágta a kést az ablakon.

- Nee! Azt Adamtől kaptam!  - vetette utána magát Evan, Kat pedig a szemét forgatta az említett név hallatán, majd előhúzott egy másik kést a pólója alól.

- Hé! – fogta fel Belly Will szavait időközben. – Neked van szíved? Úgy értetted, hogy az a lyuk a bordáid között, ahol a szívednek kéne lennie, nem?

- Nincs is neki. Eladta az ördögnek – szólt oda félvállról Kat.

- Hali, ezt ki ejtette le? – toppant be az ajtón Adam egy késsel a fejében.

- Ilyen nincs, ez mit keres itt? – méltatlankodott Kat és Belly egy időben.

- Tudom, hogy szerettek, nem kell mondani – vigyorodott el Adam nagyképűen.

- Az jó, mert amúgy nem mondanánk ilyet – vágott egy pofát Kat, majd kiöltötte nyelvét a fiúra.

- Ja, nem szoktunk hazudni – helyeselt hevesen bólogatva Belly, de Adam szó nélkül hagyta, csak mosolyogva figyelte a két lányt. Illetve inkább csak az egyiket.

- Hol a francba’ van a késem? – ugrott be hirtelen az ablakon Evan üres kézzel, mérgesen.

- Ja, azt megtaláltam, tesó! – mutatott a fejére elégedetten Adam.

- És mi lenne, ha mondjuk, véletlenül kivennéd a fejedből, mert hamarosan elvérzel. Illetve elvéreznél, de mégsem, ugyanis a Démonvilágban lehetetlen az ilyesmi. Ha valaki nem tudta volna, ostoba kis barátaim – mondta Sam mosolyt erőltetve az arcára.

- Szóval szerinted ostoba vagyok? – ragadta meg a lényeget Will, majd a pólóját lekapva a kockáira mutatott. – Szerinted ostoba lennék?

- Igen! - vágta rá egyszerre Kat és Belly összenézve.

- Helló – helló, fiatalok! – libbent be vörös szárnyakkal, két kis szarvacskával Thomas.

- Mi a szar? – bámult rá egyszerre mindenki, mivel a fiú tütüben érkezett. Minden féle előzmény nélkül felkapta Katet és elszállt vele az irányba, ahonnan jött. Az utolsó pillanatban Adam kikapta a kést a fejéből és Katnek nyújtotta.

- Ezt vidd magaddal. Hogy ne felejts el. Sohasem!

- Köszönöm. Tényleg. Annyira jól esik a törődésed! – nézett mélyen a szemébe Kat, mire Adam büszkén elvigyorodott.

 – NA, MENJ A FENÉBE, MÉGIS MIT GONDOLTÁL? FIÚ VAGY, NEM?! AKKOR ÖRÜLNÉK, HA MEGMENTENÉD A KICSESZETT HÁTSÓ FELEM! – ordított teljes önkívületben Kat.

- Ez kész. És még el is repül vele – röhögött sírva Belly, majd szavaihoz hűen el is repültek.

- Nee! – ordított fel Will, Sam pedig értetlenkedve fordult felé.

- Máris hiányzik?

- Francokat. Fáj a sebem – hüppögött Will, majd Evanra nézett.

- Tervezel ma még szurkálni?

- Egy random repülő senki elrabolta, és még egy olyat se basz oda, hogy „viszlát”? – motyogott magában idegesen Evan, majd Willre bámulva visszakérdezett. – Mi van?

- Semmi, hagyjuk.  – forgatta a szemét Will, majd Bellyhez fordult. – Ne félj, én majd megvédelek, ha téged is elakarnának rabolni.

- Szerintem meg Én védelek majd meg inkább téged… - nézett végig Belly a földön vonagló Willen, majd a fiúk felé fordult. – Nem akarjátok megmenteni Katet?

- Ömm…

- Hümm…

- Nem! – vágta rá Will egyből, mire Evan a torkához szorította a kést.

- Honnan van neked késed? – nyekkent egyet Will, mire mindenki kíváncsian várta a választ.

- Kat adta, hogy ne felejtsem el – magyarázta a fiú.

- Akkor előbb mi volt az a hiszti, hogy el se köszönt? – érdeklődött Belly.

- Mi a szar?? – döbbent le teljesen Adam, majd Evannak ugrott. – Akkor én minek adtam neki a késemet, ha már volt nála egy?

- Azért, mert te egy idióta vagy, és szánalmas módon ezzel akartad közölni, hogy törődsz vele. – forgatta a szemét karba tett kézzel Belly.

- VÁÁH! – hallottak egy velőtrázó ordítást…

to be continued.