Kat
Éppen
egy öltözőkabinban hajoltunk Belly telefonja fölé, amit Sam tartott – vagy
mondjuk inkább, hogy görcsösen szorongatott – miközben arra vártunk, hogy a
kijelzőn lévő digitális óra másodperc mutatója 0-ra álljon. A kicsi fülkében
kellemes félhomály uralkodott és csak a falécek között jutottak be a délutáni
nap gyenge sugarai. De még így is elég volt, hogy lihegésre késztessen három
vámpírlányt.
-
Kezdek olvadni – legyezgette kezével az arcát Sam kissé nyűgösen. Hatalmas kerek
napszemüvegében és kalapjában, színes maxi ruhájában pont olyan volt, mint
valami filmsztár, aki nem akarja, hogy felismerjék. Mellette Belly próbált
átlesni a résen, hogy megláthassa, éppen mi történik a strandon. Ő a
neonrózsaszín szélű, régi Ray Ban napszemüvegét vette fel, és most kivételesen
sülttel előrefelé hordta a baseballsapiját, amit még Mattől nyúlt le pár hete.
Szokásához híven, most is sötét cuccokban volt, de a legkisebb jelét sem
mutatta annak, hogy melege lenne. És mivel nem volt hajlandó szoknyát venni
semmilyen körülmények között sem, így jól láthatóvá váltak, még a vámpírokat is
megszégyenítő hófehér lábai.
-
Tudom, hogy technikailag nem izzadhatok. De most úgy érzem, nem sok választ el
tőle – bontottam ki a hajam, hogy eltakarja a hátamon, szabadon hagyott
bőrfelületet. Kellett nekem felvenni ezt a kék, háton jobban kivágott pólót.
Idióta Adam. Nem, mintha miatta választottam volna. Nyilván, nem.
Mivel
utálok mindenféle nyári fejfedőt, otthon a szekrényemben kutatva ráleltem egy
elég aranyos kis kendőre, amit most a fejemre tettem és a tarkómnál kötöttem
meg. Ha a fülem mögé tűrtem, akkor a piacos nénire, ha eltakarta a fülem, egy
rossz kalózra emlékeztettem jobban. Na, mindegy, legalább a pilóta szemüvegem
miatt nem fog felismerni senki. Imádom ezt a szemcsit, mert mindig ridegnek és
veszélyesnek tűnök benne. Ha most nem számítjuk a fejkendőt. Ah, hogy menne már
le az a rohadt nap.
-
Egyébként. Megmondaná valaki, hogy miért bujkálunk? – nézett ránk Belly pár
néma perc elteltével. – Úgy értem, már nem süti a nap a büfét meg ilyenek –
tette hozzá. Nem mond a lány hülyeséget…
Valahonnan
távolról egy ismerős csaholásszerű nevetést véltem hallani. Na, nem.
-
Jaj, hát miért nem ezzel kezdted – csapta volna ki Sam a fülke ajtaját, de én
visszarántottam. Haragosan nézett rám.
-
Most meg mi van?
-
Nem mehetünk ki oda.
-
Miért is nem? – nézett rám kérdőn Belly is, de Sammel ellentétben neki nevetés
bujkált a tekintetében.
-
Hát mert…Még nem állunk készen. Várjunk még egy kicsit. – Most már határozottan
felismerhető volt a hangszín és a stílus, persze erre már a két lány is
felfigyelt. Sam döbbenten nézett rám.
-
Ugye ti is azt halljátok, amit gondolok, hogy hallok? - Elkerekedett szeme
végül gúnyosan összeszűkült.
-
Ilyen nincs – néztem a plafonra. Vagy arra a fa izére, ami a bódé teteje volt.
Hirtelen
egy erős ütés érte a fülkénk ajtaját, amit mély hangú vihogás követett.
-Hé,
vámpírkák, bejöhetünk mi is öltözni? Vagy már elég szűkösen vagytok? –
hallottam Will hangját, valahol fölöttünk.
-
Kérlek, mond, hogy képzelődöm és nem másztál fel ennek a tákolmánynak a
tetejére – mondta Sam rezzenéstelen hangon, de elég hangosan ahhoz, hogy Will
is hallja.
-
HELLÓ, LÁNYOK! ÉN VAGYOK AZ, THOMAS! HALLOTOK? – ordított be Thomas a kabin
falának tapasztva a fülét.
-
Kristálytisztán – felelte Belly, aki Thomasszal szemben állt a bódé belső
felén.
-
Oh, akkor jó – nyugodott meg Thomas, majd jól hallhatóan elsétált.
-
Na, én ezt nem bírom, léptem – nyitottam ki az ajtót, hogy szépen meglóghassak,
de nem jutottam messzire, ugyanis épp Adam jött szembe velem. Egy szál
úszógatyában.
-
Mi van veled, cica? Úgy elsápadtál – fürkészett tettetett aggodalommal.
-
Köszönöm, csodásan voltam, amíg meg nem jelentél – fordultam inkább vissza a
többiek felé. Ahogy mondják a kisebb rossz…
-
Hát örülök, hogy ilyen nagy hatással vagyok rád – vigyorgott, majd mosolya
rögtön lehervadt, mikor szembe találta magát a hátammal.
Fura,
vészesen reccsenésre hasonlító hangot hallva, a kabinhoz kaptam a fejem. Will
éppen a tetőről próbált lemászni, de nem vette észre az ajtón kislisszoló
Samet, így ennek következtében szinte a nyakában kötött ki és mindketten a
földre zuhantak. A farkas fiúk persze sírtak a röhögéstől.
-
Hé, Will, te aztán tudsz csajozni – röhögött Evan, majd mikor észrevett,
mosolyogva megemelte a kezében tartott sörös poharat.
-
Hölgyem – vigyorgott Will, miközben felpattant és a zavar legkisebb jele nélkül
nyújtotta oda a kezét, hogy Samet felsegítse.
-
Idióta – forgatta a szemét Sam, de azért elfogadta a felé nyújtott jobbot.
-
Nincs kedvetek leülni az asztalunkhoz? – pattogott vissza hozzánk Thomas,
vállán Miki egeres törölközővel. Összenéztem Bellyvel és Sammel.
-
Legyen.
Amúgy
tök jó kis hely volt ez a strand. Nem volt túl nagy, ahhoz hogy tömeg lehessen
és nem is volt túl kicsi, hogy kihalt legyen az egész. És persze a legjobb,
hogy délután már tökéletes árnyékban be lehetett ülni a büféasztalokhoz.
Mikor
megérkeztünk, Matt éppen egy társaságnak magyarázta, hogy miért is ül egy egész
padnál teljesen egyedül. Minden kétséget eloszlatva helyet foglaltunk.
-
Jó sapka – nézett Matt Bellyre.
-
Kösz, bár ki kellett mosnom – fordította meg sülttel hátrafelé a fején Belly az
említett fejfedőt, Matt pedig mosolyogva figyelte.
-
Kutyaszaga volt? – vigyorogtam rájuk, mire Matt küldött felém egy nem túl
kedves pillantást. Engem nem csap be.
Mikor
mindenki elhelyezkedett, várakozóan Thomasra néztünk, hogy hozza az italokat.
Imádott pincért játszani, ezért gyorsan fel is vette a rendelésünket és bement
a büfé személyzeti ajtaján. Kérdőn néztem Bellyre, de ő csak megvonta a vállát
és tekintete visszakalandozott Mattre. Ők ketten le sem bírták egymásról venni
a szemüket. Persze nem feltűnően. Mindig akkor bámulták egymást, mikor a másik
nem nézett oda. Ah, kis természetfeletti tubicák. Muszáj volt elmosolyodnom.
Véletlenül
Adamre tévedt a tekintetem, aki éppen az asztalra támaszkodva magyarázott
valamit Willnek. Valamiért nem is tűnt olyan bunkónak és elviselhetetlennek, ahogy
így teljesen elmerült a sztoriban. Megérezte, hogy nézem ezért felém kapta a
tekintetét és elmosolyodott. Fura csapkodó érzést éreztem a gyomromban, szóval
rögtön a víz felé néztem. Hú, de szép a
tenger. Ne gondolj Adam szép hasizmaira. Rossz vámpír.
Thomas
egy italokkal teli tálcával a kezében tért vissza hozzánk.
-
Ki kérte a nulla százalékos lime-guavás radlert? – kezdte lepakolni az
italokat.
-
Innen senki. Remélem – nézett Matt körbe. A tekintetében megrökönyödést láttam.
-
Kat? Nem te kérted? – nézett rám Sam.
-
Nem, fröccsözöm.
-
Ja, ez az enyém – jutott Thomas eszébe szórakozottan, majd üres helyére tette a
gyümis sört.
-
Na, ez mindent megmagyaráz – hagyta jóvá Matt.
-
Most mi bajod az alkoholmentessel? – nézett rá bírálóan Belly.
-
Azzal nincs. De a gyümölcsös nyúlnyál nem sör - jelentette ki, mire Belly jóváhagyóan
bólintott. A csajszinak az „alkohol nélkül is jól érzem magam” életstílus
megalapítójaként mindig is érzékeny pontot jelentett ez a téma. Most is egy rostos
narancslevet szürcsölt éppen jóízűen. Mattnek nagy szerencséje volt, különben Belly itt kaparta ki volna szemét. Csak imádni tudtam ezt a vámpírt.
-
Tudod, mi esne jól most? – kérdezte tőlem Belly és úgy csillant fel a szeme,
mikor jó ötlete van.
-
Szerintem én tudom – nézett rá Matt ördögi mosollyal. Belly még véletlenül sem
nézett a szemébe.
-
Vegyünk jégkrémet! – Briliáns ötlet. Felpattantam és a fagyasztó pulthoz
sétáltunk. Miközben elmerültem vizsgálgattuk a jégkrémeket, valaki meglökött.
-
Bocs – mondta egy barna hajú srác. A vele lévő fiú társaság többi tagja és
felénk fordult és úgy tűnt tetszik nekik, amit látnak. Már nyitotta a száját,
hogy beszélgetésbe elegyedjen velünk, mikor tekintete a hátam mögé vándorolt és
megakadt.
-
Na, mi lesz azzal a jégkrémmel? – jelent meg mögöttem Adam. Olyan közel állt,
hogy éreztem, a mellkasa a lapockámhoz ér. Gyorsan megfordultam és felnéztem rá.
Nem nevetett. Épp ellenkezőleg, úgy tűnt valami nagyon nem tetszik neki. Tekintetét belefúrta a barna hajú srácéba,
aki kicsit jobban kihúzta magát és kínosan felnevetett. Adam még mindig jeges
pillantással meredt rá. Olyan volt, mint egy területét védő farkas.
-
Az lesz, hogy veszel nekem egyet – néztem fel Adamre, aki rám nézve
elmosolyodott és rátette a kezét a nyakamra, hogy elhúzzon. Pontosabban a
nyakamnak arra a részére, ahol az ütőerem lüktetett valaha. Megborzongtam. Jó
lesz nekem az epres Calippo.
Mikor
visszaértünk Will és Thomas egymással szemben ültek és meredten bámulták
egymást. Sam karba font kézzel nézte őket, Evan pedig a két fiú között kapkodta
a tekintetét.
-
Ezekbe meg mi ütött? – kérdezte Belly felvont szemöldökkel.
-
Farkasszemet játszunk – mondta Will teljes nyugalommal. Csak a szája mozgott,
egy arcizma sem rezdült.
-
Pedig meg merten volna rá esküdni, hogy Thomas hipnotizálni akarja Willt –
motyogtam, Belly felkuncogott.
-
Halljátok. mit szólnátok egy strand röpi meccshez? – követte tekintetével Matt
a mellettünk elhaladó lánycsapat egyik tagja kezében lévő röplabdát.
-
Naná – mondtuk szinte teljesen egyszerre.
-
Akkor jó – állt fel Matt és az említett csapat után indult.
-
Most komolyan azért ment, hogy megszerezze a labdájukat? – vonta fel a
szemöldökét Evan.
-
Stílusos – biccentett Will.
-
Inkább csóró – jegyezte meg Sam, amivel egyet kellett értenünk.
Íme egy kis nyári külön rész a vámpírokkal, mert hát miért ne. Kellemes nyár végét nektek, és ne szomorkodjatok a suli miatt, mert a barátokért megéri!:)
xxx A&B
phuu ez nagyon nagyon jóó <3
VálaszTörlésörülüünk hogy tetszik :3<3
TörlésAwhh ♡♡
VálaszTörlés:) <3 <3
Törlés